Ami biztos: bejöttek az oroszok

Magyarországon 1945. április negyedikét a második világháborús harcok hazai befejezésének időpontjaként tartotta számon a társadalom, és ezt a napot több mint negyven éven át a felszabadulás évfordulójaként ünnepelték.

Mára kiderült, hogy a harcok valójában nem április 4-én fejeződtek be, s a vita folytatódik: az említett hadi esemény valóban felszabadulás volt-e. 1945. április negyedike 60. évfordulója alkalmából a valahai ünnepnap jelenlegi megítéléséről, értékeléséről beszélgettünk Szőke Domonkos történésszel, az MTA doktorával, a Debreceni Egyetem docensével.

- A történettudomány ma hogyan határozza meg 1945. április 4-ét? Felszabadulásként? Szovjet megszállásként? Vagy e kettő elegyeként?

- A probléma összetettségét jelzi, hogy erre a kérdésre nem lehet egy szóval vagy egy mondattal válaszolni. Az 1945-ös magyar közfelfogás - beleértve az akkori politikai vezetést és a véleményformáló értelmiséget is - április negyedikét felszabadulásnak vagy felszabadításnak tekintette. Ebben egyetértett a kommunista párttól kezdve Illyés Gyulán és Márai Sándoron át Bibó Istvánig mindenki. Ugyanakkor roppant érdekes, hogy a szovjet vezetés Budapest és a nagyobb városok németektől való megtisztítását már akkor is "okupácijának", azaz elfoglalásnak, megszállásnak nevezte. Ezzel a véleménnyel azonosult több magyar kommunista vezető is: forrásaink szerint Gerő Ernő már 1945-ben nyilvánosan kijelentette - pontosabban talán elszólta magát -, hogy a szovjetek megszállták az országot. De ha visszagondolunk az elmúlt évtizedekre, a nép jelentős része nem felszabadulásnak és nem is megszállásnak hívta az akkori történelmi eseményeket, hanem az egyszerű emberek - az előbb említett kétfajta felfogást nagyon találóan ötvözve - csak annyit mondtak: "negyvenötben bejöttek az oroszok". Hiszen ez az egy biztos: tényleg bejöttek az oroszok. Ez a kifejezés mindent elmond. Akárcsak az a szellemes - igaz, nem korabeli, hanem később született - bon mot, miszerint 1945-ben nem felszabadulás, hanem "felszaba-dúlás" történt. De ne felejtsük el azt sem, hogy ebben az országban sokan a szovjet hadsereg bevonulásának köszönhetik az életben maradásukat, úgyhogy számukra április negyedike - érthető módon - még mindig a tényleges felszabadulás ünnepe. Persze, másképp vélekedik erről az eseményről az, akit a szovjetek - ahogyan a világon minden hódító harcoló hadsereg katonái évezredek óta teszik - kifosztottak, megerőszakoltak, vagy akinek a hozzátartozóit bántalmazták, meggyilkolták.

- Jellemző adalék az is, hogy valójában nem is április negyedikén fejeződtek be a harcok Magyarországon, hanem napokkal később...

- Így van. De a szovjet hadseregnek tartania kellett magát a Sztálin és a szovjet hadvezetés által előre meghatározott dátumokhoz, s miután ez nálunk nem sikerült, igyekeztek kicsit szépíteni az időponton. Úgyhogy április negyedike egy fiktív, kinevezett dátum. Egyébként a kelet-európai kommunista államokban a felszabadulás ünnepét csak nálunk kötötték a harcok befejezésének napjához. A lengyelek például azt az 1944-es időpontot választották, amikor a szovjet csapatok Lublinnál átlépték a lengyel határt, a románok pedig az ugyancsak 1944-ben történt kiugrásuk napját ünnepelték a felszabadulás napjaként, holott a harcok még csak azután kezdődtek. E logika alapján nálunk szerintem az 1944. december 21-ét kellett volna ünnepelnünk, amikor megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés.

- Magyarországra 1945-ben beköltözött a szovjet hadsereg, és itt maradt 1991-ig. De ha már 1945-ben látni lehetett, hogy az ország szovjet katonák megszállása alá került, ezt akkoriban miért nem így értékelte a kortársak többsége?

- Mert 1945-ben mindenki úgy képzelte, hogy miután aláírjuk a békeszerződést - ami meg is történt 1947-ben -, a szovjet hadsereg el fogja hagyni az országot. Emiatt az 1945-ös esztendőt követő egy-két évben nem is nagyon volt téma a szovjet hadsereg jelenléte, hiszen azt egy ideig mindenki átmenetinek tekintette. Ennél sokkal fontosabb téma volt az újjáépítés ügye, és az az óriási jelentőségű kérdés, hogy akkor mi is legyen ezzel az országgal, hogyan is kellene felépíteni egy új társadalmi rendet és egy új politikai rendszert. De mindenki számára kijózanító volt az 1947-es nagy pofon: az ország fokozatos szovjetizálása a kommunisták által, valamint a szovjet hadsereg "letelepedése". A párizsi békeszerződés ugyan megfogalmazta a csapatok kivonását, de az egyik záradéka szerint Magyarország területét a nagyhatalmak egyfajta "szovjet felvonulási útvonalnak" tekintették az akkor még bizonytalan státusú Ausztria felé. Ez a záradék tette lehetővé, hogy a Szovjetunió "ideiglenesen" mégis csapatokat állomásoztasson nálunk.

- 1946-ban már megünnepelték április negyedike első évfordulóját?

- Hogyne! S erről a napról nemcsak a kommunisták, hanem a koalíciós pártok mindegyike mint a felszabadulás időpontjáról emlékezett meg. 1946-ban éppen az április negyediki ünnepségek után utazott az első hivatalos kormányküldöttség Sztálinhoz, ahol a delegáció - a kisgazda Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével - gyakorlatilag az ország felszabadítását köszönte meg a generalisszimusznak.

- Az április negyedikével kapcsolatos ellentmondások ellenére a társadalom a Kádár-rendszerben évről évre eléggé fegyelmezetten ünnepelte a felszabadulás évfordulóját. Vagy nem így van?

- Ez igaz, de ne felejtsük el, hogy ez a nap voltaképpen sohasem "szervesült" az emberek által valóban ünnepnek tekintett, jelentősebb és nevezetes napok közé. A szocialista rendszer négy nagy hivatalos ünnepnapját - március 21-ét, április 4-ét, augusztus 20-át és november 7-ét - nagy össztársadalmi csinnadratta kísérte ugyan, de az emberek sokkal bensőségesebben élték meg például március 15-ét - amely az ötvenes években még csak munkaszüneti nap sem volt -, nem beszélve a húsvétról és a karácsonyról, hiszen ezek számítottak az igazi ünnepeknek. A többi négy az emberek számára unalmas és protokolláris társadalmi esemény volt, leszámítva talán az alkotmány napját augusztus 20-án, amivel kapcsolatban az embereknek inkább jutott eszükbe Szent István király és az új kenyér, mintsem az 1949-es kommunista alkotmány megszületése.

- Ha elfogadjuk azt, hogy április negyedike csak egy kreált, kinevezett dátum, amelynek a jelentősége megszűnt a Kádár-rendszer letűntével, akkor a továbbiakban szükséges-e 1945. április 4-ét valóságos cezúraként, korszakhatárként megjelölni a magyar történelemben?

- Nyilvánvaló, hogy 1945. április negyedikének a felszabadulás napjaként való kommunista, marxista értelmezése a történelem oktatásában megszűnt. Jelenleg az egyetemeken az egyes oktatók saját értelmezésére van bízva, hogy mekkora jelentőséggel kezelik április negyedikét. Az időpontot övező bizonytalanságok - sok esetben teljes homály - ellenére szerintem április negyedike mégis nagyon fontos dátum, hiszen a huszadik századi magyar történelemnek megítélésem szerint három korszakos határköve van: az egyik az első világháború befejezése és Trianon, a második 1945, a harmadik pedig 1989-1990. Emiatt április negyedike históriai vonatkozásai roppant fontosak, más kérdés, hogy a XXI. század végén talán már csak a korszakkal foglalkozó történészek tudják majd, hogy ez a nap mintegy negyven éven át az egyik legfontosabb magyar állami ünnep is volt.

"Az 1945-ös közfelfogás felszabadulásnak vagy felszabadításnak tekintette"
"Az 1945-ös közfelfogás felszabadulásnak vagy felszabadításnak tekintette"
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.