Az ország lelke és az egyház volt a címe annak a tegnapi tanácskozásnak, amelyet a meghívó szerint a Magyar Országgyűlés a Fidesz és a KDNP pártalapítványával együttműködve szervezett a Parlament felsőházi termében. A meghívást - több száz pap és lelkész között - Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke is elfogadta. Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottsága fideszes elnökének rövid köszöntője és némi filmvetítés után máris a rendezvény fő előadója, Orbán Viktor következett.

- Létezik egy másik, egy igazi Magyarország, ahol a szolgálat, a szeretet, az egymásnak szóló öröm és a békesség uralkodik. A politika gyakran elköveti a hibát, hogy szem elől téveszti ezt a világot - kezdte önkritikának is beillő megállapítással a Fidesz elnöke. Minél mélyebb a válság, annál világosabb, hogy pótolhatatlan az egyház szerepe - vélekedett.

Az egyház nem kér, hanem ad, a törvényhozóknak az a feladatuk, hogy ne gördítsenek akadályt e szolgálat elé - folytatta a Fidesz elnöke. Szerinte azonban "számos rossz és rossz szándékú" pénzügyi rendelkezés akadályozza az egyházak munkáját. Orbán Viktor mégis úgy látta jónak, ha több szót nem veszteget a finanszírozási gondokra, mondván, helytelen lenne leragadni anyagi kérdéseknél: "álljunk ellen e kísértésnek, elvégre keresztények volnánk".

A politikusoknak nem illendő se dicsérni, se bírálni az egyházat. A politika ne akarja előírni az egyháznak, hogy mit tegyen és mit ne - szabta meg a kormány és a pártok mozgásterének szűkre szabott határait az ellenzéki vezető, majd felidézett egy anekdotát a pártállam időszakából: a harkályt sem kell biztatni a kopácsolásra, kopácsol magától is, az a dolga. Lelki vezetők nélkül - folytatta - egyetlen ország sem oldhatja meg a problémáit. Méghozzá olyan lelki vezetők kellenek, akik nevén nevezik a Jót és a Gonoszt, és nem mossák össze a kettőt.

Orbán Viktor annak a reményének is hangot adott, hogy lesz olyan politika és közélet, amely nem legyűrendő költségvetési tételt, hanem társat lát az egyházakban.

Egy párt - mondta - óhatatlanul részérdekeket jelenít meg, a legutóbbi népszavazás ugyanakkor nem kizárólag a politikai következmények miatt fontos, hanem azt is bizonyítja, hogy lehetséges a részből kiindulva "nemzeti egységet" teremteni. Legalábbis - finomított - hétmérföldes csizmában megindulni az egység felé.

A tetőfokán lévő kormányválságról a szónok csak érintőlegesen beszélt, arról viszont feltűnően sokat, hogy milyen egyezségekre lenne szükség. Szerinte minden további nélkül meg lehet egyezni például az állam iránti elvárásokról. A mindenkori állam - jelentette ki - legyen pártatlan, feddhetetlen és tiszteletre méltó. Magyarázatként hozzáfűzte: a feddhetetlenség nem feltétlenül a makulátlanságot jelenti, hanem azt, hogy az állam magára nézve is ismerje el kötelezőnek a szabályokat. Ugyanígy megegyezhetünk arról is, hogy a gazdasági versenyképességet és a szociális biztonságot nem szabad szembeállítani egymással.

Orbán Viktor lényegében az egész társadalomnak egyezséget kínált: a kevés bérért dolgozóknak, a fiataloknak, az időseknek, a nőknek, a családoknak, valamint a vidéki Magyarországnak és a fővárosiaknak. Nem fogadható el - hangsúlyozta -, hogy a "vidék" kifejezés szinte fosztóképzővé vált, mert a falvakban lassan már minden hiányzik. Budapest pedig a magyar nemzet szíve ugyan, csak éppen most infarktusközeli állapotban van.

Még ma is rendszeresen előtör a vallás- és egyházellenes retorika - állította a politikai térfél túloldalán helyet foglaló pártokra célozva, de konkrét példák említése nélkül. Igaz - érzékeltette az idők változását Orbán Viktor -, a vallás elleni harc kifinomultabb eszközökkel zajlik, mint a diktatúra évtizedeiben. Szerinte az egyház és az állam szétválasztásáról álvita folyik: mintha az állam és az egyház már nem lenne a kelleténél is jobban szétválasztva. Ezt az újra és újra felmelegített "álvitát" egy mindig kéznél lévő bunkósbothoz hasonlította.

"A szabadság igazi tartalmát akkor ismerem meg, ha fölfedezem, hogy mire vagyok, mire lehetek szabad, hogy szabad lehetek a Jó cselekvésére. Ezt a leckét Magyarország csak a magyar történelmi egyházaktól kaphatja meg" - mondta előadása végén Orbán Viktor.

A beszédet szűnni nem akaró vastaps fogadta, a szemlélőben kezdett az a benyomás érlelődni, hogy előbb-utóbb felharsan a "Viktor!, Viktor!" kórus is. Ez végülis elmaradt, Balog Zoltán szólásra kérte Blanckenstein Miklós püspöki helynököt. Blanckenstein egyebek mellett arról értekezett, hogy a keresztény tanítások szerint a cél nem szentesíti az eszközt, a "jézusi ellenségszeretetről" soha nem szabad elfeledkezni.

"Az egymásnak szóló öröm"