Valahol Oroszországban
Ezt a véleményt erősítette meg lapunknak a bizottság orosz társelnöke, Andrej Ny. Artyizov is: a történész megállapította, hogy akár tíz esztendővel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna egy ilyen munka elkészítése. A hadifogolykérdéssel kapcsolatos iratok a legszigorúbban őrzöttek közé tartoztak ugyanis a Szovjetunióban, de még a rendszerváltozás utáni Oroszországban is. Az utóbbi évtized levéltári reformjai és kutatásai tették lehetővé, hogy először egy háromkötetes munka jelenhessen meg oroszul, amelyben a történészek annak a körülbelül négymillió embernek a helyzetéről igyekeztek képet adni, akiket az ellenséges hadseregekből a Szovjetunióban felállított mintegy ötszáz táborban tartottak fogságban. A tavaly Moszkvában oroszul, most Budapesten magyarul is megjelent kötethez hasonlót sehol másutt nem adtak még ki.
A Varga Éva Mária főszerkesztésében készült dokumentumgyűjteményből számos, eddig ismeretlen körülményre derül fény. Érdekes lehet, hogy 1941 júliusáig, tehát a német támadás megindulásáig a szovjet hatóságok meglehetősen keveset foglalkoztak a hadifogoly-problémával - például táborok felállításával. Ez azt a - különben többségi - történészi álláspontot látszik igazolni, hogy Sztálin tervei között nem szerepelt a Harmadik Birodalom elleni megelőző támadás. A történelmi emlékezet csalóka voltára utal, hogy az orosz (szovjet) hadifogságot valamiképpen Szibériához szokás kötni. Nos, a magyar foglyok nagy részét inkább a birodalom délebbi területein helyezték el. Sokan dolgoztak közülük a Donyec-medence bányáiban, Krasznodar környékén, de például a Krím félszigeten is.
Az egyik legvitatottabb kérdés: hányan estek fogságba, és közülük hányan kerültek haza? A kutatók - hangsúlyozva, hogy ötszáz tábor és számtalan iratféleség adataiból kellett következtetéseiket levonni - úgy becsülik, hogy 540 ezer hadifogollyal számolhatunk, akik közül körülbelül 420 ezren tértek haza. További tisztázásra vár - amit ez a kötet nem vállalhatott magára -, hogy mennyi lehetett a foglyul ejtett civilek, azaz a "málenkij robotra" hurcoltak, a szövetséges hatalmak által elfogadott kollektív felelősség elve alapján a Szovjetunióba deportált magyarországi németek, a szököttek helyébe összefogott civilek száma.
Nagy munka vár tehát még a kutatókra, azt a tényanyagot azonban, amelynek nem valószínű, hogy érzékeltetni tudtuk a gazdagságát, a továbbiakban nem lehet megkerülni, és ez hozzájárulhat a hosszú ideje dúló számháború csitulásához.