Tiszteletünk alapja az, hogy Esterházy Jánosnak elvei voltak, szilárd erkölcse, és ezekből semmit nem engedett - mondta a köztársasági elnök a II. világháború után háborús bűnösként halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélt politikusról a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetében. Hozzátette: Esterházy János kitartott küldetése mellett, hogy a felvidéki magyarság szószólója legyen, de képviselte a lengyelek, a ruténok és a zsidók ügyét is. Megjegyezte: a szlovákiai magyar politikus volt az egyetlen, aki a parlamentben a zsidók deportálása ellen szavazott.

Az államfő azt mondta: Esterházy János kiállt a kisebbségi jogokért, de példát mutat abból a szempontból is, hogy úgy vélte, a szlovákok és a magyarok együttélése történelemi adottság, közös a sorsuk, amit vállalni kell. Sólyom László szerint törekedni kell arra, hogy Esterházy János gróf erkölcsi rehabilitációja mellett jogi rehabilitációja is megtörténjen.

"Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán" - fogalmazott. Sólyom László szerint óhatatlanul adódik a kérdés, mi az, ami lehetetlenné teszi az ítélet felülvizsgálatát. Véleménye szerint ez "a szembenézéstől való ódzkodás, a bátorság hiánya, hogy egy nép, és itt Szlovákiáról van szó, sőt Csehországról, Csehszlovákiáról van szó, szembenézzen azzal a korszakkal, ami közvetlenül a háború után következett be".

Lehet-e azt tenni, hogy csak a kommunista hatalomátvételig megyünk vissza, azt rehabilitáljuk, és ami előtte volt arról kijelentjük, demokratikus? - kérdezte. Példaként említette, hogy Magyarországon az első zsidótörvénytől (1938) kezdve vizsgálták felül az ügyeket. Sólyom László szerint Esterházy János szellemében "a nyitott szívnek a politikáját kell követni Szlovákiában, és mindenekelőtt a szlovák néppel szemben is". Sorsközösség szellemében a megbékélésre kell törekedni, tisztázni kell a jogi részét Esterházy János rehabilitálásának, ami elengedhetetlen a megbékéléshez - fűzte hozzá.

Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke egy dokumentumkötetből idézve azt mondta: Esterházy Jánost is elítélő népbírósági rendszer úgy volt "beállítva", hogy a magyarok és a németek ellen irányuljon. Mint mondta, a grófot 1947 szeptemberében azzal az indokkal ítélték halálra, hogy együttműködött a Szudétanémet Párttal és Szlovák Nemzeti Párttal, és ezzel hozzájárult Csehszlovákia szétveréséhez. Hozzátette: az ítéletben az is szerepelt, hogy Esterházy János a szlovák parlament képviselőjeként a törvények megszavazásával hozzájárult a fasiszta rendszer térnyeréséhez. Elmondta: nem számított mentő körülménynek, hogy a szlovákiai magyar politikus zsidókat mentett. Közölte: később a halálos ítéletet életfogytig tartó büntetésre enyhítették.

Csáky Pál azt mondta, hogy két lehetőség van a rehabilitációra, vagy a szlovák parlament vizsgálja felül a népbíróságról szóló törvényeket, vagy egy lex Esterházyt alkotnak. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke szerint Esterházy János életét a keresztény eszmeiséghez való ragaszkodás fogta egybe, a szlovákiai magyar politikus a keresztényszociális gondolat megtestesítője, a modern kereszténydemokrácia képviselője volt.

A konferencián jelen volt Esterházy János lánya, Esterházy-Malfatti Alice, valamint Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.

Esterházy János Csehszlovákia, majd Szlovákia területén élt, 1932-től a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke volt, 1935-től Kassa országgyűlési képviselőjeként tevékenykedetett. A második világháború idején a szlovák nemzetgyűlésben ő volt az egyetlen, aki felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, majd tevőlegesen is segítette az üldözött szlovákiai zsidóságot.

Esterházy Jánost 1944 decemberében magyar nyilasok tartóztatták le Budapesten, majd szovjet lágerbe hurcolták. A szovjet hatóságok 1949-ben adták ki a csehszlovák szerveknek. Korábbi halálos ítéletét köztársasági elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án halt meg morvaországi börtönében.

(MTI)