Advent idején a legtöbb virágbolt, hipermarket bő választékban kínálja a kisebb, nagyobb, olcsóbb, drágább díszes koszorút, ajtódíszt. Sokan csak a karácsonyi hangulat miatt vásárolják, s díszítik a lakást, keveset vagy semmit nem tudnak a koszorú által jelképezett misztériumról.

Az advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. (A latin eredetű szó jelentése: Adventus Domini = az Úr eljövetele. Az advent első napja a november 30-i András-naphoz legközelebbi vasárnap, az idén november 28.) Az adventi koszorú hagyománya a régmúltba nyúlik vissza, és a néprajzkutatók szerint a téli napforduló szokásaival van kapcsolatban. Alapját szalmából, vesszőből a nyári napfordulón kellett elkészíteni, és ahogy múlt az idő, úgy díszítették az erdőkben található növényi részekkel, s télire fenyődíszt kapott. A mostanihoz hasonló koszorú készítése viszonylag új, a XIX. századból való német szokás. Az adventi, négy gyertyával készülő fenyőkoszorú északnémet tartományokból osztrák közvetítéssel került a múlt század közepén Magyarországra.

Azokban a családokban, ahol ügyes kezű gyermek, szülő van, házilagosan is készíthető karácsonyi ajtódísz és koszorú. A piacokon a a díszek, a gyertyák, a koszorú alapanyaga megvásárolható. Ezeken kívül egy kombinált fogóra, alkalmas lemez gyertyatartókra és kötöződrótra van szükség. A koszorúkészítés előtt azonban ismerni kell az advent és a koszorú jelképvilágát.

A koszorút uraló négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Vasárnaponként eggyel több gyertyát kell meggyújtani, s karácsony estéjén az egész fenyőfa fénybe borul. A koszorú fenyőágból készült, amelynek zöld színe az eljövendő reményt szimbolizálja. Az adventi dísz azért koszorú, mert a kerekség az örökkévalóság szimbóluma. Nem mindegy az sem, hogy milyen a koszorú díszítésének színvilága. A keresztény tanítás szerint az advent hagyományos színe a lila a bűnbánat és a megtérés jelképe miatt. A koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín.

Létezik egy másik színmagyarázat is, e szerint a gyertyák színe - a meggyújtás sorrendjében - kék, piros, fehér és lila. A gyertyák egy-egy, vasárnaponként érkező angyalt szimbolizálnak. A karácsony előtti negyedik vasárnap érkezik egy kék köpenybe öltözött angyal, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A következő vasárnap piros palástú angyala már a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi. A harmadik vasárnap fehér angyal jön, kezében fénysugarat tartva. Megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, s a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal az élet.

Ezenkívül az igazi koszorúra illik fagyöngyöt tűzni és kék szalaggal átkötni. A gyertyák a világosságot és az idő múlását, a fagyöngy a levegőt, s a kék szalag a lélek gondjait elmosó vizet jelképezi. A rituálé szerint ha elkészül otthon a koszorú, akkor alkotóinak egy-egy pohár vizet kell inniuk a koszorú jelképeinek a sikerére.

Az adventi koszorú alig másfél száz éve készült. A leírások szerint 1860-ban az egyik berlini árvaházban az ünnep előtt gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezték a még karácsonyig hátralévő idő múlását. A keresztény templomokban már jóval korábban is hagyományos időmérő eszköz volt a sokágú csillár, amelyen a meggyújtott gyertyákkal jelezték a karácsony közeledtét.

Egy dizájnosabb adventi koszorú a merészebbeknek