Járai: a rendszerváltáskori négyszerese az államadósság
Sajtószabadság és az újságíró függetlensége
A Manager Magazin márciusi számában részleteket tett közzé saját etikai kódexéből. Az "Üzleti kapcsolatok" című részben például ez áll: "A lap munkatársai sem ellenszolgáltatás fejében, sem ajándék formájában nem fogadhatnak el sem pénzt, sem értéktárgyat, sem személyes előnyre váltható információt, sem apró szóróajándékot, vagy egyéb előnyt (beleértve utazást, ebéd- és vacsorameghívást, soron kívüli ügyintézést, különleges hivatali bánásmódot, "újságírói" kedvezményt) olyan szervezettől, cégtől vagy személytől, amelyről bármilyen formában tudósítaniuk kell, kellett vagy kellhet a jövőben. Az újság munkatársai mindig arra törekednek, hogy - a kiadó által biztosított költségtérítésből - saját fogyasztásukat, szállásukat, ellátásukat fizessék."
"Ki a franciább?" - Kende Péter a francia választásokról
Franciaországban szavaz Kende Péter, a tekintélyes politikai szociológus, aki a HVG-nek adott interjúban arra a kérdésre, tapasztalható-e a francia elnökválasztási kampányban bármiféle vetélkedés, hogy melyik párt "franciább", így válaszolt: "Franciaországban minden, a köztársasági értékrend alapján álló párt egyformán nemzeti. A republikánus értékek egyébként már a 19. század közepétől a balközép értékei voltak, a konzervatívok a királysággal akarták összekapcsolni a franciaságukat. Közel két évszázadot töltöttek ki a két tábor közötti csatározások, egészen De Gaulle szintéziséig, amely 1958-ban az ötödik köztársaság megalapításával a két oldal közös eszméjévé tette a republikanizmust. A mai Franciaországban tehát a nemzeti jelző nem sajátítható ki."
Kende Péter edlmondta, hogy a jobboldal esélyes jelöltje, Sarkozy magyar származása sem téma a kampányban. Amikor ez előkerült, mindig a támadni próbált Sarkozynek hozott támogatókat, mivel olyanokat is meg lehetett ezzel szólítani, akik egyébként nem a jobboldal támogatói.
"Elfacsarodó szívvel tiltakozom"
"Ha nincs határ, ha mindkét oldal azt gondolja, hogy a saját oldalát más mércével mérheti, mint a másikat, azzal csak azt érjük el, hogy mindenfajta szélsőségesek egyre inkább szalonképes entitásokként tűnhessenek majd föl. Hogy politikai elitünk problémamegoldó képességének nagyobb dicsőségére árpádsávos etnikai fundamentalisták nyilváníthassák magukat a márciusi ifjak örökösének" - írja a Hírszerzőn "Árpádsávok és politikai kettőslátók" című publicisztikájában Kerpel-Fronius Gábor.
Az árpádsávos zászlóról lehet sok mindent mondani, "De aki ennyi vita után nem vesz tudomást arról, hogy politikai közösségünk nem elhanyagolható része számára ennek a zászlónak a nyilas korszakot idéző konnotációja van, az vagy végtelenül ostoba, vagy nagyon rossz szándékú."
Kerpel-Fronius úgy látja: "akik ezeket a zászlókat lobogtatják, azok egy olyan radikális politikai megoldás – ellenfeleik megfélemlítésére törő – hívei, amely köztársaságunk jelenlegi politikai kereteivel éppúgy szöges ellentétben áll, mint ahogy nem fér össze azzal sem, amit március 15. megtestesít."
"Talán nem ártana, ha a Fidesz vezetőit a konzervatív polgárság valamely tiszteletre méltó képviselője világosítaná fel a vállalható és a vállalhatatlan opportunizmus közötti szűk mezsgye hollétéről. Ez talán kedvezőbb fogadtatásra találna, mint amikor a nem sokkal azelőtt még a reformokról Che Guevara képe előtt szónokló miniszterelnök tette ezt indulattól remegő szájjal a parlamentben" - folytatja Kerpel-Fronius. - "Senki nem tételezi fel persze, hogy Gyurcsány Ferenc a comandante szellemi örökösének gondolná magát, de világosan látni kell, hogy a demokrácia mellett elkötelezett polgár számára éppen úgy nem formai, jogi megfontolások, hanem a jó ízlése okán elfogadhatatlan a Che-feszten való részvétel, ahogy az árpádsávos lobogóktól borított téren való föllépés is. Csakhogy a politikai színtér mindkét oldalát politikai kettőslátók népesítik be – akiket saját gerendájuk nem akadályoz meg abban, hogy más szemében a szálkát is észrevegyék. A jobboldaliakkal, illetéktelen lévén, nem foglalkoznék. Sokkal jobban érdekel azonban az a nyelvjáték, amelynek magam is részese vagyok. Az, amely miközben az árpádsávot megengedhetetlennek tartja, jóindulatúan képes a Che-feszten való részvétel jelentőségét bagatellizálni. Általánosabban: miközben a fasizmus minden formáját (helyesen) mérlegelés nélkül elfogadhatatlannak tartja, a kommunizmus bűneinek felemlegetésekor hajlamos ezeket tetszés szerint kisiklásnak, történelmi véletlennek vagy tévútnak tartani, amely azonban magának az eszmének a tisztaságát nem kompromittálja."
Járai: a rendszerváltáskori négyszerese az államadósság
Járai az interjúban a szegények, a nyugdíjasok és a szociális támogatásból élők védelmére kel, hangsúlyozva, ők „nem tudnak alkalmazkodni az áremelésekhez, s még jobban elszegényednek. A magas infláció okozta a nagy társadalmi különbségeket, hiszen a kilencvenes évek óta a legszegényebbek és a leggazdagabbak között négyszeresről kilencszeresre nőtt, tágult az olló.”
A pénzügyi szakember az állam mérhetetlen eladósodását a társadalom talán legsúlyosabb problémájának nevezi, kifejtve: „az állam adóssága megközelíti a 16 ezer milliárd forintot, eléri a 80 milliárd dollárt. A rendszerváltáskor 20 milliárd dollár volt az adósságállomány. Tavaly például sokkal nagyobb mértékben nőtt az adósság, mint a bruttó nemzeti termék, a GDP. Utóbbi 800 milliárd forinttal, ezzel szemben az adósság 2000 milliárd forinttal emelkedett. Előbb-utóbb meg fogják érteni az emberek, hogy ez mit jelent, mert ezt nekik és utódaiknak kell visszafizetniük. Csak az éves kamat ezermilliárd forint, ami több, mint amit külön-külön az egészségügyre vagy az oktatásra egy év alatt elkölt az ország.”
”Nehéz megmondani, mi a reform… Magam például a kórház- és iskolabezárásokat egyáltalán nem nevezném reformoknak.”
Járai azt sem a jegybank kudarcának tartja, hogy nem sikerült elérni az MNB 2001-ben kitűzött célját, az euró 2007-ben való magyarországi bevezetését. ”Az országot sajnálom, hogy ilyen gazdasági helyzetbe került. Az euró egy sokkal nagyobb térség sokkal erősebb pénze, a forint könnyen befolyásolható spekulációs célokra is, magasabbak a kamatok, mintha azt euróban kellene fizetni. Euróval egyszerűbb lenne a vállalkozásoknak, a külkereskedelemnek, s a lakosságnak sem kellene a körmét rágnia az árfolyam változásai miatt. A lakosság ugyanis a legjobban az infláció mellett a forint árfolyama miatt aggódik. Muszáj lenne megőrizni a forint stabilitását, mert ezen múlik a gazdaság stabilitása is. Magyarország a legsebezhetőbb országok közé tartozik a világgazdaságban a nagy államadósság és a költségvetés hiánya miatt. Az ilyen országokból inkább kimegy a pénztőke. Ezt sikerült megakadályozni azzal, hogy viszonylag magasan tartottuk a kamatokat. Ez persze nem jó az országnak, meg a lakosságnak sem, hiszen ha magas a kamat, megdrágulnak a hitelek, ám mégis ez volt az az eszköz, amivel stabilan lehetett tartani a forintot. ... A jegybanknak két rossz közül kellett választania, s a kisebbik rossz mellett voksolt. Azért kell magasan tartani a kamatot, mert rossz gazdaságpolitika folyik az országban. Ha a forint gyengülne, megemelkedne az infláció.”Márciusi Front - vita a kisajátítási kísérletekről
"A márciusi Front hetven évvel ezelőtti megszületése a polgári Magyarország felé tett út első állomása, hiába igyekszik a baloldal kisajátítani mozgalmat" - írta Haas György a Heti Válaszban (Tizenkét pont 1937-ből) "Voltak kommunisták is a Márciusi Frontban - idézi a szerző Kovács Imrét -, ismertük őket, együtt dolgoztunk velük, de a mozgalmat egyedül sé kizárólag mi, nem kommunisták - népi intellektuelek alapítottuk."
A NOL beszámolt arról, hogy a Nagy Imre Társaság is megemlékezett az évfordulóról. Nem észleltünk kisajátítási törekvést, inkább egy nagyon aktuálisnak tűnő üzenetet: a Márciusi Front közös elődje a jobb és baloldali demokraták minél szélesebb antifasiszta összefogását célul tűző törekvéseknek - a második világháború alatt kibontakozott ellenállástól egészen a Demokratikus Chartáig...
A Nagy Imre Társaság március 15-én 14:45-re a budai, II. kerületi Nagy Imre téren (A Fő utcai börtön falánál található emléktáblánál) hirdettek gyülekezőt a szimpatizánsoknak, hogy onnan a Bem térre sétáljanak. A Bem szobornál 15 és 17 óra között Tamás Gáspár Miklós filozófus, Márton László író, Magyar László tanár, Görgey Géza lelkész, Goelner András egyetemi tanár és Donáth Ferenc orvos, jogvédő mond beszédet.