Sok aggodalom kíséri a hátrányos helyzetű roma gyerekek integrált oktatását, ez egy, a lapunkban korábban már ismertetett kutatás visszhangjából is kiderül. Akkor Németh Szilvia és Papp Z. Attila korábbi kutatásáról számoltunk be, amelyben a szociológusok az intézményeket, tanárokat, a helyi társadalmat vizsgálva arra a következtetésre jutnak, hogy az integráció folyamata azokban az iskolákban sem zökkenőmentes, amelyek önként csatlakoztak a programhoz. A kutatók aggódva állapították meg, hogy a tanárok nehezen teszik magukévá az Integrált pedagógiai rendszer (IPR) módszertanát - amelynek elsajátítása nélkül ma már nem lehet integrációs programban részt venni -, és kevéssé nyitottak a modern pedagógia eszköztárának befogadására.

Az a tanulmány viszont, amelyre Gyurcsány Ferenc hivatkozott, a program eredményeit igazolja.

- A mi kutatásunk fókuszában a gyerekek állnak - mondja Kézdi Gábor, a CEU tanára, aki kutatótársával, a szintén közgazdász Surányi Évával (MTA) 2007 végére készült el az integrált oktatás hatásvizsgálatával. Kézdi azt mondja, számukra a legfontosabb viszszajelzés a programról a gyerekek javuló teljesítménye.

Az Országos Oktatási Integrációs Hálózatot (OOIH) az előző kormányzati ciklusban azért hozta létre az oktatási miniszter, hogy a hátrányos helyzetű - elsősorban roma - gyerekek integrált oktatását segítse. A program 2003-ban indult el 45 úgynevezett bázisiskolában, ahol felmenő rendszerben elsősöket és ötödikeseket kezdtek ennek szellemében oktatni. Az eltérő szociális hátterű gyerekek együtt tanítását-nevelését az Integrált pedagógiai rendszer támogatja, amely a szükséges módszertant foglalja egybe.

A kutatók 30 iskolát választottak ki, amelyben három éven keresztül (másodiktól negyedikig az alsó, és hatodiktól nyolcadikig a felső tagozaton) vizsgálták a program hatásait. Összehasonlításuk alapja pedig 30 olyan iskolában (kontrolliskolák) tanuló hasonló korú gyerek teljesítménye, ahol az intézmény nehéz helyzete, szegényes körülményei és az odajáró diákok társadalmi, szociális háttere egyező volt a bázisiskolák tanulóéival, csak épp nem vettek részt az integrációs programban. Több mint négyezer gyereket kérdeztek a három év alatt.

- Ezek a bázisiskolák részei a magyar realitásnak, finanszírozási gondokkal küzdenek, benne élnek az őket körülölelő - gyakran előítéletes - társadalomban, tanítanak ott lelkes és kevésbé lelkiismeretes tanárok. Az iskolák közül jó néhány "kényszervállalkozó", azaz alapvetően a többletpénz lehetősége miatt vállalta az integrált oktatást. De mégis, az integrált környezetben tanuló diákok, akár az olvasási, számolási készségeiket nézzük, akár magabiztosságukat, önértékelésüket, valamivel jobb eredményeket produkáltak, mint a kontrolliskolákban - foglalja össze az eredményeket Kézdi Gábor.

A kutató hozzáteszi, hogy - bár sok olyan probléma tornyosul a program előtt, amelylyel a kormány eddig nem tudott mit kezdeni (ezekre utal egyébként a Németh Szilvia- Papp Z. Attila-féle kutatás -
a szerk.), azonban ebből mégsem az következik, hogy az út, amelyet az integrációs oktatás jelent, rossz irányba vezetne.
A gyerekek teljesítményén mérhető kedvező hatás ugyanis kimutatható.

Mit is jelent ez konkrétan?

A roma gyerekek fejlődésében lévő különbségek csökkentek. Olvasási készségük mindkét iskolatípusban gyengébb a nem roma társaikénál, de a programban részt vevő iskolákban mérhetően kevésbé. És a különbségek nemcsak a megismerési - szaknyelven kognitív - képességek terén csökkentek. Az önértékelés vizsgálatánál is azt állapították meg, hogy mind a cigány, mind a nem roma tanulóknak erősebb az önbecsülésük, mint azokban az iskolákban, ahol nem tanítanak az integrált program szellemében.

- Úgy vélem, a bázisiskolákban a tanítók, tanárok nyitottabbak a gyermekközpontú, modernebb pedagógiára, és ennek hatására magasabbak picivel ezek az értékek - magyarázza Kézdi, hozzátéve, hogy az is kiderült, az együtt tanulás kedvezően befolyásolja a nem roma tanulók képét cigány társaikról, magyarul: csökkenti az előítéletességüket. A sima iskolákban a nem romák 28 százaléka mondja például azt, hogy szívesen ülne romával egy padban, a bázisiskolákban ez az arány 32 százalék. A különbség nem nagy, de az irány a szakember szerint kedvező. A kutatás legérdekesebb összefüggése, hogy kicsivel ugyan, de az integrált oktatást választó iskolákban minden egyes vizsgált kérdésben jobbak a romák eredményei és kisebb az előítéletesség, mint az összehasonlítási alapul szolgáló többi iskolában.

- Csodákra persze nem számítottunk, hiszen mindössze négy éve folyik ez a program - mondja Kézdi a csekély különbségek okát firtató kérdésre -, de olyan változások ezek, amelyeknek örülni kell. - Az integrált oktatás a cigányokból többet hozott ki, de a nem romákból sem hoz ki kevesebbet - teszi hozzá, érzékeltetve, hogy alaptalan a többségi társadalomhoz tartozók legtipikusabb félelme, jelesül az, hogy a közös osztályokban a romák lehúzzák a többieket.

Érdekes, hogy a programban részt vevő iskolák közt is nagyok a különbségek: vannak olyanok, ahol a gyerekek "szárnyalnak", minden vizsgált kérdésben sokkal jobban teljesítenek, mint az átlag, viszont akad köztük olyan is, ahol a tanulók az integrált oktatás ellenére is rosszabbul fejlődnek, mint a kontrolliskolákban.

Mit tudnak a jobban teljesítő iskolákban a tanárok? Mi hat ilyen erővel a diákok teljesítményére? Ezekre a kérdésekre a kutatók csak később tudnak választ adni - még zajlik az eredmények kiértékelése.