Értsd: Sólyom arra kíváncsi, hogy a jelölő miniszterelnök adja-e inkább az efféle elismeréseket, amely folyamatban az államfő szerepe inkább csak formalitás, vagy a köztársasági elnöké a nagy döntés igazi joga. Mert ha ez utóbbi, akkor inkább megvétózná Horn díját (miként azt fél évtizede elődje, Mádl Ferenc is megtette már egyszer Horn hetvenedik születésnapja környékén), úgymond meggyőződéses alapon - következtethetünk jó esélylyel szavaiból.

Távol álljon tőlem, hogy most hosszas laudációba kezdjek Hornnak a nyolcvanas évek végén játszott szerepéről, a tárgyalásos rendszerváltás természetéről meg újkori demokráciánk egyetlen olyan kormányfőjéről, aki abszolút többséggel bírt a parlamentben, és akinek köszönhetően megúsztuk az államcsődöt. Ám azt igenis mélyen gondolom, hogy Horn Gyula elismerésének ötlete azért valamivel több egy olcsó gyurcsányi provokációnál.

Hogy Horn ellentmondásos figura? Igen. Miként minden jelentősebb történelmi alak, egyébként Nagy Imrével az élen. A sors iróniája, hogy míg az egykoron sült kommunista Nagy Imre megigazulásából nemzeti mítosz kerekedett, és állami kitüntetést neveztek el róla, a nagyvonalakban - tetszik vagy sem - hasonló életutat bejárt "gaz, pufajkás" Hornnak még egy jelképes (és valljuk be, nem különösebben érdekes) állami díj sem látszik járni. Hogy már a párhuzam maga is blaszfémia? Csak ha hiányosak történelmi ismereteink.

Hogy végül megkapja-e Horn a kitüntetést, érdektelen. Hogy Sólyom kivárós húzódzkodása nem elegáns, tény. Az államfő ugyanis per definitionem a nemzeti összetartozásnak, egymás kölcsönös megbecsülésének a megtestesítője. Papíron legalábbis. A németországi Wertheimben egyébként utca viseli Horn Gyula nevét, aki 1990-ben megkapta a nagy presztizsű Károly-díjat is - arrafelé nyilván nem oly kifinomult a döntéshozók morális érzéke, mint Sólyom Lászlóé, és bizonnyal más fogalmaik vannak arról is, hogy mit jelent européernek lenni. (A konzervatív finnyásság egyébként meglehetősen egyoldalúnak mutatkozik. Mádl Ferenc néhány éve magas állami díjban részesítette jelentős kultúraszervezői munkájáért az agg Püski Sándort, akinek kiadója a negyvenes évek elején nyíltan antiszemita könyvekkel - például Bary József vérvádas emlékiratával - vétette észre magát. Számomra ehhez képest sehol nincs Horn ifjúkori sztorija.)

Félreértés ne essék, nem agitálok Horn plecsnije mellett. Csak rögzítem, hogy idehaza tovább apad a tisztelet, még a legfelső közhatalmi szinten is. Hogy Sólyom László nem tiszteli Horn Gyulát, magánügy. Hogy végleg kiveszőben a politikai elegancia, az viszont már közügy. Egyike elbaltázott belpolitikai mindennapjainkról szóló keserű belátásainknak.