A Yellowstone Nemzeti Park geotermikus természeti csodái - gejzírek, hévforrások, iszapfortyogók - mellett a park nevét viselő tó éppúgy kívül esett a látogatók érdeklődésén, mint a kutatókén. Utóbbiak azonban olyan új felfedezéseket tettek, amik gyökeresen megváltoztatták hozzáállásukat. A 350 kilométeres Yellowstone-tó aljzatának eddig körülbelül 40 százalékát kutatták át. Mivel a tó a Föld egyik legnagyobb aktív vulkáni kalderájának sarkában terül el, várható volt, hogy vulkánossághoz kapcsolódó formákat és jelenségeket találnak, az eredmények gazdagsága azonban a kutatók várakozását is felülmúlta. A tó a szó szoros értelmében "forró pont". Bár a víz hőmérséklete még a legmélyebb pontján, 120 méter körül is csak 4 Celsius-fok, alig 3-4 méterrel a fenék alatt az üledékekben mértek már 118 fokot is. A szeizmikus vizsgálatok alapján úgy vélik, a hő a magmakamrákból feláramló nagynyomású gőzgócokból származik. Ezeket a gőzöket csupán a rájuk nehezedő víztömeg súlya tartja vissza attól, hogy robbanásszerűen távozzanak, ilyenképpen a tóvíz úgy viselkedik, mint egy kuktafazék szelepe. Márpedig ez a szelep a geológiai közelmúltban többször is fölemelkedett. A kutatók hosszú ideig úgy vélték, hogy a tó vízszintje a gleccserek 12-15 ezer évvel ezelőtt történt visszahúzódása óta folyamatosan csökkent, ami elvben lehetővé tenné, hogy a nagynyomású gőz fokozatosan távozzék el. Nemrég azonban kiderült, hogy a tó vizét lecsapoló Yellowstone-folyó medre a magmás folyamatok következtében hol fölemelkedett, hol lesüllyedt, így időnként elzárta, majd megnyitotta az utat a víz előtt. Ez a tendencia még néhány évtizedes távlatban is visszanyomozható. A kifolyás magassága 1923 és 1984 között mintegy egy méterrel emelkedett, aztán egy ideig csökkent, majd 1995 óta ismét emelkedik. Ugyanígy változik a tó vízszintje is; mind a jelenlegi szint alatt, mind pedig fölötte megtalálták a korábbi partvonalak nyomait, és a két szélső érték közötti különbség mintegy 30 méter.

E fluktuációk pedig azt sejtetik, hogy időnként nagy mennyiségű gőz gyűlt össze, majd távozott robbanásszerűen a tó alól. Ennek kráterszerű nyomait aztán meg is találták a több öbölben, valamint néhány, elkülönülten létező kisebb környékbeli tófenéken. E gőzrobbanások valószínűleg olyan tsunamiszerű mozgásokat okozhattak a tóban, mint amilyenek nagyban az óceánokon fordulnak elő a tengeraljzaton bekövetkező földrengések következtében.

A tófenék ugyancsak különös formái a hidrotermális tevékenység során kialakult néhány méter magas, ásványkiválásokból álló "tűk", oszlopok. Ezek a formák mostanáig csak óceáni aljzatokról voltak ismertek, ahol hidrotermális kürtőkön kiáramló magas hőmérsékletű vízből szulfidásványok váltak ki a hideg vízben. Feltehető, hogy a Yellowstone-tó esetében is hasonló kicsapódásról lehet szó, de másról is. Egy felszínre hozott 1,5 méteres töredék túlnyomórészt szilícium-dioxidból áll, de tartalmaz kovásodott élőlénymaradványokat is. Kiszárítva ez a darab olyan lyukacsos, mint a szivacs és nagyon könnyű is.

Keletkezésük másik rejtélye, hogy bár 11 ezer éves oszloptöredéket találtak már, aktív "tűre" mostanáig nem bukkantak. Ugyanakkor mintegy 150 kisebb hidrotermális kürtőről tudnak a tófenéken. Szén-dioxid, metán, hidrogén-szulfid, vas áramlik ki belőlük, valószínűleg mind különféle mikrobák élettevékenységének termékei. A kürtők körül hemzsegnek a baktériumok, köztük újonnan felfedezett kén- és hőkedvelő törzsek is. A baktériumok élelmül szolgálnak vízibolháknak, hidráknak, csigáknak, férgeknek. Hasonló élőlények rendszerint sekély vízben találnak életteret, de úgy látszik, az élelem bősége miatt alkalmazkodtak a 100 méternél nagyobb vízmélységhez is. Találtak itt a hőségtől elpusztult 5-8 centis piócákat, de még egy kifejezetten sekély, hideg vizet kedvelő pisztrángfajt is, mely a baktériumszőnyegből kívánt táplálkozni, bár nem tudni, mit. Egyáltalán nem fordulnak elő a mélytengeri hidrotermális kürtők jellemző élőlényei közül a nagyméretű kagylók és a csőférgek sem.

A kürtők óhatatlanul kihatnak a környező "szárazföldre" is. A tó vízében igen magas a higany és az arzén koncentrációja. A pisztrángok szervezetében máris az egészségügyi határérték közelében van a higany szintje, márpedig vidrák és grizzlyk is táplálkoznak velük, nem is szólva az emberekről. Ezért is, meg azért, mert a gázok esetleges gyors megszökése súlyos következményekkel járhat a ki-rándulókra, a kutatók egyre nagyobb figyelemmel követik a Yellowstone-tóban lejátszódó folyamatokat.