Szávay Ágnes szerda este fő műsoridőben kapott egy órát a Magyar Televíziótól; akár vitát is nyithatnánk róla, hogy megérdemelte-e. Ha az eredményt nézzük (1:6, 4:6), akkor nem. Amennyiben az általa bemutatott produkciót értékeljük, akkor még annyira sem. Aki először látta játszani, akár föl is horkanhatott: emiatt kellett műsort változtatni? A kérdésre a válasz mégis igen: az elmúlt két (a New Haven-i tornával együtt három) hétben ugyanis sztár született. Nem gagyitévés, valóságshow-s, agyonplasztikázott, másik ötszázzal csereszabatos, kilencvenhárom-ezer négyzetkilométeres sztár, hanem igazi.

Valódi csillag.

A 2005-ös Roland Garros (kétszeres) junior bajnoka a felnőttek között ugyanazt a rögös utat járta be, amelyet pályatársai többsége: távoli országok alacsony díjazású tornáinak főtábláira selejtezőzött, ha sikerült följutnia, játszott, ha nem, továbbállt, a repülőtér-szálloda-teniszpálya háromszögben múltak a napjai, és edzett - kifulladásig. Amikor már-már úgy tetszett, végre elindul fölfelé, betegség vetette vissza: az idei évet a világranglista 207. helyén kezdte, a felnőtt pályafutása első komolyabb eredményét hozó római-parti tornának is csak a 158. helyről futott neki. Aztán produkált egy csodálatos - és főleg eredményes - nyarat, ennek köszönhetően hétfőtől a 25. pozíció környékén kereshetjük a nevét; mostantól ott játszik, ahol akar, oda nevez, ahova szeretne, a világ akármelyik versenyén garantált számára a főtábla.

Saját jogon lett sztár.

A neheze azonban csak most következik. Kicsit megszaporodnak majd az ismerősei-barátai, régen látott iskolatársak emlékeznek, milyen diák volt, szomszédokat szólaltatnak meg, felkutatják az általános iskolai tanító nénijét (a nevelőedzője már megvan), soha el nem hangzott mondatokat adnak a szájába. Ötpercenként csöng majd a telefonja, garantálható, hogy a tenisz legalapvetőbb szabályait sem ismerő, ám ettől magabiztosságukat nem veszítő talkshow-szerkesztők, magazinriporterek, bulvármitugrászok zaklatják kérdéseikkel, miközben aligha hozhat jó döntéseket. Ha minden felkérésre rábólint, elhasználják, ha állandóan fejet ráz, kikezdik.

Ugyancsak nagy tehetségnek indult pályatársát néhány éve egy talkshow-ban az Australian Open bajnokaként mutatták be. Ami igaz is volt, csupán a junior szót felejtették el hozzátenni; talán nem véletlenül, még ártott volna a nézettségnek. A kislány meg rájuk hagyta, tán még el is hitte, hogy valóban nagy bajnok. Momentán a 370. a világranglistán, felzárkózási esélyei minimálisak. Botorság volna kijelenteni, hogy az ajnározós, csinnadrattás szereplések miatt nem valósultak meg az álmai, de azt sem állíthatjuk, hogy azok használtak volna neki.

Szávay számára a legégetőbb feladat megtanulni együtt élni a sztársággal, miközben az volna a jó, ha megmaradna annak a kislánynak, aki sírva fakadt, amikor megtudta, hogy ellenfele betegség miatt nem tud ellene kiállni.

A Kuznyecovától elszenvedett vereség után ezt írta blogjában: "A verseny előtt két kanyart szerettem volna menni egyéniben. Ezt végül is túlteljesítettem, de evés közben jön meg az étvágy. Én egy picit éhes maradtam".

Szerintem nincs miért aggódni.