A sort a Boogie Mamma nyitja: koncertjüket mindig aktuális show-műsor elemekkel tarkítják, egy árnyalatnyit eszement és hiperaktív frontemberrel, akinek a kedvenc elfoglaltsága, hogy a fellépés alatt a közönséget vezényli, vagy lebóklászik a színpadról barátkozni.

A Malacka és a Tahó főként közéleti személyiségeket, közhelyeket és megdolgozott reklámdalokat tálal fel tüzes-cinikus ska-ba (fúvósokkal dúsított punk) oltva.

Következik majd a saját műfaját szolidan "belezős rakkendrollként" meghatározó Yellow Spots. Mit takar a definíció? Abszurd szövegeket, morbid humort, fúvósokkal és nagybőgővel megtámogatott kakofóniát: igazi szörnyek keringője.

Minderre kontráz a közel húszéves Flash Barcs Miki vezényletével: alpári, könyörtelen és pengeéles szövegek úsznak a lendületes és fékeveszett rock and roll hullámain.

Timur Lenk nélkül nem lenne teljes ez az este. Műfaji skatulyákat nem tűrő, a rendszeres Sziget-lakók előtt rég nem ismeretlen gondolat- és dallamvilág, amit rendesen megfejelnek különböző jelmezkölteményekkel, hogy egyetlen szem se maradjon szárazon.

S végül, de nem utolsósorban jönnek a Kovbojok: édes, virgonc meglehetősen altesti humorral nyomuló fiatalok.

Nevetni zenére is jó.