Ha két gonoszság - a kínzás és a terrorizmus - között kell választani, vajon melyik a kevésbé gonosz? E kérdés komoly politikai vitát provokált az Egyesült Államokban már jóval azelőtt, hogy napvilágra kerültek azok a súlyos atrocitások, amelyeket amerikai katonák követtek el iraki foglyok ellen a bagdadi Abu Garib börtönben. A Bush-kormányzat a 2001. szeptember 11-i merényletek után globális és totális háborút hirdetett a terrorizmus ellen. Washington fellépése és a tengerentúli patrióta hullám több tabu témát valósággal elsöpört, így a kínzásét is. Az amerikai médiában a "9/11-trauma" hatására visszatérő kérdéssé vált: több száz, több ezer emberélet megmentése reményében lehet-e kínozni a letartóztatott, de a hallgatást választó terrorista(gyanús) személyeket.
Kisebbik rossz, jó ügy érdekében?
A kínzást, mint lehetséges terrorista-ellenes eszközt a The Wall Street Journal dobta be 2001 októberében. A tekintélyes konzervatív lap arról számolt be, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok 1995-ben, egy hírhedt terroristából kínzással olyan értékes információkat szedtek ki, melyek segítségével tucatnyi amerikai érdekeltség ellen tervezett merényletet sikerült idejében meghiúsítani. Majd a Newsweek egyik liberális publicistája cikkezett arról, hogy a globális terrorfenyegetettség idején érdemes elgondolkodni a kínzás alkalmazásáról. Persze nem a sötét középkort idéző módszerek felújításáról, hanem valami olyan hatékony módszerről, amellyel meg lehet törni azokat a foglyokat, akik a legsúlyosabb szankciók ellenére is megtagadják az együttműködést.
Nem újdonság a kínzás a nyugati demokráciák XX. századi hadviselésében. A francia hadsereg az 1954-1962 közötti algériai háborúban gyakran alkalmazott elektrosokkot és más kíméletlen módszereket, hogy a bombamerényletek megelőzése végett vagy más fontos információ megszerzése érdekében szóra bírja a foglyul ejtett gerillákat. Az algériai kínzásokat egyébként a francia hatóságok hosszú évtizedeken át a szőnyeg alá söpörték, azt hirdetve, hogy a franciák hősi honvédő háborút vívtak a szovjet támogatást élvező Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) ellen. Az emberi jogok hazájának számító Franciaországban óriási vihart váltott ki Paul Aussaresses 2001-ben megjelent könyve. A nyugalmazott tábornok részletesen beszámolt a katonái által végrehajtott kínzásokról, tömeges kivégzésekről. A brutális módszereket Aussaresses azzal magyarázta: csak így lehetett hatékonyan fellépni az eszközökben szintén nem válogató, nőket és gyermekeket is gyilkoló FLN-nel szemben.
A kínzás alkalmazásának újbóli közbeszéddé válása kapcsán az Amnesty International és a Human Rights Watch emberjogi szervezet egyaránt arra emlékeztetett: a nyugati demokráciák a harmadik világbeli elnyomó rezsimek szintjére süllyednének vissza, ha a kínzás eszközéhez folyamodnának.
