Gróf Grassalkowich Antal ötven, túlnyomó többségben német családot telepített ide 1786-ban, a török hódoltság idején elnéptelenedett pusztára. A telepítési szerződésben az szerepel, hogy a nádasok között lévő tisztáson minden gazda kap 180 négyszögöl káposztaföldet, melyből 1/7-nyi dézsmát, adót köteles leadni. A káposztatermesztés tudományát a betelepülők korábbi hazájukból hozták magukkal.

Tófalvi Mónika, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke visszatekint a több, mint kétszáz éves múltra. A káposzta eltartása leggyakrabban a savanyítás volt, ami családonként saját recept alapján történt. A XVIII-XIX. században a legtöbb ételt télen savanyú káposztából készítették. A finom ízű savanyú káposzta jól kelt a pesti piacokon is.

A jövedelmezőséget ma is az biztosítja, hogy három szakmát egyesítettek: a termelést, a feldolgozást és a kereskedelmet, a piaci árusítást. Ez a családtagok között munkamegosztást, egymásra utaltságot, fegyelmezett együttműködést kíván.

A Káposztafeszt szervezőinek két kérdéssel kellett szembenézniük: Hogyan tudják kicsalni az embereket, valamint hogy kedvez-e az időjárás a szabadtéri rendezvényhez. Az elsőt változatos, minden korosztályt kielégítő programokra, utóbbit a természetre bízták (az idő szerencsére gyönyörű volt). A "Sétálóutca" egyik oldalán a főzőverseny résztvevői, a másikon az árusok és a savanyúságos bódék álltak. A sörsátorban idén is sok régi ismerős beszélgetett egy-egy pohár ital mellett. Az utca képéhez tartoztak még a kiállítások: népviseleti ruhák, ízesítő anyagok, kézművesek és kosárfonók standjai, valamint a mai modern korszakot szimbolizáló gépbemutató.

A Feszthez kapcsolódott a főzőverseny, amelyen természetesen káposztás ételek szerepeltek az étlapon, s amelyen 22 család, baráti kör, illetve szakács mérte össze tudását. A zsűri elnöke a négyszeres olimpiai-, többszörös világbajnok Benke László (Laci bácsi) mesterszakács volt. A savanyúságversenyre pedig négy kategóriában lehetett nevezni: sós-vizes uborka, savanyú káposzta, vágott vegyes savanyúság és káposztával töltött paprika.

A program már reggel 9-kor zenés ébresztővel indult. A díszvendégek fogadása után zenés-fogatos felvonulás kezdődött, majd a négyesfogat-hajtó világbajnok magyar csapat tagja, Dobrovitz József lovasbemutatóját csodálhatta a már akkor is szépszámú közönség. Délután két órakor Káposztássy Béla plébános terményáldást mondott. A kilátogatók később se unatkozhattak, a sok fellépő mellett a két héttel ezelőtti szüreti bál csikósai ismét megforgatták a lányokat. A kilátogatóknak is lehetőségük nyílt kóstolásra, illetve vásárlásra. A savanyúságos standok összefogva árusítottak, a teljes bevételt a vecsési Tájház részére ajánlották fel. A Feszt helyszíne mellett futó 4-es útról is sokan álltak meg, hogy körbenézzenek. A helyiek bíznak abban, hogy a vecsési savanyúság kijutva az EU piacaira, talán világhírnévre is szert tehet.

Hegyeshalmi Adrienn-Kéméndi Zsolt, II. Rákóczi Ferenc Fővárosi Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola, Budapest