Tímár Béla

Hétfőn volna hatvan, ha negyvenegy évesen el nem hol tizenkilenc éve. Sokan szerettük nézni. Jó volt nézni, ha a színpadon kölyökként komolykodott meghervaszthatatlan fiatalságában. Régi idők színészetének szerepszakmánya szerint naturbursch volt szakterülete. Magyarul siheder-színész. Sóvárgó szerelem.

Szégyenlős, de célra tartó ablak alatti szerelmetes pihegés. Bús-bánatos reménytelenülés a legaprócskább akadálytól. Vigyori vidámság a következő pillanatban. Megfésülhetetlenül bongyor haj, fültől fülig vigyorgó száj, La Vallieere-nyakkendő, pöttyös lelógó szárú csokornyakkendő, amit a Napkirály kedvese kreált, La Valliere Lujza. Bohém fiúk viselték a múlt század elején, akik Heltai Jenő Kató-versei szerint szerelmesedtek bele csalfa kisasszonyokba, és Cerkovác dalaira búsongtak érettük a kávédában.

Alakja múlt idejűnek tetszett. Boz illusztrálta Dickens regényből előlépetten. Beleillett Shakespeare-komédiába is. S jóllehet nem volt köpcös és nem volt paraszti, Szentendrén Don Quijote musical-fegyverhordozójaként Sancho Panza lényegét vitte színpadra: rajongott, odaadóan szerette bolond gazdáját, hűséges volt, kedves, áldozatkész. Miközben józanul fölmérte a tényeket, továbbra rajongva követte gazdáját az értelmetlen csatákba.

Sistergő sihederként szökött a nézők szemébe. A színészi fiatalság nem életkori kérdés. Feszes bőr, karcsúság, fürgeség a színpadon nem sajátja minden pályakezdőnek. Vagy, ha mégis, addig tart csak, amíg az arcbőr üdesége. Amint petyhüdik a bőr, oda a szerepkör. A színész fiatalsága alkotóerő függvénye. Nem az ifjontivá mórikált színpadi fogásokra utalok: szánalmasan mímelhető sárgára festett őszként, és kézimunkázott arcbőrrel is. Tímár Béla színészi fiatalsága átgondolt, bölcseleti, nagyon felnőtt ifjúság volt. Színpadi sűrítmény. Megalkotása a rálátásos fiatalságnak. Volt Hamlet diáktársa: Horatio. Párbajba menekülő Tuzenbach báró. Játszott különféle jellemű macskákat - Munkustrapp, Tus, Gastrofar George - Lloyd Webber-Eliot musicaljében. Énekelte-mókázta a televízióban a szerelmes vándorszínészt A szabin nők elrablásában. Az évek teltek, az évek múltak. Csak nem öregedett meg. Sosem lett középkorú szerepkört betöltő. Amikor beleunt sihederszerepeinek végeérhetetlen sorozatába, visszairatkozott a főiskolára, az operarendező szakra.

Egy rendező mégiscsak komolyabb ember a színésznél. Mit rendezett? Gyerekdarabot.

Nem fogott rajta az idő. Szeme úgy világított a színpadon, mint sötét éjjel az országúton hasít bele a feketeségbe egy sportautó fényszórója. Szeme megnőtt, kitágult. Összefigyelte vele magának a világot. És tudta visszasugároznia a nézőkre a begyűjtött fénysugarakat.

Ha megbizonyosodni akarsz valamely színész tehetségéről: figyeld a szemét. Ha fényt látsz az ablakban, rábízhatod magad - elvezet a költészethez. Ha viszont homályos a szempár, csillogástól mentes, csak szakszervezeti taggal van dolgod, aki nem látja mindazt, amit közönségének látnia kellene rajta keresztül.

A negyvenegyedik születésnapja előtti napon agydaganatot diagnosztizáltak. Műtétek, harc az életért, kínok, elhomályosodás. Bevégezte 1989. február 1-jén. Negyvenegyedig évében. Érzelgősen elmerenghetnénk, mennyi szerep maradt benne eljátszatlanul, mi lehetett volna belőle felnőtt férfiszínészként. Ilyen kérdés nincsen. Tímár Béla siheder maradt halála után is. Hatvanéves volna hétfőn, ha nem történik meg az, ami megtörtént. Hatvanévesen is kölyöknek látom. Hetvenedik-nyolcvanadik születésnapján is siheder marad.

Tímár megcáfolta Szomory Dezső gúnyos bölcsességét, miszerint egy ifjú húszévesen túl öreg ahhoz, hogy fiatal lehessen, és csak később tud megfiatalodni.

Húszévesen megfontoltan volt fiatal.

Csak negyvenesen siette el a dolgát.

Tímár Béla a Macskák című musicalben, 1983
Tímár Béla a Macskák című musicalben, 1983
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.