2006 ősze, a négyes metró épülő Népszínház utcai állomása mellett, egy kisebb kátyúban berendezett bunker mélyén. A József körút felől már hallani a Kupper András vezette csapatok fegyvereinek zaját. Északról Tarlós István és Derce Tamás egyesült seregei közelednek, délről az Emberibb Parkolásért Mozgalom népfelkelői. Gy. Németh Zsóka partizánjai a Keleti felől nyomulnak előre.

Mindenki menekül. Lángoló hannoveri villamosok, elhagyott kerékbilincsek, füstölgő bérlettokok és szennyvíztisztító-tervek mindenfelé. A főpolgármester mellett már csak leghűségesebb hívei maradtak: Demszkyt nem tudják rávenni, hogy meneküljön Isztriára a Főkefe bunker előtt várakozó luxusterepjáróján. Úgy tűnik, a fizikailag és lelkileg is megtört városvezér már képtelen szembenézni a valósággal, valami Podmaniczky-tervről motyog, meg hogy beveti az ötös metrót. Hátrakulcsolt kézzel föl-alá járkál hadműveleti térképe előtt, időnként fölordít.

Hol késik az izlandi törpelovasok ellentámadása a füstgázmosónál?!

Miért nem tört át a második jetskihadosztály a Népszigeten?!

A BKV-ellenőrök a ferihegyi gyorsvasút vonalán nyomuljanak előre, fejezzék be az M0-ás körgyűrűt, a parkolóőrök robbantsák föl a Nemzeti Színházat, és haladéktalanul kezdjék meg a Várkert-kioszk rekonstrukcióját!

A hatos, a hetes és a nyolcas metró legyen indulásra kész! A kilencessel ráérünk jövőre.

Aztán hirtelen lerogy asztalához, haját hátrasimítja, szeme könnybe lábad, két öklével az asztal lapjára csap, gyorsan fölhajt két féldeci travaricát, és magához inti a cigányt.

Ácsi!

Noszty Feri és Kopereczky Izsák Izrael csöndben tarokkoznak a sarokban. Demszky megpróbál egyiküktől kölcsönkérni négyszázmilliárd forintot, mikor nem kap, kalapját a földhöz vágja, és elüvölti a "Rendes ember én már nem leszek" kezdetű népies műdalt, majd azzal fenyegetőzik, hogy a nála lévő vagyonbevallással főbe lövi magát.

Vissy Károly telefonja süket, a tornádó sehol.

A kommunikációs vonalak elvágva. A projektor, amely valaha Molnár Gyula bajszos, megnyerő hologramját vetítette a falra, a szomorú No Input Signal feliratot sugározza.

A nyolcvankilenc főpolgármester-helyettesből nyolcvannyolc már elmenekült, egyedül Schneller István, a hűséges főépítész maradt. Kedvenc terepasztalával játszik most is, tudomást sem vesz a külvilágról, a maradék néhány épületet pöckölgeti le éppen, és még mindig arról álmodozik, hogy egyszer majd rekonstruálhatja a város VII. századi állapotát gyönyörű legelőkkel, ugarokkal, mezőkkel, erdőkkel, sok állattal.

Hír érkezik: Eörsi Mátyást elfogta egy maroknyi székely az EMKE-nél, és kiverték belőle Gyurcsány Ferenc titkos üzenetét: "A szovjet felszabadítás nem lehet vita tárgya. Stop. Minden utcabútor-tenderhez adunk egy telefonfülkére szerelhető reklámtáblát. Stop."

A főpolgármester szemében hideg fény villan, utolsó erejével engedélyezi a szombati ingyenes parkolást (már megint a zsidók jártak jól), fogai közt elroppantja a szelektív hulladékgyűjtés eredményeit tartalmazó mikrokapszulát. "Humanizálni kell a Moszkva teret" nyögi, és utolsó erejével igényel egy szociális bérlakást Fifi nevű palotapincsijének, akit néhány perccel korábban főpolgármester-helyettessé nevezett ki.