Virágot ültetnek a szegedi krematórium mellett. Temetőkertész-képző tanfolyamot tart Hódi Lajos, a Szegedi Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója. A "tanulók" többsége férfi, de van köztük két nő is. Vegyes életkorúak, egy részük húszas éveiben járó fiatalember, de akad közöttük őszbe csavarodó ötvenes is.

- Ez a tanfolyam talán lehetőséget ad arra, hogy a temetőből ismét elsősorban kertet csináljunk - mondja a háromdiplomás ügyvezető igazgató, akinek egy kormányrendelet miatt hamarosan egy negyedik szakmából is vizsgáznia kell: a temetkezési vállalkozó foglalkozás ismereteiről kell számot adnia, hogy megmaradhasson a városi temetkezési vállalkozás élén, ahol nyolc éve áll.

- A temető mindig elsősorban kert volt - magyarázza Hódi Lajos. - Sírkert, kegyeleti park - de semmiképpen sem műkő- és betonsivatag, amivé az elmúlt évtizedekben az alföldi temetők váltak. A XIX. században a szegedi temetőnek még nagyon jellegzetes, egyéni karaktere volt. A gazdagok a temetőfal mellett tekintélyes kriptarendszert alakítottak ki, a szegények pedig a növényzettel igyekeztek kifejezni a kegyeletüket. A nagy árvíz után egy területre települt a városi köztemető, valamint a református és a zsidó temető. Épületkovácsok, épületbádogosok, kőfaragók és műkőkészítők találtak itt munkát és megélhetést. Igazából az 1950-es évektől kezdődött a temető elsivatagosodása: akkor vált divattá, hogy a műkőből készült síremléknek a tetejét is lefedték, hogy ne kelljen rá virágot ültetni, és rendszeresen gondozni. A kősivatagban a nem fonnyadó művirágok képviselték a színeket, az urnafalakon megjelent virágtartóként a levágott tetejű, műanyag hypósdoboz.

Nem nagyon maradt hozzáértő ember a sírkertek rendben tartására. Ezen szeretne most változtatni a szegedi temetkezési igazgató, amikor - egy családsegítő civil szervezettel közösen - elérte, hogy pályázaton nyert pénzből húszfős tanfolyamot szervezhessen a jövendőbeli temetőkertészek számára. A toborzást a családsegítő iroda végezte, részben úgy, hogy hirdetéseket adott fel, részben úgy, hogy a náluk segélyért jelentkezőknek csak akkor adott pénzt, ha beiratkoztak a tanfolyamra. A szegedi munkaügyi központ és a békéscsabai regionális oktatási központ segítségét is igénybe vették.

- Olyan embereket igyekeztünk választani, akiknek, bár lecsúszottak, korábban volt már valamilyen vállalkozásuk - mondja Hódi Lajos. - Azt reméljük, hogy az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) is szereplő bizonyítvánnyal részben nálunk, részben a városi közparkoknál vagy módosabb családok kertjeinek gondozásában találhatnak munkát.

A reménybeli temetőkertészeknek nemigen akarózik névvel szerepelni a nyilvánosság előtt, de amikor megígérem, hogy név nélkül is beszélgethetünk, megoldódik a nyelvük. Egyikük például korábban számítógép-kezelő volt a tudományegyetemen.

- Létszámleépítés volt 1992-ben, úgy is mondhatnám, hogy tisztogatás. Elbocsátottak, munkanélküli lettem. Évekig nem sikerült elhelyezkednem, közben a lakásom is elúszott - meséli a férfi, aki a tanfolyamon is zsebkalkulátort hord magánál.

- Azt mondják, számítógépesekből az egész világon hiány van - vetem közbe.

- Nyilvánvaló, többre lennék képes, mint hogy temetőkertész legyek. Változatlanul olvasok számítógépes szakangolt, és németül is szeretnék megtanulni. Nem adtam föl, hogy visszakerülök a pályára, de Szegeden nagyon nagy a túlkínálat a számítógépes szakemberekből, mert itt képezik őket az egyetemen. A temetői munkában leginkább a természet közelsége, a jó levegő vonz. Egyébként sem volt más lehetőségem, ezt az esélyt a munkaügyi központ adta, és úgy gondoltam, kapaszkodónak ez is jó lesz.

- Hogyan tud innen visszakerülni a számítógépes pályára?

- A hagyományos számítógépes területek telítve vannak, ezért a kétféle szakma között kapcsolódási pontokat kell keresni. Úgy gondolom, van is ilyen kapcsolódási pont, itt például éppen most foglalkoznak a temetői informatika számítógépesítésével, lehet, hogy ebben is közre tudnék működni.

A másik fiatalember, akivel beszélgetek, nem sok jót mond a temetőkertészkedésről.

- Nekem cukrász szakmunkás a végzettségem, de letettem a szakácsvizsgát is. A családsegítőn keresztül kaptam ezt a lehetőséget. Ha visszautasítom, akkor megvonják a segélyt, így nem tehettem mást, beiratkoztam a tanfolyamra. Őszintén szólva, engem ez az egész egyáltalán nem vonz... Mármint lelkületileg.

- Ezt hogy érti?

- Nem mindenki szeret mindennap a temetőben járkálni.

- És ha magánvállalkozó lenne, aki a jómódúak családi házánál vállal kertgondozást?

- Az aztán pláne nem vonz, hogy én a gazdagok cselédje legyek, és az ő földjüket műveljem, a kertjüket gondozzam. Az is zavar, hogy most, amikor nyár van, és az idegenforgalmi szezon idején a vendéglátóiparban is jobban el lehetne helyezkedni, nekem itt kell lennem a tanfolyamon, és akkor sem mehetnék vissza szakácsnak, ha találnék állást. Ősszel, mire ennek vége lesz, már megint sokkal nehezebb lesz elhelyezkedni.

- Semmiféle kapcsolódást nem lát a saját elképzelései és a temetőkerti munka között?

- Szegeden nemcsak a bokrok, virágok karbantartása nincs rendben, hanem az itteni temetőkből teljes egészében hiányzik a vendéglátói szolgáltatás. Ha például a temetkezési kft. vállalkozna arra, hogy fölállít itt egy büfét, akkor vállalnám annak vezetését.

H. József a krematórium melletti tanfolyamra is magával hordja a mobiltelefonját. Az ötvenes férfi a továbbképzés idején is űzi másik vállalkozását: lomtalanítóként dolgozik. Folyamatosan hirdeti szolgáltatását; a mobil arra kell, hogy palántaültetés közben is elérhető legyen.

- A lomtalanítás, hogy is mondjam, eléggé övön aluli munka, de egy kis profitot, egy kis kenyérkére valót azért hoz időnként - magyarázza a jobb napokat is látott férfi. - Vannak jómódú családok, akik tízévenként lecserélik a bútorukat, vagy három-négy éves korában megválnak a tévétől, mosógéptől, mert már kapni jobbat is, és ők megengedhetik maguknak a cserét. Vállalkozók, ügyvédek, orvosok gyakran hívnak: én elhozom nekik az újat az üzletből, a régit pedig elszállítom, és ha tudom, eladom. Itt délután kettőig dolgozom, négy órára zavartalanul megbeszélhetünk valamilyen üzletet.

H. József a rendszerváltozás előtt raktárvezető, majd kereskedelmi ágazatvezető volt egy mezőgazdasági szakszövetkezetben.

- Amikor az Antall-kormány szétverte a szövetkezeteket, megszűnt az állásom. Dolgoztam még néhány kft.-ben, de nem találtam meg a számításomat. A munka túl sok volt, a fizetés bizonytalan és kevés. A hirdetésekben legtöbbször eleve kikötötték, hogy 35 év alatti embert keresnek, én meg már 50 is elmúltam. Nekem tetszik ez a kertépítő tanfolyam. Nem számítottam valami nagy csodára, így nem is ért meglepetés. Legfeljebb annyi, hogy szakmai szemmel nézve a városközpont, a Széchenyi tér vagy a Stefánia sétány is mennyire elhanyagolt. Bízom benne, hogy ha elvégzem ezt a tanfolyamot, akkor megfelelő fizetésért kapok állást. Sőt, úgy képzelem, hogy ha bejön ide az Európai Unió, bejön a tőke és a Nyugat, akkor hirtelen felszaporodnak majd Szegeden a gazdagok, akiknek szükségük lesz egy pihenőkertre, díszkertre vagy sziklakertre, és azt tőlem fogják megrendelni.

- Önt nem zavarná, ha egy újgazdagnak a palotájában kellene "cselédként" dolgoznia?

- Egyáltalán nem. Csak eleget fizessenek érte!