A falvédőnő
Bíró Icáról eddig úgy tudtuk, alakot megbízhatóbban tud formálni, mint közvéleményt, de kiderült: nem kell bedőlni a látszatnak. Az elmúlt napokban a budapesti Tranzit kávéházban nyílt meg Pittmann Zsófi falvédő-kiállítása, ahol Bíró Ica figyelemre méltó fordulatokkal méltatta eme furcsa, népművészeti szellemidézést. Többek között azt mondta: "Pittmann Zsófi falvédői az otthon melegét továbbörökítő, hagyományőrző magyar konyhakultúra és a magyar feng-shui eszközei lehetnek."
Nevezett falvédők kapcsán nem tud mindenki ilyen lényegre törően fogalmazni, így tehát a közelmúlt - kavargó indák és kúszóvirágok közé hímzett - sztárjai, dalszöveg-töredékei, fontosnak vélt mondatai általában komoly fejtörést okoznak szemlélőjüknek. Az első kérdés mindjárt az: szabad-e nevetni. Mert azt azért mindenki sejti, hogy nem egy botladozó ízlésű művész kollekcióját látja, de, hogy mi a csuda ez a kaján posztnépművészeti ízlésterror, hát az nem mindenki számára egyértelmű. Itt most ki vannak figurázva a szereplők, vagy inkább csak a sajátos megfogalmazás ad egyfajta pikáns hangulatot? A hímzőfonalat öltögeti a művész vagy a nyelvét?
Pittmann Zsófi Pécsett járt középiskolába, s így hétvégenként kötelezően látogatta a régiségektől hemzsegő pécsi vásárokat. Míg mások bagóért beszerezhető műkincsekre vadásztak, ő azokat a néniket kerülgette, akik a komód mélyéről előhalászott, divatjamúlt falvédőket árulták. Azt mondja: megtetszettek neki ezek az édesen primitív munkák. Eleinte persze nevetett rajtuk, még a kollégiumi szobafalra is kiszögezett egyet, amelyre azt hímezte valaki: "Szomszédasszony elmehet, itt pletykálni nem lehet". Mosolygott rajtuk, de mégiscsak megragadta az igyekezet, amellyel egyidejűleg védték a konyhafalat a kifröccsenő bablevestől és a háziak lelkét a goromba világtól. Pátoszba csomagolva beszéltek a hűséges férj erényeiről, a szerelem erejéről, a rendes, szorgalmas háziasszonyról, bánatról, hazafiságról. Idéztek közhelyes bölcsességeket, idéztek a Bibliából, nép- és műdalokból, folklórszövegekből. Pittmann Zsófi gyűjteni kezdte a falvédőket, s úgy középiskolás kora táján gondolkodott el először azon: miért csak a régmúlt házilagos igazságait lehet rájuk hímezni? Vajon hogyan mutatnának a maiak? Például az Edda együttes egyik közismert refrénje: "minden sarkon álltam már, minden lépcsőn ültem már". Elhatározta, hogy Pataky Attilát a fent említett veretes sorral köríti, és elkészíti a kor falvédőjét, ám az elhatározásból akkor még nem lett semmi. Játékos kedvét előbb grafikusként élhette ki, rajzolt könyvillusztrációkat, ő készítette a Pa Dö Dő együttes gyerekrajzokat idéző plakátjait, lemezborítóit. Dolgozott belsőépítészekkel, dekoratőrökkel, festett falra: hangulatképeket éttermekbe, kávézókba, Brueghel-utánzatot egy belga sörözőbe, háttérképeket állandó kiállításokhoz, például a sárospataki Rákóczi-várba és a Magyar Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításához. Utóbbi helyen húsz-egynéhány festménye látható. Melyik művész mondhatja ezt el magáról...
Négy évvel ezelőtt ismerkedett össze bizonyos Éva nénivel, aki korábban kézimunkaszakkört vezetett, és kitűnően értett a hímzéshez. Az ismeretségből munkakapcsolat lett, Pittmann Zsófi végre valóra váltotta, amit középiskolás korában elhatározott: megtervezte, és Éva néni segítségével életre hímezte különös panoptikumát. Falvédő lett a Piramis együttesből, és a zenekar egyik legismertebb szövegrészletéből: "Őszintén akarok élni, minden utam végig járni", Egry János riporterből, aki azt kérdezi: "Lehet egy kérdéssel több?". Falvédő lett Zoránból, aki fölött ott kacskaringózik egy tőle származó, jól ismert dalszövegrészlet: "Amikor elmentél tőlem, majdnem maghaltam", és James Bondból, aki jellegzetesen tartott pisztolyát jellegzetes mondatra szögezi: "A nevem Bond. James Bond". Falvédőre került Fabulon Ági, Deák Bill Gyula, aki Kőbányán született, Elvis Presley, aki viszont nem ott, Zalatnay Sarolta, aki nem apáca, Bíró Ica, aki egy konyhában fitneszmozdulatokat végez, Zámbó Jimmy, aki énekel, a John Lennon- Yoko Ono páros, de még Kántor, a nyomozókutya is, akinek filmbéli partnere, Madaras József éppen azt mondja: "Hopi föl Tyutyukám".
Pittmann Zsófi falvédői egyre népszerűbbek, mind több helyre hívják kiállítani, munkáira szemet vetett Fábry Sándor is, sőt. Tervezett óriásplakáton megjelenített falvédőt az IKEA áruház születésnapjára ("Az én uram nincsen távol, hazajött az IKEÁ-ból"), és 2004-ben díjat nyert az ARC óriásplakát pályázaton az európai csatlakozásunkról szóló kategóriában. Az első helyezettnek járó kétökölnyi szilikonszívet a magyar falusi konyhába tévedő Romano Prodit ábrázoló falvédőért kapta: ("Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk fényözön").
Egyszer azt kérdezte tőle egy rajztanár, hogyan lehet ilyen gyermeteg rajzokat készíteni szándékosan. Azt mondja: nem egyszerű. Egy normálisan megrajzolt arc fölé papírt kell helyezni, az arcot át kell kopírozni, a műveletet aztán négyszer-ötször meg kell ismételni, hogy az alkotás, a korabeli falvédők naivművészeti színvonalára butuljon. A szöveggel némileg egyszerűbb a helyzet, mert a gondolat sokszor az idő múlásával együtt fakul, módosul, alakul át vicces, kifacsart közhellyé, hogy aztán befészkelje magát az alkotó fejébe, és addig motoszkáljon ott, míg egy mű része nem lesz.
Mindemellett Pittmann Zsófi változatlanul gyűjti, vadássza a korabeli falvédőket, azt mondja, szerencsére ezek nem lettek felkapottak, átlag néhány ezer forintért hozzá lehet jutni egy-egy példányhoz. Az ő gyűjteményében van vagy száz, de nincs köztük két egyforma. Minden hímzőasszony a maga képére formálta a tekergő indákat, békés galambokat, szorgos háziasszonyokat és csizmás, bajszos atyafiakat. Amiképpen ő is a maga képére formálta a közelmúlt sztárjait, a dalszövegeket, a filmekből vett idézeteket, a vicces kordokumentumokat. Amelyekből végül falvédő lesz, vagy ahogy Bíró Ica fogalmazott: cérnapanoptikum. Amelybe szerinte rövidesen rang lesz bekerülni, és akinek ez sikerül, nem azzal fog büszkélkedni, hogy nem most jött le a falvédőről, éppen ellenkezőleg. Annak örül majd, ha végre felkerülhet rá.
