Keresztény szégyenkezés

Az elmúlt hetek eseményei sajnálatos módon irányították rá figyelmünket arra, hogy a keresztény hit intézményes képviseletében forgolódó egyházaink nagy többsége méltatlanul és hűtlenül végzi szolgálatát. A jelenség nem új keletű. Keresztény hitben élő, a keresztény hitet drága kincsnek érző emberek széles köre számtalanszor szembesült már eddig is azzal, hogy a templomokban, a papi szolgálatban olyan szellemiség jut szóhoz, amellyel nemcsak azonosulni nem tudnak, de az általuk evangéliumként megismert üzenettel is éles ellentétben áll.

1. A rendszerváltás utáni magyar demokrácia kormányzati ciklusai jól mutatják, hogy az érintett egyházak steril különbséget tesznek a politikai jobb- és baloldal között. Jobboldali kormányzatok esetében szinte mindent jónak tartanak, és nincs egyetlen jelentősebb kritikai szavuk sem azok működéséről. Baloldali kormányzatok esetében ugyanakkor eleve rossznak tekintenek mindent, és elégedetlenségüknek folyamatosan hangot is adnak. A jobboldali kurzus választási sikereinek szinte történelemteológiai, üdvösségközvetítő jelentőséget tulajdonítanak, míg a baloldal kormányzati esélyeit valamifajta nemzettragédiaként vizionálják. A végletessé tágított kettősség szellemét követve intézményrendszerüket jobboldali választási segédcsapatként értelmezik és mozgósítják, s szakrális-szentségi megnyilatkozásaikkal is a számukra egyetlen politikai irányzat javát és a másik kárát keresik.

2. Az evangélium szellemétől teljesen idegen egyházi pártosság minapi megdöbbentő jele volt, hogy az oktatási intézmények egységes költségvetési támogatására tett kormányzati kísérlettel szemben és néhány költségvetési forint vitatható veszélyeztetettsége láttán püspökeink tiszta lelkű gyermekeket rángattak bele politikailag kétes értékű akcióikba, sőt egyenesen egyházellenes apartheidet emlegettek, nem törődve azzal sem, hogy tisztátalan beszédük az apartheid valódi mártírjainak megváltó halállal méltóságot adó Názáreti Jézus szenvedéseit gyalázza meg. Tették ezt ráadásul egy olyan demokratikus környezetben, ahol az egyházakat tekintélyes költségvetési pénzek segítik - a kizárólag általuk óhajtva működtetett - iskolák fenntartásában.

3. A politikai erőtér egyik pólusának nyájszellemű kiszolgálásában a decemberi népszavazás alkalmával egyházaink őrállói testvérgyilkos, káinita tettnek tüntették fel az Isten előtti felelősségben meghozandó döntések egyik típusát, jelentősen hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy ember és ember, keresztény és keresztény, magyar és magyar közé befurakodhasson az ellenségeskedés, a bizalmatlanság, a megszomorodás gonosz lelke. Magatartásukról mindent elmond az egyik püspök utólagos nyilatkozata, amelyben bevallja, hogy a népszavazást az adott kérdés eldöntésére eleve alkalmatlannak találták, viszont "terjedelmi okok miatt" nem állt módjukban véleményük közlésével híveikhez fordulni.

4. Egyházaink előszeretettel tekintik magukat a társadalmi és közéleti erkölcs megjobbításában nélkülözhetetlen médiumoknak. Ezzel szemben a) látványos egyértelműséggel hallgatnak akkor, amikor a Názáreti Jézus nevének elárulására szerveződő legaljasabb történelmi gaztett, a náci szellem magyarországi feltámasztásának lármás kísérletéről értesülnek, és egy emberként fordulnak el attól, hogy képviseltessék magukat az újnyilas mozgalom próbálkozásait elutasító közéleti humanizmus fórumain. Magatartásuk magyarázataként rájuk nem tartózó, ún. politikai és rájuk tartozó, ún. nem politikai ügyekről beszélnek; b) kezdettől fogva elzárkóznak a soraikban meghúzódó pártállami ügynökök átvilágítását óhajtó elemi erejű közélet-etikai kívánalomtól, még akkor is, ha ezzel kárrá és szemétté válnak a bűn és bűnbocsánat evangéliumának templomainkban hirdetett igéi. Átlátszóan hamis pozíciójuk érvényesítése érdekében bebújnak a nyilvánosság óhaja előli menekülésükhöz prózai érdekből védelmet adó jobboldal szárnyai alá. A jelen napokban különösen is nyilvánvaló a szent szövetségi frigy: egyházaink nem üdvözlik az átvilágítást végre komolyan venni látszó kormányzati szándékot, hanem mázsás hallgatásba burkolóznak, és megszégyenítő zugtanácskozásokra zarándokolnak az ügyben számukra kizárólagos segítséget biztosító jobboldali pártok székházaihoz.

Egyházaink és egyházvezetőink méltatlan viselkedése felett érzett elégedetlenségüknek sokan sokféleképpen adtak hangot az elmúlt években. Ilyen volt az a nyílt levél is, amelyben keresztény értelmiségiek a történelmi egyházak vezetőit szólították meg. A válasz, mint tudjuk, az ingerült elutasítás és értetlenkedés volt.

Mégis, csalódásaik, kiábrándultságaik ellenére is sokan vannak azok, akik az egyházi élet mindennapjait, sőt gyakran még az istentiszteleteket is megszeplősítő, árucikké silányító "pásztori" viselkedés ellenére sem zárkóznak el a Szentségessel való kapcsolat templomi alkalmakon megélhető szent pillanataitól. Számosan vannak azonban azok is, akik számára úgyszintén drága kincs és érték Istennek Jézus Krisztusban megszólaló hívó szava, megváltó kegyelme, a szent helyektől viszont szomorú lélekkel bár, de távolmaradásra kényszerülnek.

Keresztény hívőkként azokhoz fordulunk most, akiket nyomaszt és gyötrő szégyenérzettel tölt el egyházaink szolgálatban való elméltatlanulása, elvilágiasodásának az állampárti idők szomorú szimbiózisát felidéző áldatlan perspektívája.

A keserűségükben való osztozás lelki igénye mellett, és velük együtt, az ő érzelmeiket és véleményüket is magunk mellett tudva szeretnénk megkövetni azokat a felebarátainkat, akik Isten igéjének egyházaink általi meg-erőtlenítése miatt az evangélium nélkülözőivé, az evangélium megszomorítottjaivá váltak. Velük együtt szeretnénk továbbá kifejezést adni (különös tekintettel az új élet lehetőségét hirdető karácsonyi reménységre) annak a szilárd bizalmunknak is, hogy Isten Szentlelkének világossága elég erős tud lenni, és hathatós munkával el tudja érni, hogy az egyházak népe, vezetőik és mérvadó tényezőik megtérjenek a világ szerelmében fogant tévelygéseikből, és újból alkalmassá váljanak küldetésük betöltéséhez.

Donáth László evangélikus lelkész
Endreffy Zoltán filozófus

Iványi Gábor metodista lelkész
Majsai Tamás református lelkész
Törzsök Erika szociológus

Azok számára, akik szívesen juttatják kifejezésre egyetértésüket a nyílt levélben megfogalmazott gondolatainkkal em.km@ freemail.hu cím alatt elektronikus postafiókot nyitunk. A körlevél szövege letölthető a http://193.224.247.197 című szerverről. A csatlakozók számáról Jézus reménysége iránti hűséggel folyamatosan szeretnénk tájékoztatni a közvéleményt: "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak" (Máté 5: 14-15.).

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.