Az állami normatíva nem fedezi az oktatás költségeit. A nem megyei jogú városok többsége már régen a megyei önkormányzatokra bízta középfokú iskoláit. Tavaly októberben csaknem minden megyében fideszes vezetés került hatalomra - a kormány a konvergenciaprogramra hivatkozva jól megcsavarta náluk a költségvetési prést. A kormányra mutogatva a megyék zűrzavaros átszervezési, összevonási hullámot indítottak. A legképtelenebb megoldások születnek: gimnáziumok, szakiskolák gazdasági ellátó szervezetét vonják össze például gyógypedagógiáéval vagy szociális otthonéval. Az indok részint a pénzügyi ráció. A beszerzések oldaláról az iskolarendszer is felfogható úgy, mint egy áruházlánc: minél nagyobb tételben rendelnek, annál olcsóbb. Még jobb, ha politikai havertól rendelik nagy tételben a fénymásoló papírt - ezzel a pártfinanszírozás ügye is előrébb mozdulhat. A másik indok, hogy "rúgjunk ki mindenkit, akit nem mi neveztünk ki" - így lehet megfélemlíteni a tanárokat, kirendelni őket tapsoló tömegnek, vagy ablakot mosni, hogy ne kelljen fizetni a takarítócégnek.

Százéves hagyománnyal rendelkező gimnáziumokat darálnak be a megyék a kormányra mutogatva - a kormány pedig hagyja ezt, arcizma nem rándul értékek és tradíciók védelmében. Mindezek fényében sokáig nem is értettem a mezőgazdasági szakiskolák ügyében indult lobbiharcot, még kevésbé annak sikerét. Hiszen ha középiskolái annyira veszteségesek, ugyan miért töri kezét-lábát a Békés Megyei Közgyűlés, hogy például a gyomaendrődi szakiskola bekebelezésével újabb veszteségforrásra tegyen szert? De ha a költségvetési szorítás tényleg olyan erős, akkor miért éppen a minisztérium kezelésében lévő szakiskolák átadása ügyében gondolja meg magát az FVM? Szakmai logika ugyanis lett volna abban, hogy ezeket is a megyék illesszék be a területi integrált szakképző központokba. Az iskolaátadás ügye azonban hirtelen politikai kérdéssé vált, amikor a kormány rájött, hogy mennyi eladható vagyona van még ezeknek az iskoláknak. Tangazdaságok, tejüzemek, pincészetek, kastélykollégiumok, belvárosi telkek hullanának a Fidesz ölébe, ha az eredeti elképzelés megvalósulna.

A kormányhatározatot tehát megváltoztatták. Az FVM rossz tulajdonosból hirtelen jó tulajdonossá vált; kerül majd pénz az oktatás veszteségének fedezésére is. A Fidesz pedig ezentúl is csak azokban az intézményekben árulhatja olcsón a kombájnt, amelyeket megkaparintott. Sokadszorra bizonyosodik be: nem a szakmai kérdések, még csak nem is a költségvetés helyzete van a magyar politika szíve csücskében. A döntések legfontosabb motívuma továbbra is az, hogy kié legyen a még privatizálható állami vagyon.