Több napilap többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az összes létező véleménnyel találkozhattunk a teljes elfogadástól a teljes elutasításig. Az egyházak esetében azonban e sokszínűségnek a magyarországi lapok cikkeiben nincs nyoma. Úgy tűnt, az összes magyarországi történelmi felekezet egyként utasítja el még a gondolatot is.

Református teológusként nem tisztem a Római Katolikus Egyház vatikáni álláspontjának kommentálása. Annyit azonban mégis hozzáfűzök, hogy nem csupán a magyarországi Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért egyesület, hanem szerte a világon számtalan csoport működik a római katolikus egyházon belül, mely a Vatikán álláspontjától eltérően gondolkodik. Például az Egyesült Államok legnagyobb, mintegy húsz éve működő katolikus, feminista, leszbikus szervezete, a W.A.T.E.R.

A protestáns felekezeteken belül szerte a világon számos szakmai fórum és program jött létre annak érdekében, hogy valóban bibliai alapokon fogalmazódjon meg a melegek elfogadása és integrációja (házasságuk megáldása, gyermekvállalásuk és lelkésszé szentelésük). Az utóbbi tíz esztendő mértékadó teológiai szakmunkáinak nagy része e tárgykörben született. Számos egyházi jogalkotó testület, zsinat is foglalkozott e kérdéskörrel. Az osztrák evangélikus-református egyház 1994-es zsinata után megalakultak a melegekkel kapcsolatos témakörökkel foglalkozó szakcsoportok, s munkájuk 1999-re érett meg annyira, hogy a zsinat érdemben tudott határozni az azonos neműek párkapcsolatának megáldásáról. A svájci református egyház (HEKS) már 1992-ben létrehozott egy munkacsoportot a melegek egyházi integrációjára, s a hivatalos szakmai folyóirat 1998-ban közölte a hivatalos álláspontot, mely szerint a homoszexuális monogám párkapcsolat Isten ajándékának tekinthető. Számos lelkész nyilatkozatot tett, hogy vállalják az azonos nemű párok megáldását, kidolgozva egy esketési liturgiát is. Az USA legnagyobb protestáns felekezete, a United Church of Christ (Krisztus Egyesült Egyháza) már 1972-ben felszentelte William Johnson református teológiai hallgatót, aki elsőként vállalta nyíltan melegségét. Ekkor alakult meg ezen protestáns felekezet meleg, leszbikus, biszexuális, transzszexuális lelkészeinek, teológusainak, teológiai tanárainak, gyülekezeti tagjainak és támogatóiknak szövetsége. Az UCC az 1985-ös zsinaton hivatalos határozatban mondta ki meleg, leszbikus és biszexuális tagjainak teljes egyenjogúságát, házasságuk megáldását, lelkésszé szentelésüket.

A magyarországi protestáns felekezetek törvényhozó testületei nem foglalkoztak eddig érdemben a homoszexualitás kérdéskörével. Indulatok és felelőtlen vélemények mindkét oldalon előfordulhatnak, hiszen a zsinat-presbiteri elven működő protestáns egyházak nem központosított irányításúak, ezért úgynevezett "hierarchia" sincs. Hitbeli kérdésekben természetes az egység, de etikai és egyéb gyakorlati kérdéskörökben inkább a sokszínűség jellemző. A magyarországi történelmi protestáns egyházaknak a szexuális kisebbségekkel kapcsolatosan nincs részletesen kidolgozott hivatalos álláspontja, és az e kérdésben (is) felmerülő viták és különbözőségek miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben lesz. Elhamarkodott és ésszerűtlen lenne bármilyen döntés meghozatala, hiszen egyetlen teológiai szekció sem foglalkozott a magyarországi melegek kérdésével, nem folyt párbeszéd az érintettekkel sem, és nem alakult ki a higgadt, tudományos párbeszéd sem… Ha esetleg mégis hozna bármilyen döntést például a református egyház zsinata, azt a gyülekezeti autonómia elve alapján minden gyülekezet sajátos módon alkalmazhatja.

A nagy ítélkezésben nem szabad elfelejtkeznünk azokról sem, akiknek gondot okoz saját szexualitásuk, akik inkább lemondanak Istenről, egyházról, és akik megkeseredettségükben inkább "ateistának" vagy "egyházellenesnek" tartják majd magukat, mert belefáradtak abba, hogy egy lelkész vagy egy gyülekezeti tag megmondja nekik, miért gusztustalanok, miért kerülnek biztosan a pokolra, miért nem férnek be Isten országába. Rá kellene ébrednünk: itt emberi érzésekről, egzisztenciákról, családokról, házasságokról van szó. Emberek hitéről, egyházhoz való viszonyáról, lelki békéjéről, végső soron üdvösségéről! Nem tehetjük meg, hogy akár egyetlenegy ember életét is megnyomorítsuk csupán csak azért, mert a többség számára a szexuális szokásaik "gusztustalanok". Arról nem is beszélve, hogy mindig nagy örömmel fogadjuk egyházaink amerikai vagy nyugat-európai vendégeit, és még nagyobb örömmel vagyunk, ha anyagi támogatást kapunk tőlük, de ha hazamennek, hozzátesszük csendesen, hogy Magyarország nem lesz soha sem Hollandia, sem Amerika. Elképzelhetetlen, hogy ők ne olvasnák a Szentírást döntéseik meghozatalakor, esetleg lehet, hogy ők őszintébbek?!

SzÜcs Balázs
negyedéves református teológus
Károli Gáspár Református Egyetem
Hittudományi Kar