Szigetmonostor szegény-gazdagsága

Szigetmonostor polgármestere nekikeseredett ember. Pedig Szilágyi Lajos nem az a haragos fajta: keveset beszél, azt is nagyon halkan. Alig mozdul, mégis feszült: egyszerűen nem tudja elviselni, hogy faluja képtelen egyről a kettőre jutni. Pedig ez a falu a Szentendrei-szigeten az ország egyik leggazdagabb települése. Nyomorát is gazdagságának köszönheti. Az ivóvíznek.

A sziget alatti mélységekből olyan mennyiségben tör elő a víz, hogy Budapest és huszonkét agglomerációs település kétmillió lakójának szomját olthatja. A Duna-meder homok- és kavicsrétege pedig olyan különleges, hogy a naponta kitermelt több százezer köbméter víz szinte tisztítás nélkül iható.

Nagy, de sérülékeny kincs a szigeti vízbázis. Szabályok, korlátozások tucatjai védik.

A Szentendrei-sziget lakói mérhetetlen vagyon fölött élnek - de mégis csak szegénységben, rossz körülmények között. Mert éppen a vízbázis védelme miatt hozott rendeletek tartják távol a beruházásokat, fejlesztéseket. Munkalehetőség alig akad a szigeten, Szentendrére, Vácra, Budapestre járnak dolgozni az emberek. Feltéve, ha tudnak. A szigetet ugyanis egyetlen híd kapcsolja össze a Duna-parttal Tahitótfalunál. Vácnál, Horánynál, Leányfalunál komp vagy rév közlekedik. Törékeny kapcsolat ez a partokkal. A hajók nagy hidegben, ha zajlik a jég, nem járhatnak. Éjszaka sem indulhatnak, radarra, korszerű berendezésekre aligha futja valaha is a révészeknek. Aki lemarad, kerülhet, olykor húsz-harminc kilométert. A szigetiek megtanulhatták: a híd állandósága is kétséges, árvíz idején víz alá kerülhet. Akkor se ki, se be. Volt, hogy több százan estek a víz fogságába. Belegondolni sem mernek ilyenkor abba, hogy mi történik, ha orvosra, tűzoltóra lenne szükség. Rosszullét, tűzeset miatt persze aszály idején is aggódhatnak eleget. Húsz-huszonöt percbe is telik, mire Szigetmonostorra kiér a segítség. Holott tavasztól nyárig nemcsak Pócsmegyer, Tahitótfalu, Kisoroszi és Szigetmonostor alig tízezer állandó lakója él itt. Márciustól benépesülnek a nyaralók, csak a surányi és horányi üdülőkbe tízezren költöznek ki Budapestről.

Tíz éve megcsillant a remény a szigeten élők előtt. Remélték: fejlődhet a lakóhelyük. Az M0-ás körgyűrű északi szakasza ugyanis már az akkori tervek szerint is érintette volna a szigetet, ráadásul éppen Szigetmonostor területén. A vita az esetleges lehajtók kapcsán robbant ki. Ha megépülnek, a rajtuk vezetett forgalom mennyire veszélyezteti a vízbázist, a sziget természeti környezetét? Szóba került - mint később a kishíd esetében is -, hogy csak az itt lakók használhassák ingyen a lehajtókat, hogy valamilyen formában megszűrjék a forgalmat.

Végül nem a környezet- és vízvédelmi szempontok érvényesültek: maguk a tervezők javasolták, ne épüljenek lehajtók, mert az ezekhez kapcsolódó négy kilométeres út, tekintve, hogy árvízveszélyes területen kellett volna keresztülvezetni, nagyon drága lett volna. Tehát e helyett a megoldás helyett javasolták a dunai, önálló kishidat. Szilágyi Lajos állítja, ennek megépítésére kormányzati ígéretet kaptak 1995-ben, sőt 1999-ben a környezetvédelmi felügyelet előírta: a hídnak meg kell épülnie.

A szigetlakók már azt számolták, hogy mennyivel lesz közelebb az orvos, a tűzoltó, a rendőr, a munkahely. Csakhogy a kishíd egyre ritkábban szerepelt a hírekben. Arról szóltak a miniszterek, osztályvezetők, tanácsosok, hogy az M0-ás északi szektora, a Duna-híd 2006-ra elkészül, a kis átkelőről azonban hallgattak.

A minisztériumi számítások szerint az északi szektor első ütemének - a 2-es és a 11-es út közötti szakaszának - megépítése körülbelül 40 milliárd forintba kerülne. A Szigetmonostor és a Szentendre közötti híd költségeiről eltérő adatok láttak napvilágot, háromtól ötmilliárdig.

Szilágyi Lajos sokáig hallgatott. Várta a tárgyalópartnereket, a leveleket, az ajánlatokat, ígéreteket. Aztán egyszer halkan megjegyezte: engedéllyel ugyan nem épül meg a körgyűrű hídjának pillére a Szigetmonostorhoz tartozó területen, ha nem kapnak kormánygaranciát a szentendrei átkelő létrehozására. Választ azóta sem kaptak erre. Azt, hogy a tárgyalások miként állnak, nem tudni. A Nemzeti Autópálya Rt.-nek nincs véleménye, a közlekedési minisztériumban pedig a reménybeli egyezségig nem nyilatkoznak. A polgármester beszélne, de nem tud újat mondani: nem alkusznak, hidat, vagy legalábbis kormánygaranciát kérnek arra, hogy 2010-ig elkészül.

Szilágyi Lajos határozott, kemény szavaira kemény válasz érkezett. Csak éppen nem onnan, ahonnan várni lehetett. A vízbázis gazdája, a Fővárosi Vízművek Rt. adott ki közleményt. E szerint a magyar lakosság ötödének biztonságos vízellátását és vizük minőségét veszélyeztetné a Szentendre és Szigetmonostor közötti híd. A Fővárosi Vízművek egy hatástanulmányra hivatkozva állította, hogy a tervezett átkelő miatt 240 kutat kellene kivonni a víztermelésből, s ez közvetve a vízdíj emelkedéséhez is vezetne.

Szilágyi Lajos nem nagyon értette a vízművek érvelését, mert nem fért a fejébe: miként lehet az, hogy a körgyűrű Duna-hídja - amelynek egyik pillére a szigeten, tehát a vízbázis fölött épülne meg - nem veszélyezteti a vízkészletet, míg a jóval kisebb átkelő állítólag súlyosan károsítaná azt? Sorra fogalmazódtak meg benne a kérdések. Miért csak most lett olyan harcos a részvénytársaság, amikor már évek óta tudni lehet a kishíd megépítésének tervéről? A vízműveket, a vízbázis gazdáját vajon az miért nem aggasztja, hogy pénz híján több ezer üdülő ma sincs a csatornahálózatra kötve?

Nem mellesleg: a Szigetmonostoron élők, mint a sziget valamennyi őslakosa és betelepültje pontosan tudja és érzi a felelősségét a vízbázisért. Nem gondolják, hogy a települést a "hagyományos módon" lehetne fejleszteni, hogy ide varázslatos idegenforgalmat, hát még ipart lehetne-kellene szervezni-telepíteni. Mindenki tudja, hogy a víz a gazdagság forrása. Csak azt nem értik, miért nem részesülhet ebből a gazdagságból, amely mindannyiukat sújtja.

Szilágyi Lajos megmutatja, hová szeretnék építeni a hidat. A falutól két-három kilométerre megáll a Duna-parton. A túlsó oldalon a szentendrei kaszinó áll, látni a korzót. Talán ötszáz méter széles lehet itt a folyó.

Mégis lassan másfél évtizede leküzdhetetlen ez a távolság.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.