A Fields-érem létrehozása először az 1924-es Nemzetközi Matematikai Kongresszuson vetődött fel, legfőbb támogatója John Charles Fields, kanadai matematikus volt. Hogy a matematikában sem megy minden gyorsan, arra bizonyíték, hogy csak 1932-ben döntöttek a díj létrehozásáról. Fields javaslatára 1936-tól kezdve, a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) négyévente megtartott kongresszusán két, 1966 óta négy, 40 év alatti tudós kapja a díjat. Az idei díjazottak: az orosz Grigorij Perelman (40), a francia Wendelin Werner (38), az ausztrál Terence Tao (31) és az orosz Andrej Okunov (37). A matematikai Nobel-díjként emlegetett elismeréssel egy aranyozott érme és 15 ezer kanadai dollár jár. A kollégái által "a világ legintelligensebb emberének" tartott orosz Perelman azonban nem fogadta el az elismerést, és nem ment el a kongresszusra. Az a hír járja róla, hogy most éppen kiábrándult a matematikából.

Lapunkban két évvel ezelőtt írtuk meg, hogy "helyesnek tűnik" a Poincaré-probléma Perelman által tett bizonyítása. A probléma egyike a hét "millenniumi" feladványnak, amelyek megoldásáért a massachusettsi Clay Matematikai Intézet egy-egymillió dollárt ajánlott fel. A hét hipotézist 2000-ben hirdették ki, és ezeket tartják a matematika legnehezebb problémáinak - ezek egyike a Poincaré-probléma.

Poincaré francia matematikus a múlt század elején azt a kérdést tette fel, hogy a kétdimenziós felületekre vonatkozó bizonyos egyenletek átalakíthatók-e úgy, hogy a háromdimenziós felületekre is érvényesek legyenek. Valószínűnek tartotta, hogy igen, de bizonyítani nem tudta.

Nos, e sejtés bizonyításával állt elő az orosz matematikus. (1982-ben az akkor 16 éves Perelman maximális pontszámmal nyerte meg a matematikai diákolimpiát.) Grigorij Perelman nyolcévnyi visszavonultság után egyszerűen föltette az internetre az általa helyes megoldásnak vélt levezetést, hogy matematikuskollégái ellenőrizhessék azt. Végül 2004-ben igazolták. A Szentpéterváron a világ zajától elvonultan alkotó Perelmant kollégái szerint "a legkevésbé sem érdekli a pénz". Perelmannak már több nemzetközi díjat odaítéltek, ő azonban nem jelent meg az átadó ünnepségeken, és a pénzjutalmakat sem vette át.

2004 decemberében a Komszomolszkaja Pravda című lap interjút készített Perelman mamájával és hajdani munkatársaival - tette közzé tegnap az MTI. Munkatársai Perelmanra mint "akusztikai terroristára" emlékeztek, aki gyakran hallgatott zenét hangosan. Nem volt könnyű eset, de a Sztyeklov Intézetben nem számított kirívónak. A riporter a mamától megtudta, hogy "Grisa szereti zenét meg a kását és a rántottát", és nem szívesen érintkezik emberekkel.

Győri Ervin, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet helyettes vezetője szerint a különleges képességekkel felruházott kutatót nem izgatják a világi hívságok. Nem érdekli a Poincaré-sejtés bizonyításáért járó egymillió dollár sem, hiszen nem publikálta nevezetes bizonyítását.

A laikusok számára a matematikusok mindig is különlegesnek számítottak, így az emberek nem tartják különlegesnek Perelman viselkedését - vetem fel. Győri Ervin válasza: ha valaki valamely területen - ez esetben a matematikában - zseniális, miért kellene átlagosnak lennie az élet más területein? A matematikusok között sok csodabogár van, de ez más tudományokra is igaz. (Ö. Z.)