Amikor kikerülsz a dolgok szélére. Amikor már nem veled, hanem rólad beszélnek fölötted. Amikor mindenki tudja, csak te nem. Amikor belesápad a perc, mert élne még. Amikor megsejted, hogy nélküled ugyanúgy fog folytatódni minden. "Herr: es ist Zeit." Itt az idő, Uram. Elég, Uram. Készülj, Uram. Beteljesült.

Mintha Magyarország sejtené, hogy ennyi volt. Szánakoznak rajta? Lábujjhegyen járnak körülötte? Átviszik egy másik szobába, a folyosó végére? Ott fekszik magányban, felakasztott lepedőkkel körbevéve?

Az ország működőképességéről ejtenek súlyos szavakat nemcsak a magyar választók, hanem a világ politikusai is. A gazdaságáról már nem is beszélnek. Itthon a kormány kormányzóképességét vonta kétségbe egy erős népi akarat. A Németh-kormány óta a baloldal rendelkezett 2008-ig a kormányzóképesség monopóliumával. A baloldalra soha nem szavazók is elismerték, hogy a baloldaliak kormányzóképesebbek, mint a jobboldaliak. A Gyurcsány-kormány ezt a kormányzóképességi hitelességet veszítette el az ország szemében. De ezzel a bizalommegvonással egyidejűleg kérdi magától a választó aggodalmasan: kormányzóképes-e a másik fél? A jobboldal, amely eddig mindent megtett az ország kormányozhatóságának csökkentésére? Alkalmas-e az egész test megbénítására képes Orbán Viktor ugyanennek a testnek a kormányzására? Képes-e fél test, fél nemzet, fél társadalom meggyógyulni, újraéledni? Nem. Az elhibázott operációk sora és a kuruzsló ráolvasás nem segített rajtunk. A test aléltan hever.

A bizalom megvonásánál nagyobb baj a gazdasági növekedés tartós megtorpanása, a termelékenység zuhanása és a befektetők bizalmatlansága. Nagyobb gond, hogy a drámai erejű megszorítás ellenére a magyar gazdaság sérülékenysége fennmaradt. Nemcsak a választói, hanem a befektetői bizalom is hiányzik a kormány, s ami nagyobb baj, az ország iránt. Itt állunk nehezülő külgazdasági feltételek között, kiszáradt állampapírpiaccal, elmaradva a világtól és saját régiónktól. Nincs felhajtóerő a gazdaságban. A gazdasági szereplők érzékelik a kormány tehetetlenségét, a kormányzóképesség és a hitelesség válságát. Másrészt az ellenzéki, reformellenes, kormányzóképtelen alternatíva semmivel sem biztatóbb. Magyarország megbízhatatlan, negatívan egzotikus és áttekinthetetlen ország a hazai és a külföldi befektetők szemében. A mi szemünkben.

A bizonytalanság állandósult. Egyetlen dolog biztos, hogy semmi sem biztos. A kormány gerince eltört. A lehető legroszszabb időben, két éven át nem lesz döntés- és működőképes. Béna kacsa. Az ellenzék kétharmaddal megnyerné ma a választásokat, de senki nem tudja, maga az ellenzéki vezetés sem, hogy mi következne akkor. Tudjuk, hogy mit nem akarnak. De mit akarnak? A választások két év múlva lesznek. Mit tegyenek addig? Népszavazzanak le mindent? Bizonyítsák, hogy mindent képesek leállítani? Változtassák tartóssá az ország másodosztályúságát? Tegyék élőhalottá a magyar gazdaságot, hogy 2010 után már szinte föléleszthetetlen legyen? Ahol győztes és vesztes együtt süllyed el?

A kormányoldal a biztos vereség tudatában kormányoz. A miniszterelnök a fennmaradásáért a reformok leállításával küzd. De akkor mi értelme a fennmaradásának? Reformokat nem csinálni ellenfelei is tudnak. De ki fog itt valódi reformokat társadalmi együttműködéssel kezdeményezni? Mást másként tenni? Az MSZP a nagy váltópártiság megőrzéséért küzd, hogy esélye legyen 2010 őszén pozíciókat visszaszerezni az önkormányzati választásokon, majd visszajönni 2014-ben az országgyűlési választásokon. Arra nem mehet, amerre eddig ment. De merre menjen? Orbán Viktor a biztos győzelem tudatában nem tesz semmit. Győzedelmesen ül, és vár. Felcsút legyőzte Pápát. Magyarország kiesett.

Nincs előre a gyurcsányi, neoliberális szólamokkal élő, állami kényszereket alkalmazó jozefinista úton. E politikának 2006 őszén megbukott a hitelessége, 2008 tavaszán megkérdőjeleződött az ereje. Elkötelezett hitelesség és aktív központosított erő nélkül nem ér az egész semmit. Nemcsak választó, de állami intézmény és fölesküdött értelmiségi szakértői csoport sincs mögötte. Nem igaz, hogy ami történik, annak erős gazdasági és értelmiségi csoportok álltak és állnak a hátterében. A Gyurcsány-kormánynak sikerült már 2006 őszén elidegenítenie magától a transznacionális tőkét, és legutóbbi tetteivel a "magyar mágnásokat" is elégedetlenné tette. A balliberális értelmiség megosztottabb, mint bármikor korábban. Egyáltalán nincs egyetértés a kormány reformkísérleteit illetően. Ha a szocialisták a hiteltelen és erőtlen Gyurcsány nélkül folytatnák a jozefinista utat, "emberarcú Gyurcsányként", akkor az a politika is megbukna.

A "baloldali" értékek magabiztos őrzőjévé a jobboldali ellenzék vált. Le a Tőkével, éljen a Munka! Le a tőkésekkel, éljenek a szakszervezetek! Le a privatizációval, a magántulajdonnal, éljen az állami tulajdon és az államosítás! Le a globalizációval, a versenyképességi kritériumokat hirdető Európával, föl a szuverén és szociális nemzetállammal! Le a kényszerű államháztartási reformokkal, éljenek az "ingyenes" oktatás, egészségügy, igazgatás vívmányai! (Az elmúlt években sikerült valamennyi gazdaságilag ésszerű változtatás ellen a Fidesznek föllépnie. Vajon hogyan fog a jobboldal kiigazítani? Hogyan néz ezekkel a maga állította korlátokkal 2010 nyarán Orbán Viktor szembe? Elmegy Őszödre beszédet mondani?) Van-e itt hely baloldali pártnak, politikusnak? Mit tud elérni a baloldali MSZP a szociális népszavazó, sztrájkoló ellenzékkel szemben? Együtt ordítja Orbán Viktorral, de hangosabban, hogy dögöljön meg minden befektető? Magasabbra emeli a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaját? Meghirdeti a tizenötödik havi nyugdíjat O. V. tizennegyedik havi nyugdíjával szemben? Bebizonyítja, hogy ő az igazi vörös, nem Orbán Viktor?

Ha a kormány átmegy az ellenzék térfelére, és a szolidáris állam, a munka, a szociális együttműködés politikáját hirdeti meg, akkor a pénzpiac azonnal megbünteti. Ha az MSZP az SZDSZ-szel együtt, vagy nélküle megalakítja a Kiss Péter vagy a Veres János, ne adj' isten, Szili Katalin vezette kormányt, mielőtt az új jelölt kinyitná a száját, már baloldali, osztogató fordulatként értékelnék az elemzők. Ha azt mondják, folytatják az eddigieket, az a baj. Ha célzást tesznek egy baloldali fordulatra, akkor az a baj. De ennél súlyosabb, hogy nincs is mit és miért osztani. Senki hálát nem fog érezni, még a saját választók is komoran néznek majd maguk elé. Minden kimondott ígéretre, valamennyi kiadott pénzre ráborul Medgyessy és Gyurcsány árnyéka.

2008 igazi versenye, akár majd 2010-é, nem a modernizáció vagy a szolidaritás, nemzeti populizmus vagy a szociális populizmus, a reform vagy az ellenreform, hanem a kompetencia, a hozzáértés, a kormányzóképesség kérdései körül folyik. Kinek hiszi el a választó, Európa, hogy ért a helyzet ésszerű mérlegeléséhez, tud bánni a közigazgatással, a gazdasággal, és párbeszédre képes a társadalom különböző csoportjaival? Tud úszni? Nem. És ha megfizetem? - kérdezte a halhatatlan humorista. Ma számtalan úszni nem tudó politikus áll a medence szélén, és magyarázza, hogyan fog kihúzni bennünket, fuldoklókat. Köszönöm, nem.

Aki a felvilágosult abszolutizmust folytatja, annyira szétroncsolja a társadalom élő szöveteit, hogy nem lesz képes a gazdaság konszolidálására. Aki a szociális populizmus felé megy, annyira tönkreteszi a gazdaságot, hogy nem lesz módja a társadalmi konszolidációra. A baloldalnak se jozefinista neoliberális szélre, se szociális/nemzeti balkanyarra nincs útja - mindkét oldalon szakadék van. Középre kell mennie. Vékony, szinte járhatatlan ösvény. De kormányozhatósági és választási szempontból a közép nem balra van. A közép a mérsékelt, Budapestre és a nagyvárosokra támaszkodó, szociálliberális és a konzervatív bizonytalanokat megnyerő, a hagyományos baloldaliak bizalmát visszaszerző politikával érhető el: új programmal és szereposztással. Sem a jozefinista reformok, sem a reformnélküliség: párbeszédes, kiegyensúlyozott, társadalmi konszolidációt és gazdasági reformokat célzó politika. Szakértő kormány? Ki tudna benne egyezni egymást gyűlölő, félő kormányoldal és ellenzék? Volna politikai ereje a két Vezér alatt? Aligha. Politikai kormány szakértőkkel - a túlélés lehetősége.

Egy új kormánynak nemcsak új és hiteles vezetőre van szüksége, hanem új és hiteles politikára is. Az új, szakértő miniszterelnököt a neve, életútja hitelesíti. Akinek neve hallatán nemcsak ebben a gonddal és bajjal vert országban bólintanak ismerősen, hanem Londonban és New Yorkban, Berlinben és Moszkvában is: hát persze, ha ő áll neki, akkor Magyarországnak van reménye. Komoly ember. Nem varázsló, nem Cipolla. Nem sámán, nem táltos. Nem vezér. Ember. Szolgál, együttműködik velünk, akár az orvosunk, ügyvédünk, könyvelőnk, szerelőnk. Akibe nem vagyunk szerelmesek, és akit nem gyűlölünk.

Olyan vezető kell, akitől elvárható, hogy tudja, mit csinál, és van képe az országról, a gazdaságról és a társadalomról. Vezet minket, nem uralkodik rajtunk. Olyan vezetőre van szükség, akinek van tapasztalata a válságkezelésben, ismert és elismert a kormányzóképessége, van felkészültsége és vonzása a csapatépítésre. Aki nem hiszi, hogy mindenhez ért, mindent neki kell megoldania, hogy mindenkinél jobban tudja. Olyan miniszterelnökre, aki képes egyeztetni eltérő érdekeket, együtt élni és dolgozni különböző értékrendű miniszterekkel, mert az ügyet magát nézi. Aki, ha felkér ismert, a függetlenség szigetein, az ellenzéki másik kontinensen élő szakértőket, kéznyújtásra és nem visszautasításra talál. Akinek minőségi kormányzásához minőségi személyek adnak tekintélyt és tudást. Nem rángat dróton minket. "Ahogy a drótot / szépen áthúzza a fején, s a többi / bábuhoz lógaszkodik, és ezennel / szelídebb játékot kér..." - írja Rilke a Vihar Prosperójának végszavairól. "A betelt / nagyság míly zárszava! Letenni; állni / csak önerőnkből..." - fordítja, hajlítja Tandori.

De nekünk itt maradt a két varázsló. Se lemondani nem fognak, se leváltatni nem hagyják magukat. Közös örömmel állják el a kivezető utat. És szolgálhatunk egy kormányzó politikai elittel, amely azt mérlegeli, mekkora előnyt szerezhet még a hátralévő két évből. Egy diadalmas ellenzékkel, amelynek legfőbb gondja, hogy győzelmét maximalizálja. Kétévnyi, majd újabb négyévnyi tehetetlenség. "Itt süket szurokban ül a télutói csönd / s a komorarcú ég ezüst esőostorral / ébresztgeti a holtakat." Szorongás és szomorúság.

Tettamanti Béla