A munka árt, az ima segít
Egyre általánosabb a rossz munkahelyi légkör Magyarországon, s ma már minden második munkavállalót komoly és gyakran szükségtelen stresszhatások érnek. A magatartás-kutatók 1988-ban kezdték vizsgálni a teljes magyar népesség szociológiai, pszichológiai és egészségügyi jellemzőit, egyebek mellett a munkavállalók életminőségét. Kopp Mária magatartás-kutató elmondta, hogy a mérést hétévenként megismételték, és úgy látták, periódusonként megkétszereződik a stresszes körülmények között dolgozók aránya. Az ilyen légkörben élők gyakrabban betegszenek meg, s látszólag minden ok nélkül romlik a teljesítményük, később pedig a munkahelyi konfliktusokat szív- és érrendszeri betegségekre "váltják". Feszültségmenedzselő technikaként gyakori a dohányzás és a mértéktelen evés - és persze a magas vérnyomás.
A kutatók szerint a nők sokkal érzékenyebbek, és gyakrabban is betegszenek meg a munkahelyi stressz miatt. Miközben sokan azt hiszik, hogy megfélemlítéssel az embereket kordában lehet tartani, a valóságban ez csak kárt okoz. Az adatok szerint a főnöki dicséret, a jutalmazás hiánya nagyobb arányban növeli a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát, mint az elbocsátástól való félelem.
A gyermekeket a leginkább a szüleik válása viseli meg. A kutatók 15 és 19 éves fiatalokon vizsgálták, hogy a szülők szétköltözése, illetve együttélése hogyan hat testi és lelki egészségükre. A fölkeresett fiatalok harmada egyszülős, a váláson már túlesett családban élt. A fiúkat kevésbé, a lányokat jobban megviselte a szétköltözés. A családban élőkhöz viszonyítva a külön lakó szülők lánygyerekeinél gyakoribb az öngyilkossági kísérlet, közülük többen dohányoznak, drogoznak és rosszabb az iskolai teljesítményük. A fiúk depresszióval, a lányok tanulmányi eredményük romlásával reagálnak a válásra. Az egyszülős családban élő kamaszok kevésbé számítanak a szüleikre, főként az apjukra.
Az, hogy később ki hogyan boldogul, mindenekelőtt az illető kulturális hátterén múlik. Egyebek mellett azon, ki hogyan használja az anyanyelvét. A kutatók szerint az anyanyelvet helyesen használók kreatívak, küzdőképesek, gyorsabb észjárásúak, így jobb életminőségre számíthatnak, mint azok, akik hátrányos társadalmi és nyelvi környezetből érkeznek. A nyelv egyben önfeltáró kód, amely tartósan befolyásolja a beszélő magatartását, és akár el is torzíthatja alkatát, s így önbeteljesítő jóslatként is hathat. A kutatók szerint, ha valaki folyton azt mondogatja: örök vesztes vagyok, semmi sem sikerül vagy sohasem tudtam jól dönteni - akkor ez könnyen igazzá is válhat. A sikertelenség érzése stresszt, a tartós feszültség betegséget okoz. Azaz a beszédben megjelenő torzulások szintén az egészségromlásnak nyitnak utat.
A tanulmánykötetből az is kiderül, hogy a testi-lelki egészségért vívott küzdelemben a vallás, a hit az egyik legerősebb védőfaktor. A vallásukat gyakorlók kevesebbet dohányoznak, toleránsabbak és könnyebben birkóznak meg a nehezebb élethelyzetekkel, mint nem hívő társaik. Az országos átlaghoz képest a vallásosak 42 százalékkal kevesebb időt töltenek táppénzen. Az ima a leghatékonyabb, a nehéz helyzetek újraértékelését és a konfliktus megoldását segítő faktor. A kutatók szerint a vallásosság legszorosabban az életkorral függ össze. A magasabb jövedelműek között kevesebb a vallásos ember, mint a szegényebbek között. Sőt a rosszabb anyagi helyzet már önmagában véve is együtt jár a vallásossággal. A nem hívők aránya a 35 évnél fiatalabbak között 10 százalékkal magasabb, mint a 65 év felettiek körében.
