Szenzációs leletre bukkantak a szolnoki régészek három évvel ezelőtt: a folyó akkori, alacsony vízállásának köszönhetően Magyarország első, állandó, fából készült Tisza-hídjának maradványaira találtak. Egy helyi vállalkozó, Lakatos László hívta fel a szakemberek figyelmét arra, hogy a vízből kiálló fadarabok egyfajta szabályos rendszerben helyezkednek el, ami nem természetes, hanem mesterséges építményre utal.

- Az elmúlt három évben már a tudomány játszotta a főszerepet a maradványok pontos helyének meghatározásában, koruk beazonosításában - mondja Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich Múzeum régésze, a híddal kapcsolatos kutatások vezetője. A hajdani szolnoki várat a folyó túloldalával összekötő tölgyfaépítmény az írásos emlékek szerint Magyarország első olyan hídja volt, amelyet már állandó használatra emeltek.

A száztíz méter hosszú, öt-hat méter széles és tizenegy-tizenkét méter magas szerkezetet Güzeldzse Rüsztem budai pasa építtette, aki 1559 és 1563 között irányította a térséget. A török uralom bukása után a városból kivonuló csapatok 1685-ben a hidat felégették, így csak a víz alatti elemek maradhattak épségben. A korabeli metszeteknek és katonai felméréseknek köszönhetően azonban a régészek tudták, nagyjából hol keressék a maradványokat.

- Három évvel ezelőtt emeltük ki az első olyan, kihegyezett végű, szegekkel és vaspántokkal megerősített, közel hétméteres toldott cölöpöt, amely hajdan hídtartó elemként szolgálhatott - mondja Kertész Róbert, akitől megtudtuk: akkoriban kutatási eszközeik még nemigen voltak, a jó időnek köszönhetően fürdőnadrágban merültek le a Tiszába, s a húsz centiméteres látótávolságú, zavaros vízben igyekeztek kitapogatni a cölöpök maradványait. Az idei őszi kutatás alkalmával segítségükre siettek az Octopus Egyesület tagjai, akik vállalták, hogy feltérképezik a víz alatti leleteket. Műszereikkel háromdimenziós víz alatti térképet készítettek, amelynek alapján immár pontosan lehetett tudni, hol helyezkednek el a függőleges tartóoszlopok, s hol fekszenek azok a cölöpdarabok, amelyek a híd vízszintes elemei voltak. A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és a Geodéziai Rt. hajót, mérőműszert biztosított a régészeknek, a vízi rendőrség a biztonságukra ügyelt, míg a Szolnoki Búvár Kft. a hídmaradványok beazonosításában működött közre, továbbá víz alatti videofelvételekkel dokumentálta a munkát.

- Korábban sohasem tapasztalt összefogás kísérte a feltárást, szolnoki és budapesti vállalkozók mellett a helyi önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap a régészeti kutatáshoz külön anyagi segítséget nyújtott - mondja Kertész Róbert.

A múzeumoknak - köztük a szolnoki Damjanichnak - nincs arra kerete, hogy tervkutatásokat finanszírozzon, ezért legtöbbször csak a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárásokat lehet elvégezni. A víz alatti régészet ráadásul Magyarországon még gyerekcipőben jár: az állandóan áramló, zavaros vízben különleges - és drága - műszerekre van szükség, hogy eredményes legyen egy-egy kutatás. Éppen ezért talán nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség számára is izgalmas lehet a szolnoki török kori híd feltárása, amelynek első mozzanatait és néhány leletét egy kiállítás keretében már Budapesten a Nemzeti és a Közlekedési Múzeumban is bemutatták. A tárlat most Tokajban látható, de a tervek szerint jövőre más Tisza-parti városokba, például Szegedre, Szentesre, valamint Esztergomba, a Vízügyi Múzeumba is eljut. Törökország is érdeklődik a hazai régészek "víz alatti" tevékenysége iránt. Legutóbb tavasszal az angliai Oxfordban példálóztak a szolnoki híddal, egy, a radiokarbonos vizsgálatok tapasztalatairól rendezett nemzetközi konferencián.

S hogy mi lesz a régi híd sorsa? Nos, ha újabb pályázati pénzeket sikerül összegyűjteni, akkor a leletek egy részét kiemelik a víz alól, és konzerválják azokat. Szolnok történelmi kincsei - köztük az 1550-ben épített vár, a török kori fahíd, s jó néhány műemléki épület - a tűzvészek, csaták és háborúk idején megsemmisültek, így a város nem büszkélkedhet túl sok turistacsalogató látványossággal. Régóta tervezik viszont a Tiszán egy gyaloghíd építését, amely Tiszaligetet kötné össze a belvárossal. A régészek tudják, hogy a török kori hidat nem lehet minden részletében rekonstruálni és újra megépíteni, hiszen a folyó vízállása azóta jóval magasabb lett, ráadásul a sűrűn levert cölöpök most gátolnák a vízi közlekedést a folyón. Azt azonban szeretnék elérni, hogy az új gyaloghíd legalább hatásában, látványának egyes elemeiben emlékeztessen ötszáz évvel ezelőtti elődjére, amely nemcsak Szolnok, hanem az egész ország első, állandó Tisza-hídja volt.

Búvárok kutatnak a Tisza és a Zagyva találkozásánál Fotó