A párnák, paplanok változását sokkal ritkábban befolyásolja a divat, mint más ruhaneműét. Régen vidéken, sőt a főváros külső kerületeiben élők is tartottak szárnyasokat, általuk adva volt az alapanyag. Később a szövetkezetekben, állami gazdaságokban termelődő libatollak gyakorta külföldre kerültek, idehaza pedig teret nyert a könnyen tisztítható műszál "betét". Mára alaposan megcsappant az udvarokon kapirgáló tollasok száma, s szinte ezzel egy időben ismét keresettek lettek a pehely-, a félpehelypaplanok és tollpárnák. "Nagyiék" dunyhája sok családnál "tartalékként" várja sorsa jobbra fordulását, ilyen takarót üzletekben nem is árulnak. Elvétve akad azért megrendelő a kisüzemek valamelyikénél, de annyira a feledés homályába merült a dunyha, hogy az emberek gyakran nem is tudják, mi az, vagy összekeverik a paplannal, amint azt a boltosok olykor tapasztalják. Hasonló sorsra jutott a vatelinnal bélelt paplan is, már csak elvétve kapható.

Bár hivatalos felmérés nem készült, valószínűleg a legtöbb tollat az Alföldön vásárolják fel. Házalók járják a településeket, és a tollat maguk adják el a paplangyártóknak. Előfordul, hogy kacsa-, tyúk- vagy galambtollal próbálkoznak, ám ezekre nincs vevő. A kacsatoll jellegzetes szagát nem tudják eltüntetni véglegesen, a tyúktoll túl apró és többnyire rozsdás színű, és ez rontja a kész termék minőségét. A fehér libatoll a keresett, esetleg szóba jöhet a szürke színű is, de az már alacsonyabb átvételi áron. Minőségtől függően 40 forinttól 400 forintig terjed a kilónkénti felvásárlási ár.

A pehely tulajdonképpen szár nélküli toll, a félpehelyben van már valamennyi szár, de összhatásában nem szúrós. A tollas termékek esetében ugyancsak alapvető szempont, hogy alvás közben ne bökdösse az ember fejét, legyen kényelmes.

Új toll esetén egyszerű a helyzet: fel kell dolgozni. A pehely és a félpehely gyakran német selyemanginba kerül a hagyományos sima "huzat" helyett, a szélre pedig egy árnyalattal sötétebb paszpolt varrnak. Ez ma a divat, vélekedik az egyik gyártó cég kereskedője. Mind gyakrabban a párna is ilyen angint kap. Különösen a külföldiek körében felkapott termékek ezek, és inkább a kisszériás gyártók készítik. Alföldi kereskedőtől hallottam, hogy lakodalomra és más ünnepre is szívesen ajándékoznak ilyen mutatós ágyneműt. Remélhetően egyetlen felnőttnek sem jut az eszébe, hogy puha, tollas párnát vásároljon csecsemőnek. Sem a feje alá, sem az ágyába nem szabad tenni, mert káros és könnyen megfulladhat a kicsi. Sőt, éjszakára pehellyel töltött pólya sem ajánlott!

A legtöbb fővárosi üzletben a hagyományos anginba töltött "tollas" párnák és takarók kaphatók. Mind nagyobb számban árusítanak azonban gyapjúhuzatú- és -töltetű kis- és nagypárnákat és színes huzatú paplanokat is. Állítólag rendkívül kényelmesek, melegek, ugyanakkor öntisztítók. A kezelési utasítás kizárólag tisztításukat engedélyezi. A megkérdezett eladó hozzátette, éppen az öntisztító képesség miatt elég két-három évente tisztíttatni a gyapjúpárnákat és -paplanokat. Bár rendszeres szellőztetésüket - tudomásom szerint - nem írják elő, mégis, szükség van rá. Nyilván nem a hóviharban kell felfrissíteni az ágyneműt, napsütésben, száraz időben viszont mindenképpen érdemes rövidebb-hosszabb időre kitenni ablakba, erkélyre, udvarra. Az említett nagyáruház eladója szerint gyapjú ágynemű a divat manapság.

Újdonságnak számit a henger alakú tarkópárna, hasonlóval magam is számtalanszor találkoztam külföldi útjaimon, de azok mérete lényegesen eltért, nagyobb volt, mint az idehaza árusított. Pillanatnyilag gyapjú- vagy műszál töltésű tarkópárna kapható a hazai üzletekben.

A műszál töltet a gyapjúdivat ellenére tartja magát. Kereskedők elmondásából tudni lehet, hogy allergiamentes poliészterből készül a töltet, mosógépben mosható, ki kell azonban alaposan szárítani. Dr. Mohácsi Edit főorvos mindig műszál töltetű párnát és paplant javasol a háziporatkára érzékenyeknek, mert mint mondta, abban nem talál életteret az atka és a műszál a mosást követően visszanyeri rugalmasságát, nem csomósodik. Jellegzetes tünetei vannak az "atkaallergiának": felébredéskor vizes orrfolyásos nátha teszi kellemetlenné a reggelt szűnni nem akaró tüsszögés közepette. Dr. Mohácsi Edit elmondta: a háziporatka a nedves meleget szereti s emberi hámmal táplálkozik, a tollas ágyneműt használók tehát kedveznek az atkáknak. Az allergiát egyébként az állat ürüléke okozza, ami igen könnyen felhalmozódik ideális körülmények között. Emiatt kell gyakran mosniuk párnáikat, takaróikat a háziporatkára érzékenyeknek.

Akiknek van régi pehely vagy toll ágyneműjük általában nem akarnak megválni azoktól, inkább felújíttatják szakemberekkel. Ilyenkor először forró levegővel, majd vegyszerrel átpörgetik a tölteléket. Ekkor a töredezett részek kiesnek, csak a jó állapotban lévő toll, pehely marad meg és tisztítódik. A gépbe csupán egy megrendelő töltete kerül, így az nem keveredik máséval, fertőzésről szó sem lehet. (Van, aki ezt kétségbe vonja, a tisztítást vállalók azonban próbálják elkerülni különböző módon a későbbi vitákat.) A túlságosan elhasználódott, zsíros tollakat már nem érdemes tisztíttani és betölteni új anginba, mert többe kerülne, mintha vadonatúj párnát vagy paplant vásárolna az ember. Esetenként dunyhából is készíttetnek paplant, általában két normál méretű paplanhoz elegendő a dunyha töltete. Egy paplan ára, a tisztítást is számolva, nem éri el a tízezer forintot. Időtálló a toll, egy szakember szerint 20-30 évig is használható, de legalább öt-tíz évente érdemes felfrissíteni, kitisztíttatni.Újabban a kétszemélyes takaró is keresettnek mondható.

A töltet mennyiségét, fajtáját minden esetben feltünteti a gyártó, tollból két kilogramm körüli mennyiség kerül a paplanba, pehelyből általában feleannyi.