"1986-ban láttam utoljára a testvéremet, azóta nem tudok róla szinte semmit" - mondja Nemesné Tarczy Eszter, aki 22 éve keresi a bátyját. Ezalatt néhány apróságon, pletykán kívül semmit nem sikerült kiderítenie arról, hogy hol lehet Tarczy Mihály. Tarczy Eszter szerint bátyjának semmi oka nem volt, hogy eltűnjön, nem veszett össze senkivel, nem volt adóssága. A népesség-nyilvántartó, a Vöröskereszt és különböző önkormányzatok nem tudtak segíteni. A család most abban bízik, hogy az internet segítségével megtalálhatják a férfit. Feltették a képét egy nemrég létrehozott eltűntkereső oldalra (eltuntszemelyek.blog.hu), és újra várnak.

Munk Veronika, az Index.hu újságírója személyes okból hozta létre az oldalt: eltűnt az egyik közeli barátnője, akiről később kiderült, hogy megölték. Korábban is sokan fordultak hozzájuk, hogy tegyék közzé eltűnt rokonuk, barátjuk képét. Ez és a tragédia ösztönözte arra, hogy elkészítse az oldalt, amelynek több ezer látogatója van naponta. Munk Veronika szerint, ha valaki eltűnik, szélsőséges esemény, ezért nagyon sok embert érdekel. Legtöbben együtt érzőek, de előfordul az is, hogy az érdeklődők agresszívvé válnak, erőszakos hangvételű leveleket küldenek, ha valakit levesznek az oldalról, de nem írják meg, hogy mi lett vele.

Munk Veronika kapcsolatban van a rendőrséggel, az ő kereséseiket is közzéteszi, de a családok közvetlenül is fordulhatnak hozzá. A blog csak két hónapja működik, már van, akit megtaláltak azóta, de több a szomorú történet: akik azért kerültek le az oldalról, mert a holttestük került elő.

A kilencvenes években évente tízezren tűntek el Magyarországon, most 13-14 ezren. Nagy részüket megtalálják pár napon, pár héten belül, jelenleg 6 és fél ezer embert keresnek. Vannak köztük 20 éve eltűntek is. Ennél régebbi ügy a rendőrségen nincs: ők ugyanis ennyi ideig tárolhatják az adatokat.

Az Életjel Mentőcsoport 1994-ben alakult Szolnokon. Kiképzett kutyákat tartó barátok hozták létre: valami hasznosat akartak csinálni. Ingyen segítenek a keresésben, területeket fésülnek át, ismerősöket kérdeznek ki, sokszor a rendőrséggel együttműködve. Másfél éve ők is létrehoztak egy internetes adatbázist (eltuntkereso. tvn.hu). Turi László, a csoport egyik tagja azt mondja, nemegyszer megtörtént, hogy valakit ennek segítségével találtak meg. Van olyan hónap, hogy 10-12 eltűnést is jelentenek nekik. Turi László úgy tudja, hogy körülbelül harminc hozzájuk hasonló, önkéntes eltűntkereső csoport van az országban.

A rendőrség a kilencvenes évek elején kezdeményezte, hogy szabályozzák újra az eltűntek kutatását, többek között azért, hogy ne váljanak a behajtócégek kiszolgálóivá, vagyis hogy senki ne kerestethesse velük az adósait. Elhatározták, hogy csak rokonok jelenthetnek be eltűnést, de ez a megoldás nem működött. Sokan élnek ugyanis egyedül, előfordul, hogy a postás vagy az önkormányzat fedezi fel, hogy valaki eltűnt. A megtalált felnőttek eldönthetik, hogy akarják-e tudatni az eltűnés bejelentőjével, hogy hol vannak - mondja Szőgyényi Zoltán alezredes.

Jelenleg 450-500 gyereket is keresnek. Sok olyan eset van, amikor az egyik szülő nem viszi vissza a gyerekét a láthatásról a másiknak. Az alezredes Mehmet Karcsi ügyét említi. "Nem volt valódi eltűnés, mert a gyerek biztonságban volt az apjával, az élete, a testi épsége nem volt veszélyben". Tavaly, amikor a Margit-szigetről eltűnt a kétéves Dominik, a rendőrök készítettek egy összesítést a tizenkét évesnél fiatalabb eltűnt gyerekekről. Mindössze három olyan esetet találtak, ahol egyáltalán nem volt információjuk arról, hogy kivel és hol van a gyerek.

Sokan tűnnek el állami gondozásból. Közülük többen hazaszöknek, a szülők pedig bújtatják őket a rendőrök elől. "Nemegyszer előfordult, hogy a hátsó kerten keresztül szöktették ki őket, amíg a kollegák az ajtónál várakoztak" - meséli Szőgyényi Zoltán. Ez történhetett azzal a testvérpárral is, akiket több internetes oldalon is keresnek. Intézetből szöktek meg, de a fórumozók szerint otthon vannak, édesanyjuk bújtatja őket.

Az alezredes szerint a fiatal felnőttek hajlamosabbak arra, hogy elmenjenek külföldre anélkül, hogy szólnának a családjuknak. "Furcsa érzés, amikor valakit évek múlva megtalálunk, és megvonja a vállát, hogy ja, elfelejtett szólni otthon". Nehezíti a keresést, hogy sokan nem ismerik a családtagjaik baráti körét. Gyakran még egy viszonylag friss fénykép előkerítése is problémát okoz. Szőgyényi Zoltán azt mondja, hogy örülnek a civil kezdeményezéseknek, mert minden közzétett fénykép és minden segítség gyorsabb eredményt hozhat.