Az esernyők "doktora"

- Kész csoda, hogy még dolgozhatom. Tudja, manapság ötszáz forintért lehet venni egy esernyőt a kínai piacon, így sokan egyszerűen eldobják az ernyőjüket, ha tönkremegy. Azért mégis vannak olyanok, akik inkább kifizetnek több száz forintot a javításért, de ragaszkodnak a régi esernyőjükhöz. Ők az én kuncsaftjaim - mondja Pethő László, Szombathely egyetlen esernyőjavítója.

A most 55 éves nyugdíjas mozdonyvezető tizenkét évvel ezelőtt váltotta ki az iparengedélyét, amikor még négyen-öten is foglalkoztak esernyőjavítással a vasi városban. Eleinte Pethő úr csak mellékállásban gyakorolta az ernyőjavítást, de amióta nyugdíjba ment, ez a fő időtöltése. A most épülő szombathelyi sportcsarnok melletti garázssoron hatalmas tábla hirdeti a mestert: az esernyők "doktora" hétköznap délutánonként fogadja a kuncsaftokat.

- Amikor elkezdtem, pusztán pénzkeresetnek tartottam a dolgot, húsz forintot kaptam egy-egy ernyőért - mondja Pethő László. - Azóta megszerettem ezeket a tárgyakat, és ma már élvezem is a munkát. Nem ördöngös dolog ez, egy kis fantázia és kézügyesség kell hozzá. Az elmúlt években több száz fajta esernyőt javítottam, de mindegyik csupán három-négyféle technikai megoldáson alapult.

Az esernyőjavítás kulcsa a megfelelő alkatrészkészlet. Ilyen alkatrészeket ugyanis külön nem gyártanak, így a régi, elromlott ernyők felhasználásával lehet csak teljesíteni a megrendeléseket. Ha valamelyik fajtából még nem sikerült beszerezni egy hibásat, akkor egy vadonatúj ernyőt kell venni, amely aztán ízekre szedve alkatrészbázisként végzi a polcokon.

- Nem is olyan régen még kijártam Bécsbe, végigmentem a Mariahilferen, betértem az összes olyan boltba, ahol ernyőket árultak, és elkértem a kereskedőktől azokat a darabokat, amelyek eladhatatlannak bizonyultak vagy hibásak voltak - meséli Pethő úr. - Egy-egy ilyen beszerző körút után, amikor hatalmas táskákkal hoztam be a határon a rossz esernyőket, a vámosok csak a fejüket vakargatták, aztán végül mindig átengedték a látszólag teljesen értéktelen rakományt.

A szombathelyi esernyőjavítónak ma már nem kell Ausztriába mennie alkatrészekért. Az egyik helyi divatáru-kereskedő - a vevők által visszahozott rossz ernyők megjavítása fejében - rendszeresen megajándékozza őt egy-egy új modellel. Az esernyőjavító megrendelései igencsak hullámzóak. A főszezon áprilistól novemberig tart, ezen belül azonban az esős időjárás szabályozza a forgalmat. Esőben ugyan szinte senki sem jön, amint azonban véget ér egy-egy nagyobb zivatar, szinte sorban állnak a kuncsaftok a műhely előtt.

A megrendelők többsége kispénzű nyugdíjas. Pethő úr ugyanakkor azt mondja, nagyon sokan járnak hozzá olyanok is, akiknek nem jelentene gondot a régi ernyő helyett egy újat vásárolni.

- Ők azok, akik képtelenek kidobni bármit is, egyszerűen rosszul lesznek a gondolattól, hogy a szemétbe hajítsanak valamit, ami még könnyen megjavítható - mondja a mester. - Akad például egy olyan visszatérő kuncsaftom, aki titokban a gyermekei lakásából is elhozza a rossz ernyőket javítani, mert azok soha nem vinnék el egy ernyőjavítóhoz, ő viszont képtelen lenne elviselni, ha a rossz ernyők a kukában végeznék. És vannak olyanok is, akik egyszerűen ragaszkodnak a harminc-, negyven- vagy akár ötvenéves esernyőjükhöz. Nemrég egy fiatalember a friss örökségéből hozott egy régi, míves esernyőt. Azt mondta, nem is akarja használni, csak tartozik annyival a nagyapja emlékének, hogy megjavíttassa.

A szombathelyi esernyőjavító legkülönlegesebb kuncsaftja egy német hölgy, aki ugyan csak ritkán jár nála, ám olyankor egyszerre több esernyőt is bead javításra. Mint kiderült, az asszonynak odahaza van egy hatalmas terasza tele muskátlival, és minden egyes tő mellett a földbe szúrva áll egy esernyő is. Ha megindul az égi áldás, a német hölgy kinyitja az ernyőket, hogy megvédje a zivatartól a növényeket. Ő ugyanis saját maga szereti adagolni a vizet a virágoknak.

Pethő úr soha nem kér előleget a megrendelőitől. Ennek azért van némi kockázata, ugyanis többször is előfordult már, hogy egy kuncsaft később nem jelentkezett a megjavított esernyőért. Talán nem is szándékosan, egyszerűen csak elfeledkezett a beadott ernyőről.

- Becsületből megőrzöm ezeket az esernyőket is, a legrégebbi már hét éve porosodik a polcomon - mondja a mester - Előfordult, hogy egy itt felejtett ernyő jól jött volna alkatrésznek egy friss javításhoz, de nem volt szívem szétbontani. Hátha egyszer mégiscsak eljön érte a tulajdonosa.

Pethõ László soha nem kér elõleget
Pethõ László soha nem kér elõleget
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.