A politika visszavétele
A természeti kincsek kiaknázása, a környezet folyamatos rombolása, a természetbe való beavatkozás, a rossz körülmények között eltöltött munkaórák egészségkárosító hatása, a stressz növekedése, a szerzés kényszerének eluralkodása az etikus működés felett, a felelősségi viszonyok elkenése az egyéni siker érdekében - mind-mind azt a veszélyt rejtik, hogy a jelenlegi életminőség támasza, a sikeres gazdaság - a természeti és társadalmi értékek folyamatos rombolása miatt - összeomlik és maga alá temet mindannyiunkat.
Egyre többen kezdtek el gondolkodni azon, mit kéne tenni, hogy ez ne történjen meg. Az élharcosok előbb csak arra kényszerítették a környezetrombolókat, hogy hozzák rendbe a kárt. Mára az is kiderült, hogy az alacsony árak mögött nem alacsony, hanem szabad szemmel alig látható munkabérek, rabszolga- és gyerekmunka állnak. Mostanában értjük meg, hogy néhány nagy gazdasági siker mögött csalás, átláthatatlan működés, részvényesek becsapása, a felelősségi viszonyok teljes elkenése áll.
Ahhoz tehát, hogy életminőségünk hosszú távon fenntartható legyen, felelős gazdaságra, felelős gazdasági szereplőkre van szükség. Mit jelent ez a felelősség? Azt, hogy az életminőség hosszú távú fenntarthatóságának feltételeit - minél többek számára - közösen igyekezünk megteremteni. Ehhez az kell, hogy a vállalat irányításának szempontjai közé - elsősorban a vezető személyén, az általa képviselt értékeken keresztül - a társadalmi felelősség értékeinek is be kell kerülniük. A vállalat felelőssége elsősorban tevékenységének érintettjeire terjed ki, ám a modern társadalmak hálózatos működése folytán az érintettek köre nagyon széles.
A vállalat saját háza táján teheti a legtöbbet. A közfelelősség sokrétű: látunk pozitív és negatív példákat. Csupán kiragadva az említhetők közül ilyet is, olyat is: van magyar vállalat, melynek vezetője elkötelezettsége okán alkalmaz megváltozott munkaképességűeket, szelektíven gyűjti és gyűjteti a hulladékot - és mellesleg a felmérések szerint ez az egyik legjobb magyarországi munkahely; és vannak kereskedelmi televíziók, amelyek tulajdonosaik rövid távú érdekei okán minden eszközt - politikai fenyegetést, kapcsolati tőkét, és egyéb megkérdőjelezhető támogatást - bevetnek, hogy olcsón és hosszú távú kötelezettségvállalás nélkül szerezzenek meg korlátos állami erőforrásokat - frekvenciájukat. Közös felelősségünk, hogy az előbbi vállalat nyerje el méltó jutalmát, az utóbbiak méltó gazdasági büntetésüket. Az érintettek és felelősök mi, fogyasztók vagyunk.
Be kell fizetni az adókat és a közterheket, meg kell felelni a jogi és gazdasági elvárásoknak - de ez még nem felelős működés. A felelős vállalatirányítás átlátható viszonyokat teremt, nyilvánosak és egyértelműek az etikai szabályok. A dolgozók alkalmazásának feltételei nyilvánosak, esélyegyenlőséget kínálnak, a munkavállalók motivációja mindenki számára ismert, a munkakörülmények jók, védik a környezetet, az emberi jogokat, támogatják a kultúrát - ilyen és hasonló elveket érvényesíthet egy felelős vállalatvezető.
A környezet értékeinek védelme (kevesebb energiafelhasználás, kevesebb környezetszennyező anyag beépítése, a természet egyre kisebb károsítása, vagy a károk ellensúlyozása) nem csupán a gyártó vállalatok, hanem a szolgáltató cégek számára is kötelező. Mindenki használhat "újrapapírt", gyűjthet szelektíven hulladékot, használhat kevesebb energiát, teremthet ergonomikus és szemkímélő munkaállomásokat, összeszedheti a régi elemeket, lehet akadálymentes irodákat működtetni, a munkavállalók közösségi tevékenységét anyagilag vagy más motivációs eszközökkel támogatni és így tovább. A vállalat gazdasági értékek mellett társadalmi értéket is teremthet, támogathat anyagilag vagy természetben jó ügyeket, megtermelt javaival hozzájárulhat a köz javainak, szociális, környezeti és kulturális értékeink gyarapításához.
Mi köze mindennek a politikához? A társadalmi felelősségvállalás a közügyek intézésének - a politikának a visszavételét kínálja, kivált, ha a márkastratégia részeként, a vállalat hosszú távú sikerének garanciájaként, vezetői prioritásként működik. Hiszen azok tehetnek a legtöbbet a közügyek sikeréért, akik maguk tudják, miként vigyenek sikerre ügyeket, és ehhez az - anyagi, szervezeti, emberi - erőforrásaik is megvannak. A vállalatok vezetői, irányítói azért lehetnek sikeresek, mert biztos értékvilággal rendelkeznek és képesek is ezen értékeket sikerre vinni. Nem kell mást tenniük, mint hogy e társadalmi értékeket - szolidaritás, környezettudatosság, közösségi munka, a kultúra támogatása, a tudásba, a tanulásba vetett hit, egymás megbecsülése, tisztelete, az elesettek segítése, támogatása, az egészség megőrzésének fontossága, a gyerekeknek, unokáknak itt hagyandó világ rendezgetése - a vállalati működés és nyilvános értékvilág a márka részévé váljék. S ami a legjobb az egészben: hogy mindez megéri a vállalatok számára.
Azért kell és érdemes a felelősség értékeit a márka részévé tenni, mert így válik stratégiai üggyé - így jön létre a felelős kapitalizmus, melyben a fogyasztók értesülnek minderről, és fogyasztói döntésükkel támogatják a felelős vállalatokat. Így a társadalmi értékteremtés a márkaérték-növekedésen keresztül a gazdasági értékteremtés eszközévé válik. A vezetőket minderre a vállalati működés érintettjei biztatják - a fogyasztók egyre nagyobb százalékban hoznak politikailag tudatos döntést, a részvényesek, befektetési alapok egyre nagyobb arányban látnak anyagi garanciát a felelős vállalatban a hosszú távú sikerre. A dolgozók lojalitása költségcsökkentő és értékteremtő erő, az EU döntéshozói pedig előírják, hogy a vállalatok hozzák nyilvánosságra, mit tesznek a vállalati felelősségvállalás részeként.
A vállalati felelősségvállalás programja tehát a politika viszszavétele: intézzük mi a köz ügyeit, teremtsük és képviseljük társadalmi értékeinket ott, ahol a legtöbb időt töltjük - a munkahelyünkön -, ott, ahol a legtöbb erőforrás áll rendelkezésre - a gazdaság szereplőinél - és ott, ahol ezen értékek a legközvetlenebbül tudnak érvényesülni - a vásárlás során. Hagyjuk a politikusokra azt, ami rájuk tartozik: az állam mint politikai közösség ügyeinek intézését, és vegyük vissza tőlük azt, ami nem tartozik rájuk - különben arra kényszerülnek, hogy adóforintjainkból próbálják betömni politikai működésünk deficitjeit - jelentős hulladékkal. Utóbb azután ők igazodnak hozzánk és nem mi hozzájuk. A világot a kiemelkedő vezetők viszik előre. A vezetés, a "leadership" nem csupán államférfiúi erény: Bojár Gábor, Csányi Sándor, Surányi György, Beck György, Fodor István, Bajnai Gordon bátor vezetők, mert tudjuk róluk, személyes értékeiket, hitüket vállalataikban is érvényesítik. Ők a legismertebbek, de sokan vannak, akik hasonlóan cselekszenek.
Én tehát arra biztatnám a sikeres vállalatvezetőket, hogy ahelyett, hogy belépnének a hivatásos politika világába, érvényesítsék értékeiket és érdekeiket ott, ahol leghatékonyabban tehetik: saját vállalataik élén. Arra biztatnám a fogyasztókat, hogy - ha döntésüket nem csak az ár befolyásolja - válasszanak értéktudatosan s kényszerítsék ki, hogy legyen elég információjuk az ilyen döntéshez. A sajtót pedig arra, hogy foglalkozzon kicsit kevesebbet a politikusokkal és viselt ügyeikkel, és kicsit többet azokkal a vállalkozókkal, akik a politikusoknál sokkal többet tehetnek a közjóért.
A szerző stratégiai
