Hatalmában áll tévedni
A Sólyom-bíróság több határozatában is túlnyúlt a szűk értelemben vett alkotmányos magyarázatokon, és a rendszerváltás jogi kereteinek kialakítása során az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatának igazolására a "láthatatlan alkotmány" metaforáját alkalmazta. Sólyom László álláspontja szerint - melyet a halálbüntetés tilalmát kimondó alkotmánybírósági ítélet indokolásához fűzött - "az Alkotmánybíróság (...) értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely (...) mint "láthatatlan alkotmány", az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál (...) amíg az alkotmányosság fogalmának keretén belül marad." Ez a koncepció az Alkotmánybíróság feladatát a napi politikai érdekeken túli alkotmányos koherencia fenntartásában, a magyar demokratikus politikai közösség jogi kereteinek, az eltérő értéktartalmú kulturális és erkölcsi érdekek és értékek összeegyeztethetőségének megteremtésében látja és láttatja. E hitvallás fontos eszköz volt a magyar politikai átmenet intézményi, jogi hátterének kialakításában. A korábban sokat támadott metafora - és ítélkezési gyakorlat - számos, demokratikus értelemben előremutató ítélet jogelméleti alapját teremtette meg.
Sajnálatos, hogy a Sólyom László jegyezte 1995-ös határozat ellentmond e koncepciónak, és határozott, ám vitatható erkölcsi értékválasztást képvisel. Az ítélet, miközben az alkotmányosságon belüli érveket használva kimondta, hogy az érzelmi és vagyoni közösségben együtt élő személyek között - az élettársi közösség keretei között - alkotmányosan nem tehető különbség az együtt élők neme alapján, az azonos neműeknek a házassághoz való jogát történeti-kulturális érveléssel tagadja. Az AB álláspontja szerint "a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza (...) gyermekek nemzésére és szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen."
Ez az érvelés tarthatatlan. Képzeljük el a Sólyom-bíróság érvelését 1867-ben, a zsidó emancipáció idején: "a jogegyenlőség intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan a keresztény felekezetűek joggyakorlásának eszköze. Ez a joggyakorlás tipikusan keresztény felekezetű emberek együttélését és emberi jogainak gyakorlását célozza, a hitélet valós gyakorlásának képessége nem fogalmi eleme és nem feltétele a jogegyenlőségnek, de a jogegyenlőség eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a jogalanyok keresztény mivolta igen..." Vagy mit gondolnánk arról, ha 1918-ban a női választójog bevezetésének vitájában valaki így érvelt volna: "a választójog gyakorlásának intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan a férfi nemű állampolgárok joggyakorlásának eszköze. Ez a joggyakorlás tipikusan férfi nemű emberek együttélését és politikai jogainak gyakorlását célozza, a nemi képesség gyakorlásának képessége nem fogalmi eleme és nem feltétele a jogegyenlőségnek, de a jogegyenlőség eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a jogalanyok férfi mivolta igen..."
A Sólyom-bíróság ítélete túlnyúlik a jog értelmezésének a keretein, és történeti-kulturális érveléssel igyekszik egy általa vallott értékrendet alkotmányos eszközökkel megalapozni. Az ítélet amellett, hogy ellenkezik Sólyom László alkotmányos filozófiájával és belső ellentmondásoktól is terhes, súlyosan sérti az emberi méltóság és jogegyenlőség alkotmányos értékeit. Sólyom László alkotmánybírói tevékenysége, a rendszerváltás alkotmányalapú intézményrendszerének megteremtésében játszott szerepe tiszteletreméltó, amiképp személyesen támogató tisztelettel figyelem a köztársasági elnöki intézmény erkölcsi és politikai függetlenségének megteremtésére és fenntartására irányuló törekvését is. De a homoszexualitással kapcsolatos alkotmánybírói álláspontja alkotmányosan téves, politikailag veszélyes és erkölcsileg megkérdőjelezhető. A láthatatlan alkotmány filozófiája helyett ebben a kérdésben Sólyom az alkotmányos érvelést kulturális - azaz előítélet-alapú - véleményalkotással helyettesíti.
Ez a Sólyom-bíróság gyakorlatában nem egyedülálló. A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság egyik ítéletében azzal foglalkozott, meg lehet-e az Alkotmány alapján tiltani: hogy egy homoszexuálisok érdekeit védő szervezet 18 éven aluli fiatalembert tagjai sorába fölvegyen. Az AB a tiltás alkotmányossága mellett azzal érvelt, hogy a homoszexuálisok jogegyenlőségéért küzdő érdekvédelmi szervezetben vállalt tagság felveti az állam jogi kötelezettségét, hogy biztosítsa a szükséges védelmet és gondoskodást a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez. Nehéz nem kihallani ezen érvelésből azt az erkölcsi álláspontot, mely a "homoszexualitással kapcsolatos" érdekvédelmi szervezetben viselt tagságot elítélendőnek, a homoszexualitást veszélyesnek tartja. Amint azt Halmai Gábor alkotmányjogász már kifejtette, az AB "ebben a döntésben tulajdonképpen erkölcstelennek minősített(e) a homoszexualitást."
A köztársaság jelenlegi elnöke iránt érzett tisztelet nem teszi lehetővé, hogy kimondjam, amit az ilyen nézeteket vallókra könnyen kimondunk. Sólyom László személyes integritásának megkérdőjelezése nem célom, ám ő is tévedhet. Többször írtam: fontos, hogy a jövő generációja, az épített és természetes környezet értékei, az erkölcsi egység és személyes integritás iránt elkötelezett politikai szereplő alapvető kérdésekben ne hibázzon, hisz az más, fontos értékek iránti elkötelezettségének politikai és erkölcsi hitelét is aláássa.
Hasonlóképp aggályos, ha egy téves ítélet hosszú utóélete emberi sorsokat veszélyeztet, s rombolja a politikai közösség egységét.
Itt az idő, hogy Sólyom - ezúttal a köztársaság elnökeként - megmutassa, sem alkotmánybíróként, sem a köztársaság valamennyi polgárát magában foglaló politikai közösség erkölcsi rendjének védelmezőjeként nem előítéletek foglya. Korábbi álláspontjának felülvizsgálatával és kiállásával jó szolgálatot tenne a Köztársaságnak, épp az általa védett erkölcsi egység megteremtése érdekében. Főhajtás járna érte.
A szerző stratégiai tanácsadó
