Nagy Imre ugyanis áldozatával megmentette mindannyiunk becsületét, legyünk akár kommunisták, akár nem, hívők vagy hitetlenek, forradalmárok vagy konzervatívok; megmentette az egész nemzet becsületét, úgy is mondhatnánk, halálával helyreállította az erkölcsi világrendet.

Gondoljunk bele: milyen világ köszöntött volna ránk akkor, ha Nagy Imre elfogadja Kádár kegyelemkenyerét, és maga is beáll a "törvényes rend helyreállítói" közé, azt teszi, amire Horn Gyula még ma is büszke? Mivé silányult volna akkor '56 forradalma? Ha Nagy Imre nem vállalja el, nem szentesíti a magyar nép fölkelését a diktatúra, a hazugság, a nyomorúság ellen?

Nos, akkor lehetne Kádár és Horn a mi hősünk. Ha Hornt kitüntetik, akkor ezzel Kádárt tüntetik ki, a forradalom leverőjét, a magyar nemzet árulóját. Ha Hornt kitüntetik, akkor végképp szertefoszlik az a gyurcsányi maszlag, hogy ő, Gyurcsány, személyesen Nagy Imrét választotta, Nagy Imre szellemi örököse, az ő politikájának XXI. századi hasonmása.

Ha Nagy Imrét választotta, akkor nem tüntetheti ki gyilkosait.

Ha a gyilkosokat kitüntetésre méltónak tartja, akkor semmi köze nem lehet Nagy Imre örökségéhez, sőt maga gyalázza meg ezt az örökséget.

És ezt sem a harmadik Magyar Köztársaság elnöke, sem mi nem nézhetjük tétlenül.