A legjobb lenne azzal kezdeni, hogy Soprontól letoljuk a földet Záhonyig harminc méter mélyen, és a felesleggel megemeljük a Kárpátokat, de nem kicsit - nagyon. Hat független szakértő írna tanulmányt, hogy a lakosságnak olyan, de olyan nagy szüksége van erre a mélygarázsra, mint egy falat kenyérre, még jól is jár vele, sőt, csak ő jár jól, mert speciel az állam, az önkormányzat és a kivitelező direkt bukik az egészen, hogy a lakosság még jobban járjon.

Két dologban lehetünk biztosak: a postán küldött CD-k nem érkeznek meg, és mindenhez találunk egy szolgálatkész jegyzőt, aki kiadja a szükséges engedélyeket. Az elsőben most egy kicsit elbizonytalanodtam.

A jegyző engedélyez, elvégre ez a foglalkozása.

Egyszer, régen -, amikor még azért jártam vendéglátó-ipari létesítményekbe, hogy vendégül lássanak - találkoztam hasonló jelenséggel, amit beengedő szindrómaként vezetnék be a tudományos közbeszédbe. Ott állt a bejáratnál egy szteroidfüggő nyakatlan vadbarom, és fizikumát segítségül hívva, megakadályozta, hogy bejussak, mindenféle átlátszó kifogással, amelyekre most nem térnék ki. Egy pillanatra megvilágosodtam, és nekiszegeztem a kérdést: mi vagy te? - mire ő azt válaszolta, hogy a beengedő, és én azonnal lecsaptam a kínálkozó lehetőségre: akkor miért nem engedsz be?!

A jegyző is azért van, hogy jegyezzen, nem azért, hogy ne jegyezzen (bár most az ellenjegyzés lehetősége kicsit megzavart, de lehetséges, hogy ezt a feladatot az ellenjegyző látja el, mint a tengernagyok esetében).

Lecsapva a költészet magasságaiból a nagy magyar rögvalóság szilárd - bár enyhén felásott - talajára, meg kell jegyeznem (megjegyző): a Népszínház utca és Budapest hasonló helyzetben van mélygarázs és 4-es metró tekintetében.

Nem az a kérdés, hogy szükség van-e metróra, mert ugye, miért ne?! - legyen négyes, ötös, hatos, legyen tele Magyarország lyukakkal, és metrózzanak boldog munkavállalók Tatabányától Kecelig, addig sem éri őket a Nap káros sugárzása, addig is kevesebb ember van a felszínen, aminek én kifejezetten tudok örülni akkut mizantrópiából kifolyólag, azonban - mint mindig - most is úgy vetődik fel a talány, hogy ha metró igen, akkor mi nem, és ez már sokkal jobban aggaszt.

A tájékozottság elbizonytalanít, és mostanra lelkes metró-hívőből, ingadozó középhátvéd lettem, dögszagot érzek a projekt felől, irtózatos mennyiségű kidobott pénzt és váratlanul meggazdagodott jegyzőket, szóval a szokásos magyar fallabdázást.

- Szent meggyőződése az önkormányzatnak, hogy mélygarázsra szükség van - mondta a körülbelül kétszáz lakónak Verók István. - De ebbe be kellett volna vonni önöket - idézi a polgármestert a Népszabadság.

Amennyiben tehát előállna az első bekezdésben felvázolt anyagi helyzet esetemben, a nyolc engedély és tizenhárom független szakértői vélemény mellé még vásárolnék egy szent meggyőződést is. Tudom, hogy az baromi sokba kerül, de anynyira jól mutat egy ilyen korrupciótól és egyéb köztörvényes cselekményektől illatozó eseménysorozat záró aktusában, hogy semmiképpen sem hagynám ki.

Állnának a bulldózerek az osztrák határon, készülnének letarolni Magyarországot harminc méter mélyen, és akkor előlépne egy korpás zakójú politikus, hogy rövid felszólalásában jelezze, milyen jó lesz mostantól mindenkinek. Aztán az erőgépek megindulnának, és eltüntetnék a bolygóról ezt a nyomorult országot végleg.