Létezik-e olyan "könyvtár", amelyet a kontinens olvasói - Dublintól Budapestig, Helsinkitől Nikosiáig - közösnek éreznek, a darabjait saját identitásuk, irodalmi érzelmeik kifejezésének tartják? - erre a kérdésre igyekezett választ találni a La Sapienza bölcsészkarát vezető Roberto Antonelli filológusprofesszor, aki vizsgálatát magyarázva rögtön hangsúlyozta, hogy a könyvekhez való viszony nem feltétlenül racionális, sokkal inkább érzelmi kérdés.

Mégis: ki a közös nevező? A 12 ország egyetemeinek együttműködésével végzett felmérés révén összeállt a (kor és határok nélküli) európai könyvtár és a szerzőlista. A győztes pedig a szélmalomharcot vívó Don Quijote lett. A megkérdezettek ezt tartják a legjelentősebb európai műnek, és az írók ranglistáját is Cervantes vezeti. A második Dante, a harmadik Goethe, utánuk pedig Dosztojevszkij következik. Különböző országok, eltérő korok szerzői: egyikük középkori költő, másikuk a modern regény elindítója, a romantika mestere - csodálkozott el az eredményen maga Antonelli is, akit az is meglepett, hogy Shakespeare csak ötödik lett.

Ami pedig a műveket illeti, a sorrend majdnem ugyanez: Don Quijote, az Isteni Színjáték, Hamlet és a Faust. Nem véletlen, hogy az elsők között Don Quijote és Hamlet szerepel - ez az európai szellem két arca -, kommentálta lelkesen Antonelli, akinek csak az fáj, hogy a klasszikusnak tartott Homérosz és Vergilius a tizedik hely mögött végzett, és Petrarca és Bocaccio sincs az első öt között.

A tabellák és ranglisták ellenére a professzor cáfolja, hogy kánont akart volna fölállítani, mint néhány évvel ezelőtt az amerikai irodalomtörténész Harold Bloom, aki viszont Shakespeare-t és Chaucert helyezte az élre. Az olasz felmérés a XX. század három legnagyobb szerzőjeként James Joyce-t, Thomas Mannt és Marcel Proustot nevezi meg, a gyerekirodalom négy legjelentősebb alkotójaként pedig Hans C. Andersent, a Grimm testvéreket, Carlo Collodit és Lewis Carollt.

Az érdekességen túl Antonelli szerint a római egyetem által finanszírozott kutatás nem öncélú: a filológus egyenesen Brüsszelhez fordult azzal a kéréssel, hogy az EU vezesse be az iskolákban és egyetemeken az európai irodalomórát. Ha Cervantes és Dante hozzájárult a spanyol és az olasz nemzeti irodalom kialakításához, az európai szerzők kontinentális szinten valósíthatnák meg ugyanezt.