Utcáról nem lehet olvasztárt fogni
- Igazi kihívás olvasztárnak lenni - szögezi le a 18 éves Nagy Gábor, a dunaújvárosi Dunaferr Szakközép- és Szakiskola első osztályos olvasztártanulója. - Férfias, veszélyes szakma: egyetlen rossz lépés, és csúnyán megéghetsz. Egy percig sem lehet elkalandozni. A csapolások izgalmát pedig kifejezetten élvezem.
Gábornak persze már kisgyerekként is voltak ismeretei az olvasztármunkáról, mivel az édesapja is a dunaújvárosi kohóban dolgozik. A 17 éves Balázs Csabának viszont fogalma sem volt arról, mire vállalkozik, amikor olvasztárnak jelentkezett.
- Eredetileg karosszérialakatosnak tanultam, de nem tudtam megszeretni azt a szakmát - mondja Csaba. - Aztán hallottam, hogy indul ez a képzés, és úgy gondoltam, kipróbálom. Számomra minden újdonság volt, amit aztán később a nagykohónál láttam. A csapolás megindítása, az úgynevezett oxigénezésnél előtörő szikraeső minden alkalommal lenyűgöz.
Nem sok hiányzott ahhoz, hogy az olvasztárszakma örökre eltűnjön a süllyesztőben. Mivel az elmúlt tíz évben sehol sem indítottak ilyen képzést, a Dunai Vasműnek és az oktatást végző szakközépiskolának már azért is keményen meg kellett küzdenie, hogy az olvasztár-szakma egyáltalán bent maradjon az Országos képzési jegyzékben. Ugyanakkor lobbizniuk kell azért, hogy az olvasztártanoncokat ismét iskolai rendszerű képzés keretében oktathassák. Ez a feltétele annak, hogy a végzősök másfél év múlva államilag elismert szakmunkás-bizonyítványt kaphassanak.
- Egyszerű a válasz arra a kérdésre, miért állt le tíz éve, és miért indult újra az olvasztárképzés a vasműben - mondja Szergej Kljucskin, az ISD Dunaferr Zrt. megbízott személyzeti vezérigazgató-helyettese. - Egy évtizede, az acélipari struktúraváltás idején még a magyar kohászat fennmaradása is bizonytalanná vált. A három évvel ezelőtti privatizáció óta azonban az új tulajdonosok jelentős fejlesztéseket indítottak, emelkedett a termelés, és a nyugdíjazások miatt is szükségessé vált az olvasztárképzés újraindítása. Most 102-en dolgoznak ebben a szakmában a vasműben.
A Dunaferr az elmúlt években felnőttképzés keretében is próbálkozott olvasztárokat betanítani, ám ahogy Szergej Kljucskin fogalmazott: az utcáról nem lehet olvasztárokat fogni, szükség volt az iskolarendszerű képzés újraindítására.
- Nem véletlen, hogy a most felvett fiatalok csak kétéves kemény képzés után válhatnak szakmunkásokká - mondja a vezérigazgató-helyettes. - A kezdő olvasztár keresete jelenleg 190-195 ezer forint körül alakul, amelyhez később egyéb juttatások is járulnak. Ráadásul a cég hosszú távra kínál számukra biztos munkahelyet.
A képzést - a vasmű kezdeményezésére - a dunaújvárosi önkormányzat fenntartásában működő Dunaferr Szakközép- és Szakiskola indította. Mivel kiesett egy évtized, nem volt könnyű tanárokat találni az újrainduláshoz. A gyakorlati oktatást a vasmű dolgozói végzik, az elméleti tárgyakat pedig főiskolai oktatók tanítják a szakmunkástanulóknak.
- Két kollégámmal együtt leginkább azért vállaltuk el a tanítást, mert szívünkön viseljük a vasmű sorsát, és segíteni szeretnénk a fiatal olvasztárgeneráció kinevelésében - mondja Farkas Péter, a Dunaújvárosi Főiskola anyagtudományi és kohászati intézetének docense, aki hetente egyszer találkozik a diákokkal. - Egykor kivételes dolognak számított Dunaújvárosban olvasztárnak lenni. Manapság nincs nagy becsülete ennek a szakmának, de talán most sikerül kimozdítani a mélypontról.
A tavasszal meghirdetett képzésre 18-an jelentkeztek, közülük 11-en iratkoztak be. A tervek szerint jövőre nemcsak egy második olvasztárosztályt indítanak, hanem újrakezdik a szintén régóta szünetelő hengerészképzést is. Holdampf Sándorné, a Dunaferr Szakközép- és Szakiskola igazgatónője szerint nem véletlen, hogy a diákok elsősorban Dunaújváros környéki falvakból érkeztek.
- Faluhelyen még ma is komoly presztízse van a kohászszakmának, míg a városi fiatalok manapság már túl nehéznek találják ezt a mesterséget - mondja az igazgatónő.
- Nehéz is - erősíti meg Sőregi József, a vasmű segédolvasztára, az első osztályosok gyakorlati oktatója. - Már az is elismerésre méltó, ha valaki nyáron a pokoli hőségben kibír nyolc órát a tűzálló védőruhában. Hát még ha keményen dolgoznia is kell.
Az olvasztártanoncok heti három napot töltenek el a kohó mellett és az acélműben. Bár a legfiatalabb felnőtt kollégáik is hat-nyolc évvel idősebbek náluk, mégsem lógnak ki közülük, hiszen alig néhány hónap eltelte után már a legnehezebb munkafolyamatokban is részt vesznek.
- Talán furcsán hangzik, hiszen csak 16 éves vagyok, de én innen szeretnék nyugdíjba menni - mondja az első osztályos Keresztes Krisztián, akinek több rokona is a vasműben dolgozik. - Az idősebb kollégák mindig azt mondogatják: a kohászatban az olvasztármunka a legszebb, mert mi bűvöljük a vasat. Mesélik, hogy régen a dunaújvárosi Kiscsillag vendéglőben külön asztaluk volt az olvasztároknak. Ez azért sokat elárul az olvasztárok egykori tekintélyéről. Ha rajtunk múlik, újra rangja lesz ennek a szakmának.
