Az igazi superman

Kevin Spacey (47) arcán nyoma sincs idegességnek. Pedig rendesen rugdalja a brit sajtó, hogy amerikai létére mit összeművészkedik az Old Vic élén, most meg még két Oscarral a zsebében eladta magát a legnagyobb nyári filmes rizsfelfújtnak is. Nem mintha ő lenne az egyetlen, sőt. Egyre több kitüntetett színész járja ugyanezt a tojástáncot művészi önbecsülése és a pénztárcája között: a Szörnyetegért Oscar-dijas Charlize Theron az Aeon Fluxból él, A zongoristáért Oscar-dijas Adrien Brody a King Kongból gondtalan, a Transamericáért Golden Globe-díjas Felicity Huffman a Született feleségekből és a Capote-ért Oscar-nyertes Philip Seymour Hoffman pedig a Mission Impossible 3-ból tartja el a családot. És holnapig sorolhatnám.

- Azért magától mégse vártuk...

- Kétszavas válaszom van: Bryan Singer. Mikor 11 éve felkért a Közönséges bűnözőkre, a stúdió majd' leharapta a fejét, hogy mit jön egy ilyen névtelen senkivel. Még a gázsiját is fölemelték volna, csak adja valami sztárnak ezt a szerepet. És ha akkor Bryan csak egy kicsit is puhább, nekem ma nincs karrierem. A jó hír az, hogy Singer mit sem változott. Ugyanolyan érzékeny a karakterekre, a figurák közti kapcsolatra, a motivációra, tehát egy hangyányival se éreztem magam kevesebbnek attól, hogy ekkora pénzből és díszletben dolgoztunk. Ugyanolyan bensőséges élmény volt a Superman, mint a Közönséges bűnözők.

- Most kötekedjek, hogy a képregényekben minden gonosz egy kaptafára megy?

- Na nem egészen! Lex Luthor az a fajta vérkapitalista, amelyik manapság úgy szaporodik, mint eső után a gomba. Kapzsi és önző, mint az összes, eredetileg egészségesen ambiciózus, aztán a telhetetlenségtől megrészegült és félresiklott vállalkozó. Pont ezektől vált ilyen veszélyessé mára a világ. Én csak abban ringatom magam, hogy ha a Supermannel sikerül felébresztenünk a közönség kritikai érzékét, tán akad egy-két néző ebből a szférából is, ahol aztán tényleg lenne miből áldozni és megmenteni a mi tüneményes planétánkat.

- ... ráadásul levetett ruhát vett fel! Többek között Gene Hackmanét.

- Én a színpadi színjátszás felől közelitek, tehát az a filozófiám, hogy egyetlen színész se kap hitbizományt egy szerepre sem. Hány Hamletet is láttunk? Hány Jágót? Hány III. Richárdot? A színész csak lízingeli a szerepet arra a rövid időre, amíg az övé. Szám szerint én voltam a tizenkettedik II. Richárd az Old Vic történetében. Ha elkezdtem volna boncolgatni, hogy mit csinált Gielgud, nem tudtam volna megbízni a saját ösztöneimben.

- A londoni kritikusok azt rosszallják leginkább, hogy a Superman miatt elhanyagolta az Old Vicet.

- Hat hét azért nem a világ. Ennyit voltam összesen távol. Blackberry-vel és mobiltelefonnal a kezemben. Vagyis a forgatásról irányítottam a színházat. Tavaly forgattuk a filmet, és még így is 41 hétig 3 különböző darabban játszottam az Old Vicben. Azért ez nem anynyira rossz arány?!

- Minél tovább ragozza, annál kevésbé világos, miért nem fér a bögyébe a brit sajtónak, hogy maga igazgatja a leghagyományosabb Shakespeare-színházat?

- Kezdetektől fogva kell ismerni az angol színházi hagyományokat ahhoz, hogy az ember belássa, semmivel se kapok több pofont, mint az elődeim. Az amerikai Sam Wanamaker - Isten nyugosztalja! - a hetvenes években a fejébe vette, hogy helyreállítja a Globe színházat. Hogy mit összefanyalogtak miatta, és hogy alázták a porig! Aztán nézze meg most! A Globe ma London legbüszkébb intézménye, csak éppen szegény Wanamaker nem élte meg se a megnyitását, se azt, hogy gyerekek százezrei itt látják életük első Shakespeare-jét. Mikor átvettem az Old Vicet, nyakig belemerültem, hogy kielemezzem a színház történetét abban a 30 évben, mióta Laurence Olivier kiszállt. Az Old Vic nem volt a térképen. Se művészeti igazgatója, se állandó társulata sem volt. Befogadó színházzá süllyedt. Hát ezt örököltem. Persze, hogy bírálták a darabválasztásaimat, mert nem akartam Shakespeare-rel, Csehovval, Ibsennel, Bernard Shaw-val kezdeni. Közönségcsalit adtam egy sokkal szélesebb nézőrétegnek, és elsősorban a fiatalokat céloztam meg. Aztán mégis, a működésünk első másfél évében ebben az ezer férőhelyes színházban 425 ezer jegyet adtunk el. Új társulat vagyunk. Tízéves szerződésem van. Két éve vagyok igazgató. Nyolc évem van hátra, és a hosszú távú elképzeléseim kristálytiszták. Összefogtunk iskolákkal, egyetemekkel. Hihetetlen összegeket áldozunk tehetségkutatásra, legyen az színész, író, rendező vagy producer. És életemben nem éreztem magam ilyen jól a bőrömben.

- Még a negatív kritikák ellenére is?

- Számoltam vele, hogy híres színész vagyok, tehát nincs még egy művészeti igazgató Londonban ekkora reflektorfényben. Jó lett volna, ha ennek dacára korrektül bánik velünk a sajtó. Ugyanis semmi olyan nem történt az Old Vicben, ami nem történik meg bármelyik londoni színházban. Nincs az előírva, hogy minden produkció bejön, csak szemben a többi színházzal, minket már akkor szétcincál a kritika, mielőtt még beérik egy előadás. Ez van. És a másik oldalon hál' istennek! az, hogy az emberek fütyülnek a kritikára. Csak azt látják az újságban, hogy Old Vic, és jönnek. Negatív publicitás ide vagy oda, kapjuk az adományokat, ingyenelőadásokat tartunk a nagycsaládosoknak, háromezer középiskolában van kihelyezett nyolchetes művészeti programunk, szakköröket működtetünk, és kellünk a közönségnek.

- Pofozógépnek azért mégsem jó lenni. Magának meg végképp nem volt szüksége rá.

- Akkor nézze meg a kollégáimat, akiknek a fejébe szállt a siker. Egyik filmet darálják a másik után, folyton ugyanazt a figurát játsszák, iszonyú pénzeket zsebelnek be, és közben eszükbe se jut, hogy ezért esetleg tartoznak valamivel. Ami az én karrieremmel az Amerikai szépség miatt 1999- 2000-ben történt, azt nemigen tudom überolni, nem igaz? Töprengtem, hogy akkor most merre tovább? Mihez kezdjek? A topon maradni piszok nehéz. A film egyébként is rendezői és vágói műfaj. A színész nem a maga ura. Szemben a színházzal, csak aszerint tudja összerakni a figurát, ahogy a forgatási ütemterv diktálja. És ha nem úgy vágják össze a filmet, kiköpheti a pejslijét. Hát most fogok én bokszolni, hogy mindig csak színvonalas filmeket kapjak? Egy frászt! Azért költöztem Londonba, hogy a sikeremet valami olyasmire váltsam, ami sokkal többet ér, mint én magam. És azért pont Londonba, mert kezdő színész koromtól rendszeresen játszottam a West Enden, évtizedes barátságok kötnek a városhoz, és sosem éreztem magam vendégnek. Most már ez az otthonom. Az én karrierem tényleg nem fontos. Viszont fontos, hogy befolyásolni tudjam mások karrierjét és a nézőket. Valamit vissza akarok adni. Mert még itt cseng a fülemben, amit Jack Lemmon mondogatott: öcsi, azért majd ha fölértél, ne felejtsd el leküldeni a liftet!

- És ha már a metaforáknál tartunk: mit vinne magával, ha - mint Lex Luthor - ott ragadna egy magányos szigeten?

- Egy helikoptert. Jó sok kerozinnal.

Hollywood, 2006. július

Kevin Spacey

1959. július 26. South Orange, NJ született rosszcsont volt, akit minden iskolából - még a katonai gimnáziumból is - kicsaptak. A dél-kaliforniai Chatsworth művészeti gimnáziumban talált magára, ahol osztálytársa, Val Kilmer rábeszélésére eldöntötte: a New York-i Juillard színiakadémián folytatja tanulmányait. Két évig viaskodott a tanáraival, majd innen is kimaradt. De a színházat nem adta fel. Klubokban indult mint humorista, majd Joseph Papp nyári Shakespeare-fesztiváljain kezdte mellékszerepekben, és hamarosan folytatta a Broadwayn Liv Ullmannal a "Ghosts" c. darabban (1982). Országos színházi turnék után fedezte fel Mike Nichols, akinek kisebb szerepeit köszönheti többek között a Dolgozó lány (1989) c. filmben. Bryan Singer a "Hét" c. filmben figyelt fel Spacey alakítására, és kérte fel a Közönséges bűnözők egyik fontos mellékszerepére, melyért első Oscar-diját nyerte (1995). 1999-ben Sam Mendes Spaceyt választotta az Amerikai szépség főszerepére, s ezzel megszerezte második Oscar-diját. Kevin Spacey a színházat sem adta fel (számos Broadway alakításáért megannyi díjat nyert, köztük az Olivier Awardot is), sőt a filmrendezésre is elszánta magát a Bobby Darin életéről szóló filmben, melyben a címszerepet is ő énekelte és játszotta. Kevin Spacey 2004-ben lett a londoni Old Vic művészeti igazgatója. Azóta Londonban él. Nőtlen.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.