A gerinces professzor
A derék- és hátfájós emberek sokasá-ga előbb-utóbb eljut Kiem professzor kis budai rendelőjébe, ahol a barátságos mosolyú vietnami férfi leülteti
Kiem professzor több mint húsz éve él Magyarországon. Hoang Lien Sonban, egy pici vietnami hegyi faluban született, és töltötte gyerekéveit, ahol az emberek rizst, kukoricát termesztettek és állatokat tartottak. Egészen kis gyerek volt, amikor édesanyját a franciákkal vívott háborúban bombatámadásban elvesztette. Anyai nagymamájánál nevelkedett. Édesapja politikus volt. Még nagykorúsága előtt behívták katonának, ahol pilótaképzést kapott, besorozták a háborúba, ahol MiG-17-esét kétszer is eltalálták, de túlélte. A lábán ma is hordja a sebesülés nyomait.
A falujukban nagyon kevesen tudtak írni-olvasni akkoriban, de Kiemről hamar kiderült, hogy jó tanuló, szorgalmas gyerek. Szerette az iskolát. Úgy emlékszik vissza: - Akkoriban Vietnamban szinte minden ember katona volt, sok közöttük, mint én is, diák, akik délelőtt tanultunk, délután kiképzésen vettünk rész, és mentünk a frontra.
Amikor felgyógyult sebesüléséből, az orvosi egyetemen akart tanulni. A háború alatt a Hanoi Orvosi Egyetemen végzett vörös diplomával és neurológus, pszichiáter, belgyógyász és természetgyógyász szakorvos szakvizsgákat szerzett.
Egy napon meglátott egy hirdetményt, amely szerint pályázni lehet magyar kutatói ösztöndíjra, a Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézetben végzendő munkára. Nagyon szigorú szakmai vizsga alapján egy hónap alatt kellett felkészülnie. Sikerült. 1984-ben elindult Budapestre. Akkor öltött magára először öltönyt, fűzős félcipőt, és kapott diplomatatáskát, olyat, amilyet Európában viselnek és hordanak.
Vietnamban az orvosi nyelvben nem voltak használatosak a nemzetközi kifejezések, ezért nem volt egyszerű a szakszavakat megtanulni - emlékszik vissza -, de hat hónap múlva már magyarul is értette a szaknyelvet. Őszinte tisztelettel gondol vissza Vizi E. Szilveszter, Makara Gábor és Fekete Márton professzorokra, akik mellett kutatómunkát folytatott. Kutatási területe az idegrendszer működése, a neuroendokrin-szabályozás területén végzett tudományos munka, valamint az endorfin hormon működésének tanulmányozása. 1987-ben neuroendokrin-kutatásban az MTA orvostudományok kandidátusa (PhD), majd 1992-ben neurofarmakológiai kutatásban az MTA orvostudományok doktora (M.D.Ds.) lett.
Miközben az agy működését vizsgálta, párhuzamosan gerincmodelleket készített, és a legkülönbözőbb gerincgyógyászati eljárásokat tanulmányozta. Az előnyök és hátrányok megismerésének eredményeképpen rájött egy új gyógyítási technikára, amit gerincfunkció-terápiának nevezett el. Módszere a gerinc eredetű mozgásszervi megbetegedések megelőzését, gyógyítását és rehabilitációját szolgálja.
Saját módszerét nem tartja az egyetlen üdvözítő lehetőségnek, de önállóan vagy más gyógymódokkal kombinálva nagyon sok emberen segített már. Vizsgálódásai során megfigyelte, hogy az elcsúszott porckorongok és csigolyák a gerincszakaszon egyenkénti, koncentrált mozgatással visszatérnek eredeti helyükre. Ezzel a mozgatással a gerincszakasz izmai és kötőszövetei aktívabbak, erősebbek lesznek. Kiem professzor állítja: a műtétre szánt betegek közül soknál elkerülhető az operáció néhány kezeléssel.
Régebben a gerincbántalmak főleg a középkorúaknál és az idősebbeknél jelentkeztek, mostanában azonban egyre több a huszonöt évnél fiatalabb beteg. Az ok: az ifjak keményen sportolnak, divat a testépítés, a küzdősport, ami gyermekkorban nem ajánlatos. Kiem professzor szerint nem az erőt kell építeni, hanem a rugalmasságot kellene fejleszteni. A jelenség láttán arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekeket már hat-, kilenc- és tizenöt éves korban mozgásszervi szűrővizsgálatra kellene vinni, hogy idejében megóvják gerincüket. Ehhez szükség lenne a család, az iskola és az orvosok összefogására.
A mai kor tünete, hogy a felnőttek körében is sokkal több a gerincbeteg, mint korábban. Ennek fő oka a túlterheltség és a bizonytalanságból adódó stressz. A professzor tapasztalatai szerint ma többen szenvednek a stressztől, mint Vietnamban a háború idején. Az emberek tele vannak bizonytalansággal, nem tudják, holnap lesz-e munkájuk, miből fognak élni, hogyan tudnak alkalmazkodni az új helyzetekhez. A feszültség kihat az izmok és ízületek mozgására, a feszült embernek rossz a tartása, szó szerint terhet cipel a hátán, és a megváltozott mozgásrendszertől előbb-utóbb megfájdul a gerince.
Kiem professzor rendelőjében sok hazai és külföldi orvos, közéleti személyiség, politikus, üzletember, művész, sportoló fordult meg. Nem mond neveket, de érzékelteti: a szorongás mindannyiuknál közös vonás. A híres közéleti emberek épp úgy félnek a jövőtől, mint a hétköznapi emberek.
Mostanában sokat foglalkozik azzal, hogyan lehetne megelőzni, hogy a nők szüléskor ne szenvedjenek annyit, ne sérüljön a gerincük, és a gyerek útja is könnyebb legyen. Úgy gondolja, már a terhesség előtt fel lehetne készíteni a nőket, hogy medencéjük lazább legyen, és ezáltal gerincüket ne terhelje meg túlságosan a terhesség és a szülés.
Kiem professzor Buda környékén él. Reméli, hogy két kisfia, de legalább az egyik követni fogja őt hivatásában. Nagylánya más pályát választott, az Egyesült Államokban végzett, ő közgazdász, egy amerikai reklámcég távol-keleti képviselője.
- A tudománnyal foglalkozó ember a világon mindenhol tud dolgozni, az a fontos, hogy eredményes legyen - mondja. - Szabadidőmben könyveket és tanulmányokat írok a gerinc és perifériás idegi eredetű betegségek prevenciójáról, gyógyításáról és rehabilitációjáról, amelyek magyarul, németül és angolul jelennek meg. Nem érzem magam külföldinek, itthon vagyok Magyarországon. A barátaim tudják, hogy mindenben számíthatnak rám.
Nevetve meséli, milyen remekül főz, mos és takarít: Vietnamban a háztartási ismereteket kötelező tantárgyként oktatták.
- Én profi vagyok a főzésben minden nyelven. Szívesen vadászok, járok Debrecenbe, a Bakonyba, meg másfelé is. Sokszor hívnak, sok nagyember vadász van a betegeim között - nevet.
Kiem professzor 1992 óta golfozik is. - Jobb sport, mint a tenisz. Öt év teniszezgetés már megárt a gerincnek - kanyarodik vissza oda, ami a legjobban érdekli. És megmutatja a fehér csigolyamodellen, hogy hogyan mozdulnak el a csontok, és hogyan lehet visszaigazgatni őket.