Elfogadhatatlan középszer

"Meg kell tanulnunk a politikát a jók és gonoszak spirituális küzdelme helyett akként kezelni, ami valójában: szolgáltatás, speciális iparág." Ez volt Balázs András Természetes középszer című írásának (szeptember 15.) kiemelése. Ezzel én nagyon is egyetértek, de mégis vitatkozni támadt kedvem a cikkel, mert nem gondolnám, hogy a középszerűség megértéséből az elfogadása is következne.

Amit közgazdászként az egyetemen legjobban a fejembe véstem, az volt, hogy akkor lehetsz sikeres bármilyen piacon, ha valós fogyasztói igényt elégítesz ki. Olyan piacokra lehet, sőt érdemes betörni, ahol középszerű termékek, szolgáltatások vannak, és lenne igény a jobb minőségű termékekre.

Az talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy középszerű politikusaink vannak. De ha mégis, akkor nézzük meg az általuk vezetett ország - országunk - teljesítménymutatóit: gazdasági növekedés, a régióban elfoglalt helyünk változása; életminőség, élettartam, egészségesen töltött napok száma..., akit a téma jobban érdekel, tanulmányozza a HDI-t (Human Development Index). Ezek a mutatók bizony közepes teljesítményről tanúskodnak, ami mögött feltételezhetően közepes képességű emberek állnak. A rendszerváltás illúziója pedig egy jobb és sokkal igazságosabb politikai rendszerről és persze a hozzá való politikusokról akár a "jó minőségű" szolgáltatás iránti igényként is felfogható.

Ezen túlmenően a parlamenti képviselők fizetése messze nem olyan rossz, hogy ne lehetne érte sokkal jobb szolgáltatást várni. Naponta találkozom jobb emberi minőséggel, jobb munkateljesítménnyel - kevesebbért is. De ha a fizetés vonzó, miért nem tolonganak érte a jó koponyák, miért nincsenek minőségi politikusaink?

Először is a középszerű politikusok piacát rendkívül erős korlátok védik. Ilyen a valaha négy-, ma ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb. Igaz, ez a korlát a szélsőséges pártok parlamenti párttá válását is megnehezíti, de ugyanúgy gátat szab bármely más parlamenten kívüli párt és a maiakkal szemben alternatívát jelentő politikusi kör megerősödésének is.

Másodszor ott van a szürke zónában mozgó választási pénzek elképesztő mértékének szégyene. Az engedélyezett kampányköltségeket minden parlamenti párt sokszorosan túllépi, és valahogy soha nem tudnak megegyezni a kampányfinanszírozás abszurditásainak fölszámolásában. A TNS Media Intelligence adatai szerint nyolcmilliárd forintot költöttek listaáron kampányra a pártok. Persze nem feltétlenül volt ennyi a valós költés, hanem egy részét kiválthatták pártközeli médiacégek filléres áron elszámolt természetbeni juttatásai is.

Kívülről tehát nem nagyon lehet megtámadni a politikai piacot. De mi a helyzet belül?

Engem úgy öt éve az a megfontolás vezérelt az államigazgatásba, hogy az is egy közepes termékeket felvevő, közepes munkaerőt foglalkoztató piac, ezért naivan azt gondoltam, hogy a híresen rossz közigazgatás középszerű bürokratái között jó diplomával a zsebemben könnyebb lesz karriert befutni, mint a nagy fizetésekkel a tehetséges emberek sokaságát vonzó magánszférában. (Ezenfelül persze az is számított, hogy jobban érdekel az állam működése, mint az, hogy mondjuk marketingesként újabb árut tukmáljak rá az amúgy is kissé öncélúan túlfogyasztó embertársaimra.) Csakhogy valamit kifelejtettem a számításból. Az emberi gyarlóságot nem eléggé korlátozó, a teljesítményt nem értékelő munkahelyi környezetet. Két évvel munkába állásom után már nem voltam biztos abban, hogy bármiféle karrier vár rám arrafelé, sokkal inkább éreztem, hogy milyen megnyomorító is lehet egy rossz munkahelyi közeg.

A pártok közege is eléggé hasonló, persze kicsit másképp. Egyrészt ott alapesetben nem kapsz pénzt, és a pártösszejöveteleken középszerű emberek igyekeznek felzabálni azt a kevéske idődet, amit társadalmi másodállásodra fordíthatnál. A bennlévők még jobb közegben is hajlamosak könyökölni, és mivel nem bírják túlzottan jól a munkaversenyt, inkább cselekhez folyamodnak. Komolyabb emberi aljasságok nélkül is nehéz ott az élet: szándékos félreértelmezés, apróbb hibák felnagyítása és főleg: a csoportos kiszorítósdi, a középszerűek versenykorlátozó háttéralkui. És akkor a súlyosabb történetekről nem is beszéltünk, hiszen a politikai közegről alkotott általános és persze téves vélekedés - hogy ti. abban mindenki hazudik és lop -, gyakran azokat az embereket vonzza oda, akiknek tényleg ehhez van kedvük, tehát ez a vélekedés egyáltalán nem veszi el a kedvüket a pártokban való tevékenykedéstől. Ők kifejezetten nehéz esetek, és bizony a középszer a nagy küzdelemben rájuk is támaszkodik, ha a pozíció romlani látszik. Ezek a viszonyok összességében nagyon alaposan próbára teszik a pártpolitizáló embert, de még így is megéri, a végén értékes jutalom vár: normális önkormányzat, normális ország és egy egész jó fizetés. Csak az a kérdés, hogyan bírjuk ki addig ép ésszel és lélekkel.

Minden közegben meg lehet találni a normálisabb embereket. Egy szimpatikus pártban nyilván hozzád hasonlóan gondolkodó emberekkel is találkozhatsz. Szép lassan egyre többel megismerkedsz, és a kialakított mikroközösség pozitív emberi gesztusokkal jutalmazza hasonló gesztusaidat. Ha kibírod, míg őket megtalálod, akkor képesek lehettek tartós túlélésre berendezkedni. Ehhez persze még kell egy elfogadható munkahely is, mely nem vesz el tőled naponta 8-9 óránál többet. Előny, ha ezekből az órákból naponta egyet, vagy pláne többet le tudsz csippenteni társadalmi másodállásod számára, és szép lassan felküzdheted magad a párthierarchiában. (Gyerekek, sok barát, nagy odafigyelést igénylő, eltérő érdeklődésű pár - e nehezítő körülmények közül sajnos legfeljebb egy "fér bele".) És amikor végre ott állsz harmincöt évesen a képviselőség kapujában, akkor elégedetten elmosolyodhatsz. A középszernek reszeltek, mert gondoskodni fogsz róla, hogy azon az úton, amelyen te bejutottál, sok hozzád hasonló jusson még be, reménytelen utóvédharcra kényszerítve a középszert.

Aztán majd meglátjuk, tévedtem-e! Ha nem, az szerintem mindenkinek jó lesz.

A szerző közgazdász, az Új Generáció hírlevél szerkesztője

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.