A régi Nemzeti maradéka

1965-ben aztán a metróépítés tett pontot a történet végére. Fellner és Helmer akkor kilencvenéves színházát lebontották, írmagja sem maradt a Blaha Lujza téren. Pontosabban: itt-ott azért még ma is találni néhány dolgot, ami rá emlékeztet.

Jobb oldali homlokzata előtt állt például Lendvay Márton horganyból öntött szobra, amely ma a budai Várban, az Országház utcában látható. Főbejárata előtt Tinódi Lantos Sebestyén figurája fogadta a nézőket, de csak az ötvenes évekig. Akkor autóparkolót alakítottak ki a helyén - a szobor azóta a Népligetben áll. Ott van aztán a hajdanvolt színház timpanonos főhomlokzata, amely ma két helyen is visszaköszön a városban: vízbe omolva, egy talányos hajóorr társaságában a Duna-parti új Nemzetinél, és lényegesen adekvátabb módon a Blaha Lujza téren, az Akácfa utca sarkán álló új irodaház csupa üveg homlokzatába gravírozva. Játékos tisztelgés ez a hely szelleme előtt.

A régi Nemzeti legkézzelfoghatóbb maradványa azonban nem ez, hanem az a robusztus torony, amely rögtön szembetűnik a József körúti házak mögött. Víztorony volt hajdan: tűzoltóvizet tartalékolt a színház, meg a mellette álló jelmez- és díszletraktárak számára. Ez a vízoszlop működtette a vasfüggöny szerkezetét is.

A régi Nemzeti víztornya a VIII. kerület, Csokonai utca 3.-ban található, de nem látogatható. Az épületben ma a Kopint-Datorg Rt. működik, a víztorony tetején tárgyalótermet rendeztek be.