A Lauer Learning oktatási cég és a Szocio-Gráf Közvéleménykutató Intézet közelmúltban publikált felmérésében a diákok mindössze 20 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanult az '56-os forradalomról. A kutatás során hétszáz, 14 és 20 év közötti fiatalt kérdeztek meg az ország több nagyvárosában. A tanulmányt készítő oktatási cég alapítója, Andrea Lauer Rice elmondta, hogy az ismeretekkel rendelkező kisebbségnek a nagy részének is sokszor helytelenek az információi; például voltak olyanok, akik Kossuth Lajost és Petőfi Sándort is az '56-osok közé sorolták.

Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója rámutatott, hogy a diákok 17 éves korukig nem is tanulnak a forradalomról, hiszen a tananyag időrendben követi végig a történelmi eseményeket. A szakértő, a Történelem Tanárok Egyesületének felmérésére hivatkozva, elmondta, hogy az osztályok kétharmada idő hiányában nem is tanul a II. világháború utáni eseményekről.

A szakember szerint ugyanakkor nemcsak az időhiány a gyenge pont az iskolai oktatásban. Annak ellenére, hogy ma már bőséges a szakirodalom a témában, sok tanár még mindig nem tudja pontosan, hogyan közelítsen a forradalomhoz. Tallai Gábor azt mondta, nagy probléma, hogy az ,56-os eseményeknek napjainkban sincs egységes narratívájuk, megítélésük: vannak, akik polgári forradalomként tartják számon, mások egy szocialista harmadik út modell megteremtési kísérleteként tekintenek rá, de még a XXI. században is van olyan magyar gimnázium, ahol a tanár ellenforradalomként tanítja az ötven évvel ezelőtt történteket.

Nemcsak a fiatalok tájékozatlanok azonban a forradalommal kapcsolatban, hanem a társadalom nagy része is keveset tud az ,56-os eseményekről - tette hozzá Tallai Gábor. Megítélése szerint a magyarok ismerete azért csekély, mert a rendszerváltásig nem lehetett az akkor történtekről beszélni, 1989 után pedig nem volt olyan kezdeményezés, amely felvállalta volna, hogy az ,56-os eseményeket egy közös társadalmi emlékezetbe ágyazza, így az emberek nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel.

Hasonlóan vélekedik az 1956-os Intézet kutatója, Lénárt András is, aki szerint Nagy Imre mártír miniszterelnök újratemetése volt az utolsó olyan esemény, amely megérintette a társadalmat. A szakember szerint az iskola, a média és a családi emlékezet hiánya az oka annak, hogy keveset tudnak magyarok ,56-ról. Lénárt András rámutatott, hogy csak azokban a családokban téma a forradalom, amelyeknek valamelyik tagja tevékenyen részt vett az eseményekben. A média nagy részén pedig nem jutnak át a tudományos témák, a híradásokban megjelenő évfordulós koszorúzások, politikusi beszédek pedig nem érdeklik az emberek többségét - hangsúlyozta a kutató.

Patonay Anita, a témával foglalkozó szakértő szerint választóvonalak figyelhetőek meg a különböző generációk között: vannak, akik átélték az ötven évvel ezelőtt történteket, így személyes élményekkel árnyalt tényszerű ismereteik vannak, azok, akik a rendszerváltás előtt jártak iskolába, más szemszögből, gyakran téves ideológiával tanulták az akkor történteket, az új generáció pedig - habár lehetősége lenne arra, hogy objektívan ismerje meg az eseményeket - egyszerűen nem érdeklődik az 1956-os események iránt.

A kutató szerint éppen ezért új módszerekre van szükség ahhoz, hogy közelebb hozzák az emberekhez a forradalmat. Patonay Anita szerint akár "trendivé" is lehetne tenni ,56 szellemiségét. Saját tapasztalatairól beszámolva elmondta, hogy az iskolák csak az ötvenedik évforduló kapcsán élnek, például, a drámapedagógia nyújtotta lehetőségekkel.

A megkérdezett szakértők egyetértenek abban, hogy elsődlegesen az oktatást kellene átalakítani ahhoz, hogy a magyarok többet tudjanak saját történelmük fordulópontjairól, ugyanakkor alternatív megoldásokra is szükség van. Például olyan projekteket kell indítani, amelyek során a közösség emlékezetét gyűjtik össze. Nagyon fontosnak tartják azt is, hogy az 1956-os szellemiség ne váljon az aktuálpolitikai csatározások eszközeivé.

Egyetértés mutatkozik a témával foglalkozók között abban is, hogy az emlékév kiváló alkalmat kínálhat arra, hogy a társadalom nagy többsége többet megtudjon történelmének ezen részéről. A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy emlékművek avatása, koszorúzások és nemzetközi delegációk látogatása önmagában még kevés ahhoz, hogy megváltozzon a magyar társadalom gondolkodásmódja, egységes kezdeményezésekre lenne szükség.

(MTI)