Főleg az érintett szárnyvonalak mentén. Az nehezen vitatható, hogy évek óta veszteséges vonatoknak mutatott tilos szemafort Kóka János, ám minden vonalat érdemes egyenként megvizsgálni. Az ország egyik legszebb fekvésű pályáján, a Veszprémből a Cuha-völgyben alagutakon és viaduktokon át Győr felé haladó vonal Veszprémvarsányig tartó szakaszán például olyan menetrendek voltak, hogy az utazók Győrben éppen két perccel késték le az egyik intercity járatot, s Veszprémvarsányban is enynyi hiányzó időn múlt a csatlakozás. Csoda, hogy a túrázók s a bakonyi településekről a győri üzemekbe bejárók egyáltalán használták.

Persze a túrázók és a szép vonalvezetés nem forintosítható ügy, a gazdasági fűnyíróelv nem vacakol ilyen egyéni megfontolásokkal. De úgy tűnik, azzal sem, mibe kerül majd a buszközlekedés, azzal pedig végképp nem, mennyivel inkább szennyezi majd az óhatatlanul több busz és autó a bakonyi tájat.

Ám mintha a fiskális szemlélet is hibádzana. Nyugat-Európában tart a szép tájakon zakatoló környezetbarát vonatok reneszánsza. Pedig általában ott nem szoktak pazarolni. De állítólag a Csorna és Pápa közti szakaszt még a GYSEV is tudná gazdaságosan működtetni, ahogy azt a MÁV-tól átvéve Szombathely és Sopron közt is teszi. Jé, akkor lehet így is?