Amin viszont mélységesen felháborodtunk, és nehezen tudunk elhinni, az az, hogy még 2006-ban is felelevenedhet az 1950-es évek koncepciós pereit idéző eljárás, amelyben minden bizonyíték nélkül kelhetnek szárnyra az érintett morális lejáratásával, hiteltelenítésével járó híresztelések.

Debreczeni József a magyar és történelem fakultációs tárgyakat tanította nekünk 1987-1989-ben, a rendszerváltás legforróbb éveiben. "Debi" - ahogy magunk közt neveztük - rendkívüli, üde színfoltot jelentett a pártállami idők ideológiailag szürke egyhangúságra koptatott oktatásában. A rendszerváltás mindenkit meglegyintő szellemiségét az iskolában egyedül ő képviselte: nemcsak újszerű tények ismeretére, hanem autonóm gondolkodásra és az összefüggések felismerésére tanított bennünket. Minden energiájával azon volt, hogy olyan témákra irányítsa figyelmünket, melyek akkor tabuknak számítottak: a magyar irodalomtörténetnek a hivatalos tanrend politikai megfontolásai miatt lezárt területeit nyitotta meg számunkra. Erdély történetét egy külön félév tárgyává tette, tanítás után '56-os "szakkört" szervezett - emiatt a pártvezetéssel nyíltan konfrontálódó Debreczenit akkor ma őt vádló kollégái, ismerősei közül is többen megfeddték "keménynyakúságáért", ami miatt olyan nyílt konfliktusba keveredett a gimnázium igazgatójával, mely még 1989-ben is kis híján az állásába került. Az 1989-es "nagymarosi tüntetésre", a rendszerváltás első igazi, pártállammal szembeni tömegdemonstrációjára épp az ő óráiról kellett titokban elkéredzkednünk. Szerencsénk volt: senki más nem engedett volna el bennünket. Azt csak néhányan tudtuk - az MDF alapító tagjaival, Buda Ferenccel, Csoóri Sándorral, Lezsák Sándorral stb. való közeli vagy éppen rokoni kapcsolat révén -, hogy Debreczeni szervezi az ellenzéki mozgalmat a városban, ami soha nem jöhetett volna létre, és nem működhetett volna az ő szervezőtevékenysége és intellektusa nélkül.

Megítélésünk szerint a Debreczeni elleni hadjárat mérföldkő a rendszerváltás utáni magyar demokrácia történetében. Az ő esete az első, amikor mindennemű tárgyi bizonyíték és ténybeli alap nélkül, az emberi tisztesség legelemibb követelményein átgázolva, a legotrombább és legalpáribb módon kísérlik meg bizonyos erők egy számukra kellemetlen személy teljes morális és egzisztenciális ellehetetlenítését. A rendszerváltás eszméje, a demokratikus gondolat került ezzel kézzelfogható veszélybe. Legkevésbé sem áll szándékunkban, hogy bármely politikai oldal melletti állásfoglalásként hasson nyilatkozatunk: érdektelen számunkra az ügy aktuálpolitikai háttere. Az autonóm szellemiség és az emberi tisztesség védelmében emelünk szót, mely minden demokrácia alapja.

Debreczeni József a szabad véleményformálás rengeteg ostoroztatást tűrő, emblematikus alakja volt annak idején. Úgy tűnik, nem menekülhet sorsa elől, hogy ismét az legyen, de nagyon sokan vagyunk, akik minden erőnkkel mellette állunk.

Mindazok nevében, akik teljes mértékben támogatják, de jelenlegi munkakörük miatt nem vállalhatják nyilvánosan a nyilatkozat aláírását:

Dr. Almási György jogász-közgazdász,

Andóczi-Balogh József tanár,

Buda Péter valláspolitikai kutató,

Farkas Gabriella tanár,

Homoki Márta gyógypedagógus,

Móczár Ivett programozó,

Romhányi Annamária tanár,

Tóth Szilvia közgazdász,

Várhegyi Zoltán műszaki osztályvezető