Lévén hogy a zömükben folyóiratban vagy hetilapban már korábban megjelent tanulmányok jobbára a történetírás elméleti, technikai kérdéseivel foglalkoznak. És e tekintetben sok-sok továbbgondolkodtató tanulsággal szolgálnak.

Hogy az utókor megörökítette történelem aligha lehet tökéletesen hű tükre a valaha valóságosan megtörténtnek, az nyilvánvaló. Hogy a legegyszerűbb példával éljünk: a muhi csatát az egyik fél historikusai okkal fogják győzelemnek, a másikéi nem kevésbé érthető módon vereségnek ábrázolni. Sőt még az ugyanazon harcoló fél nemzetéhez tartozó utókor is többféleképpen idézheti föl a múltat.

Gyáni a szakirodalom imponáló ismeretével szól a mohácsi csata rekonstruálásának nehézségeiről; 1956 októberének éppen a temérdek visszaemlékezés ellentmondásai miatt nehezen megragadható voltáról; az Osztrák-Magyar Monarchia értékelésének a mindenkori politikától erősen meghatározott csapongásairól vagy a debreceni cíviseknek a város fejlődésében játszott szerepe körüli vitákról. Hasonló érdemek dicsérik azt az e kötetben először megjelenő, Modernitás és hagyomány a nagyvárosi múltban című tanulmányát, amelyikben elsősorban Budapest közlekedési és építészeti sajátosságairól, a meghatározó terek kultikus szerepéről szólva mutatja be fővárosunk XIX. század végi és XX. század eleji arculatát.

A zárótanulmány napjaink hazai történetírásának sajátosságairól szól. Benne Kosáry Domokos bölcs summázata: "A történelemnek csak egy objektív valósága van, s ez megfelelő szakmai feltételek mellett kielégítően megismerhető."

Typotex, 297 oldal, 2900 forint