Ki beszél itt karrierről?

Sok keresztnév (Nicole Dreyfusből előbb Francoise, majd Anouk Aimée) kevés szereplés, de micsoda filmekben! (Lola, Egy férfi és egy nő, Ugrás a semmibe, Az édes élet, Nyolc és fél), Jacques Prévert mint névadó (Aimée- a szeretett nő), hosszú hűségek, némi Hollywood és Anglia (utóbbi mint feleség). Mindezekkel együtt vagy mindezek ellenére Anouk Aimée hetvenen túl is megkérdőjelezhetetlen moziikon.

A Théatre Madeleine művészbejárójának ajtaján egy macska puhaságával lép ki a színésznő talpig feketében. Az imént még egy magányos cédrus tartását ötvözte a múlt emlékeit levelekben visszaidéző lány huncutságával. A Love Letters Anouk Aimée-Philippe Noiret párosa a ritka színházi pillanatok izzását varázsolta a párizsi tavaszba. (Partnere időközben odaátra távozott.) Mire sikerülne egyeztetni a másnapi beszélgetés időpontját, Aimée "árnyékát" elnyeli egy sötét autó...

A zord télben ugyanaz a lágy mosoly, dallamosan csengő hang fogad. A színésznő ezúttal nem késte le a találkozást a párizsi Grand Hotel lakosztályában. Bíborvörös bársonykanapén ül, fekete szövetkabátjáról a macskaszőröket szedegeti, és megkérdi: - Vannak állatai?

Igen.

Akkor tudhatja, milyen nehéz szabadulni a "bundájuktól". De így is imádom őket. A legjobb barátaim.

Magányos?

Ugyan! Csak most éppen magányosan élek.

Mit értékel az egyedüllétben?

A függetlenséget. Az én koromban már nem áltathatom magam azzal, hogy egy napon még rátalálok a hozzám való társra. Ne gondolja, hogy panaszképpen mondom. Sok létállapotot megéltem már. Voltam függő, szerelmes és elhagyott, szerető és feleség. Igyekeztem mindent a maga korában megélni.

Manapság mivel tölti az idejét?

Élek. Utazom. Kiállításokra járok. Olvasok. Nézelődöm. És időnként játszom. Nagyobb élvezetet jelent a színpad, mint valaha is gondoltam. Először Jean-Louis Trintignant-nal mutattuk be a Love Letters-t idestova tíz éve.

Felejthetetlen kettőst alkottak Lelouch örökzöldjében, az Egy férfi és egy nőben. Nosztalgiát kelt önben ez a film?

Nem különösebben. Filmek, szerepek kapcsán soha nem szoktam nosztalgiázni. Inkább embereken. Az eltávozottak hiánya szomorúsággal tölt el. Képtelen vagyok egykönnyen túltenni magam az érzelmi veszteségeken.

Kevés szerelmes filmet övezett akkora nimbusz, mint az Egy férfi és egy nőt. Szívesen emlékszik vissza rá?

Az emlékeim korántsem olyan romantikusak, mint hinné. Kész rejtély, hogy elkészült a film. Pénzszűkében forgattunk, az sem volt biztos, hogy be tudjuk fejezni. Ehhez képest a cannes-i filmfesztiválon tárt karokkal fogadták, elnyerte az Arany Pálmát, sőt a legjobb külföldi film Oscar-díját. Nagy csoda volt.

Hisz a csodákban?

A csodás találkozásokban hiszek. Ki jósolta volna meg mondjuk azt, hogy én, aki eredetileg balerinának készültem, valaha is a film közelébe jutok? A szüleim színészek voltak ugyan, de egy lépést nem tettek annak érdekében, hogy a lányuk útját egyengessék. Ha nincs Marcel Carné vagy Jacques Prévert, akik a filmezés felé tereltek, ki tudja, hová fut ki az életem.

Különösebben nem ambicionálta a filmszínészet?

Mindig izgatóbb volt számomra, hogy mások látnak belém valamit, mint hogy én magamtól tettem volna azért, hogy ezt vagy azt a szerepet megkapjam. A passzív elfogadás türelmével viszonyultam mindig a pályámhoz. Igazat szólva, önszántamból nem akartam színészkedni. Amit nyújtott a sors, elfogadtam, de eszembe se jutott, hogy nekem bármit is kéne lépnem.

Mégis emlékezetes karriert futott be...

Ki beszél itt karrierről? Természetemnél fogva rémesen lusta vagyok. Ráadásul hiányzik belőlem bármiféle ambíció. Elnézem olykor a pályatársaimat, akik rettentő hévvel vetik bele magukat a karrierjük építésébe. Némelyikük lelki válságba kerül, ha a hirtelen jött magaslatok után kénytelen megtapasztalni a mellőzöttséget. Engem valahogy elkerültek a nagy kilengések talán amiatt is, hogy igyekeztem beérni azzal, ami éppen adódott.

Azért adódtak igazi magaslatok, például Fellinivel, Bellocchióval, Lelouch-sal.

Fellini az életem nagy ajándéka. Keveseknek adatik meg, hogy egy ilyen zsenivel dolgozhassanak. Federicóval kapcsolatban megannyi meghitt, kedves emléket őrzök. Azóta sem találkoztam hozzá hasonló mozimágussal, aki annyi empátiával közelített volna a színészeihez. Mérhetetlen elfogadás és szeretet áradt a lényéből. Olyasfajta melegség, aminek a hatósugarában mindenkit a saját képességei meghaladására késztetett. Fellini külön fejezet az életemben. Ha semmi mást nem forgattam volna, mint Az édes élet és a Nyolc és fél, már akkor is elégedett volnék.

Cseppet sem zavarja, hogy míg a kortársai közül Jeanne Moreau vagy Catherine Deneuve mögött több mint száz film áll, addig önnél szinte kivételszámba megy a filmes jelenlét?

Jó vagy rossz tulajdonságom, hogy senkitől semmit nem irigyelek. Azon a véleményen vagyok, hogy ki-ki saját habitusának megfelelően alakítsa az életét. Soha nem voltam a szakmám megszállottja, nem szenvedek a szereplési vágy függőségében. Nem a színészet adja meg az életem értelmét. Sokan mondták már nekem, hogy luxusszámba megy a hozzáállásom, de nem látom okát, hogy változtassak rajta.

Néhány éve elvállalta A halottak hídja című holokauszt-filmben egy túlélő szerepét, aki Birkenauban járva találkozik hajdani kínzója, egy SS-tiszt unokájával. Milyen "élményeket" keltett önben ez a lélektani időutazás?

A legnagyobb félelem és tiltakozás vágya hajtott, hogy akár egy ilyen történeten keresztül hatalmas nemet mondjak a felejtésre éppúgy mint az ítélkezésre. Nagyon nehéz szétválasztani magamban a tanút és az átélőt, hiszen magam is zsidó vagyok, és soha nem tudom elfelejteni, milyen érzés rettegésben élni, bujkálni. A puszta bűntudatkeltéssel semmire nem megyünk, hiszen a holokauszt óta is iszonyatos embertelenségeket követnek el. Mégis van valami, ami ezt az egész őrületet, a zsidók szervezett kiirtását megkülönbözteti az összes többi háborús bűntettől. Az iparosított halál rémtette az, amire soha nem lehet és nem szabad mentséget találni. Manapság könnyen dobálódzunk olyan fogalmakkal, mint tolerancia, megértés. Ám ha hatmillió embert csak úgy a halálba lehetett küldeni, akkor kötelességünk felülvizsgálni a fogalmainkat emberségről, felebaráti szeretetről.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.