A tradíció

Hét év kemény munka, esetleg még több is, egy percnyi cirkuszi fellépésért. De ha minden összejön, a világsikerért. Hat-hét éves kortól, reggel hattól este nyolcig, megállás nélkül próbálni éveken át. Nyári szünet nélkül. A pekingi artistaképző diákjai 119 aranyérmet hoztak már haza a világ legrangosabb cirkuszi fesztiváljairól.

Cirkuszművészet kedvelőinek aligha kell bizonygatni, hogy a kínai akrobaták produkciói jelentik a csúcsot ebben a műfajban. Monte-Carlóban, Párizsban avagy Londonban rendre aratják a fesztiválsikereket. A Kínába látogató külföldieknek pedig a Nagy Fal, a pekingi Tiltott Város, avagy Hszian agyagkatonái mellett, mondhatni kötelező program az akrobataműsor. A fővárosban két színházteremben tartanak estéről estére előadást gyerekkorú "főszereplőkkel". De Sanghajban, Kantonban, Tiencsinben, Nancsingban ugyanúgy utoléri a vendéget az artisták programajánlata.

Honnan ilyen nagy számban a tizenéves (avagy azon aluli) kivételes tehetség? S mennyi munka, kitartás áll egy néhány perces mutatvány lélegzetelállítóan pontos kivitelezésében?

A válasz első része amolyan történelmi lecke, a hagyományok eredetének felidézésével. Kínában sok száz éves - pontosabban az egykori írások tanúsága szerint két és fél ezer éves - múltja van az artistaművészetnek. A régi feljegyzések - így a Zhuang Zi könyv is - az első kínai akrobataként Yi Liaót említették. Valamikor, még időszámításunk kezdete előtt, a Csou-dinasztia korában kápráztatta el az egyik fejedelmet mutatványával: kilenc kislabdát dobált felfelé hosszú perceken át anélkül, hogy egy is leesett volna a földre. Vu Ti császár (i. e. 140-87) pedig már birodalma legjobb artistáit gyűjtötte az akkori fővárosba, Csang\'anba (a mai Hszianba) hogy a vizitáló külföldi "követeket" "száz mutatvánnyal" szórakoztassa.

A tradíció, az akrobatikus tehetség - érdekes módon - az ország néhány meghatározott pontján, falujában, kisvárosában generációkról generációkra öröklődött. A Tiencsinhez közeli Vucsing, a Santung tartományi Liaocseng, avagy Tianmen Hupei tartomány napjainkban is ontja a tehetséges cirkuszművészeket. A legnevezetesebb mégis talán Vu Csiao, ahol a helybéli mondás szerint nem is életrevaló az, aki nem tanult meg néhány mutatványt. Az említett helyeken már óvodás kortól speciális szakiskolákban foglalkoznak a jövő cirkuszművészeivel.

A legnagyobb hírneve azonban a pekingi artistaképzőnek van, amely a világot járó kínai akrobata csoportok tagjainak nagy többségét "neveli". Ide látogatunk el, megnézni néhány foglalkozást.

A Tiencsin felé vezető autópályáról kanyarodunk le, s a főváros ipari fejlesztési övezetének főútján haladunk, amíg lehet, mert egyszerre vége az aszfaltozott szakasznak, s zötyögős úton autózunk tovább, kétoldalt üres telekrészek. Már éppen reményt vesztve visszafordulnánk, amikor végre nyíl és kiírás igazít útba: Pekingi Nemzetközi Művészeti Iskola.

A nagyváros fényeitől és zajától távol, kőkerítéssel zárt nagy területen, szépen gondozott füves részek közepette öt-hat többszintes épület ad otthont a különleges tanintézetnek és 300 bentlakójának.

Hü Ji Fang ügyvezető igazgatóhelyettes magyarázattal kezdi a beszélgetést: az akrobatika ugyan a leghíresebb, de csak egyike az iskolában folyó szakoktatásnak. Művészi torna-, tánc-, rajz- és festőszak, film- és színházi előadóművészet, illetve a hagyományos Vu Su harcművészet között választhatnak a diákok. Kétharmaduk ezek valamelyikét tanulja. A képzés ötéves, s szakvizsgával zárul. Tízéves kortól veszik fel a gyerekeket.

Az akrobatika kivétel, több szempontból is. A tanítási időszak itt eleve hét évre szabott. Az alapelv az, hogy ide is tízéves kortól veszik fel a jelentkezőket, ám a gyakorlatban már hat-hét évesekkel is foglalkoznak, ha azok tehetségesek. "Késő tízéves korban elkezdeni az akrobatikát, az esetek nagy többségében már képzett gyerekek jönnek ide továbbtanulni" - mondja az igazgatóhelyettes asszony.

Kérdezem, hogy mikor van a felvételi? Bármikor. Jönnek a szülők, rendszerint az addigi nevelőtanárral együtt, Kína legtávolabbi pontjairól. Bemutatják, hogy a gyerek mit tud már, s ha az itteni tanárok - egyébként szinte kivétel nélkül valamenynyien egykori akrobaták - fantáziát látnak a jelentkezőben, felveszik. Akár tegnap, akár holnap, bármikor. Ugyan állami az artistaképző iskola, de itt fizetni kell a kollégiumért és az ellátásért és éves tandíj is van, összesen 5550 jüant (forintban ennek 35-36-szorosa).

Mennyit is kell dolgozni egy percért a cirkusz porondján?

Itt nincs nyári szünet, évente kétszer egy hét "szabadságot" engedélyeznek, mert különben a gyerekek kiesnének a gyakorlatból. A kínai holdnaptár szerinti Tavaszünnepkor, majd a népi Kína megalakulásának októberi évfordulóján mehetnek haza a diákok. "Ha a szülők elkérik, természetesen a hétvégéken is elengedjük őket" - mondja Hü Yi Fang. Aztán őszintén hozzáteszi: "Nagyon nehéz dolgunk lenne, ha maguk a gyerekek nem vágynának a sikerre, a szereplésre, a kiemelkedésre. Elvétve fordul azonban csak elő, hogy egy diákunk feladja."

Ébresztő reggel hat órakor, egy óra gimnasztika, majd reggeli és a hálótermek rendbetétele. "Az életre kell nevelnünk őket, ha majd járják a világot, fontos, hogy rendet tartsanak maguk körül." Négy óra délelőtti foglalkozás, majd ebéd után ismét négy tanóra. Este további kétórányi, amolyan levezető gyakorlás. "Az órarendnek csak fele az akrobatika, a többi egyéb, a művészeti neveléssel kapcsolatos foglalkozás, a zenétől, a táncon át a komputerhasználatig."

Az igazgatóhelyettes végigvisz három gyakorlótermen. Hatalmas oldaltükrök, mint a balettiskolákban. Egy tanár legfeljebb két-három gyerekkel foglalkozik. Itt tégláról egykaros erőkézállást gyakorolnak, másutt egy fiú egykerekű biciklin hússzor elpróbálja a szalmakalap feldobását a plafonig, hogy aztán pontosan a fejére essen vissza. Egy lány éppen nyolc napernyőt forgat háton fekve. Leesik egy, újra kezdi, ki tudja, hányadszor a produkciót.

Jelenleg tizenkilenc vendégdiákjuk van Oroszországból, kettő Vietnamból, és egy Nepálból. "A magyar cirkuszművészet is híres, szívesen fogadunk gyerekeket az ön országából is" - teszi hozzá búcsúzásként.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.