A tbc és a hajléktalanok

Gümőkór, tüdővész, tüdőbaj, tüdőbetegség, tbc. Az antibiotikumok elterjedésének, az életszínvonal emelkedésének, a szigorú közegészségügyi előírásoknak - a tbc elleni védőoltásnak, a tüdőszűrés és tüdőgondozás szervezettségének, a tehéntej pasztörizálásának - köszönhetően az 1960-as évek végén, a 70-esek elején már úgy látszott, hogy végleg sikerült megszabadulnunk a szegények betegségének nevezett, mifelénk olyannyira rettegett népbetegségtől, a morbus hungaricustól.

A meglepetés a rendszerváltás után néhány évvel, 1995 táján érte a szakembereket, amikor újra emelkedő számban találkoztak friss tbc-s megbetegedésekkel. Mint Kormos Miklós főorvos, a Szent János Kórház tüdőgyógyászatának, az ország egyetlen negyvenágyas, krónikus és hajléktalan tbc-s férfi betegek gyógyítására létesített osztályának vezetője mondja, a szakemberek a migrációra, az elszegényedésre és a hajléktalanok számának növekedésére vezették vissza a már elfeledettnek hitt kór feltámadását. Ma az okokhoz sorolják azt is, hogy csökkent a tüdőszűréseken való részvétel, hogy nehéz "követni" a hajléktalan tüdőbetegeket, és hogy az utcán élők esetében még arra sincs semmi garancia, hogy a már gyógyultnak minősített páciens betegsége nem újul ki.

A hat éve létesített, Magyarországon egyedülálló pesthidegkúti tüdőosztályról a mai napig 735 hajléktalan tüdőbeteg férfi távozott gyógyultan. Egyébként az intézményt azért létesítették Budapesten, mert a hajléktalanok 70 százaléka él a fővárosban, és ennél a népsűrűségnél hússzor nagyobb a veszélye, hogy az utcán élő tbc-sek fertőző "gócként" viselkednek.

Bár egy 2000-ben íródott ombudsmani jelentés az országban egyedülálló kórházi ellátási forma továbbfejlesztését és emelt szintű tb-finanszírozását ajánlja, az elmúlt három évben semmilyen előrelépés nem történt a hajléktalan tüdőbetegek ellátásában. Pedig a tbc-sek gyógyítása költséges (méregdrága antibiotikumokat kell alkalmazni a terápia során, s gyakran a társbetegségek - a cukor-, a vesebetegség, a keringési, mozgásszervi megbetegedések - gyógyításához szükséges gyógyszerekről is a kórháznak kell gondoskodnia), s a kórházi kezelés időtartama is hosszadalmas, akár 3-4 hónap lehet.

A szegények betegségének is nevezett tüdőbaj sikeres gyógyításában, a beteg felépülésében fontos szerepe van a megfelelő táplálkozásnak, életmódnak és utógondozásnak is. Ezért a Szent János Kórház hajléktalan-tüdőosztályán komplex gondozásban részesülnek a betegek, azaz az egészségügyi személyzeten kívül szociális munkást is foglalkoztat az intézmény. Az utógondozásnak is szerepe van abban, hogy az elmúlt hat évben az osztályról gyógyultan távozó hajléktalanoknak mintegy 13 százalékát sikerült visszahelyezni a családjába (amelyből korábban számos okból kiszakadt), vagy hogy a betegek 63 százalékát sikerült hajléktalanszálláson, alapítványok által működtetett fekvőbeteg-intézetben elhelyezni. A kérdésre, hogy a betegek nyomon követésére (a visszaesők számának, a tüdőgondozásban való részvételnek a figyelemmel kísérésére) futja-e az energiájukból, a főorvos válasza az, hogy sajnos, nem. Kormos főorvos egyébként fontosnak tartaná, hogy az ország más régióiban is létesüljenek ilyen osztályok a hajléktalan aktív tüdőbetegek utókezelésére, ám azt az aggályát sem titkolja, hogy a kórházi privatizációval ennek az esélyei napról napra csökkennek. Az új Johann Béla népegészségügyi program ugyancsak elfelejtkezett a tbc-veszélyről. A tüdőgyógyász szakember szerint az újonnan feltámadó járvány megfékezésének a szegénységen, a hajléktalanléten, a migráción kívül ellene hat az is, hogy az uniós csatlakozással modernebb, drágább műszerparkra kell cserélni a mostani hazai tüdőszűrő állomások röntgenkészülékeit, ami a magyar egészségügyre ugyancsak hatalmas terheket ró majd. A hazai egészségszemlélet hiányosságairól tanúskodik, hogy egyre kevesebben mennek el az ingyenes tüdőszűrésekre.

A fedél nélkül élő tüdőbetegek ellátásában más módon, egy mozgó tüdőszűrő állomás (speciálisan felszerelt, átalakított busz) működtetésével immár hét éve részt vesz a Máltai Szeretetszolgálat is. Ahogy Tabak Lajos, a szűrőprogram szervezője mondja, ez a tüdőszűrő busz egész évben mozgásban van. Nemcsak a különféle, fedél nélkül élőket ellátó helyek (melegedők, hajléktalanszállók) környékén jelennek meg rendszeresen, hanem a Nyugati pályaudvarnál, illetve télen az úgynevezett teajáratok útvonalán is. Ahhoz, hogy megnyerjék az utcán élőket a vizsgálatnak, szükségük van az utcai és az ellátóhelyeken dolgozó szociális munkások segítségére, de anyagilag is érdekeltté teszik a hajléktalanokat abban, hogy félévente álljanak a röntgenkészülék elé. Aki vállalja, 200 forintot kap, akit pedig fertőzöttnek találnak, annak - alapos vizsgálat után - a kórházi elhelyezéséről is gondoskodnak. (A hajléktalan fertőzötteket ügyeleti rendszerben fogadja az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet, a János Kórház pesthidegkúti részlege, illetve a SOTE Pulmonológiai Klinikája.) Amennyire lehetőségeik engedik, az utógondozásban is részt vesznek a hajléktalanok tüdőszűrő programjának munkatársai (1 főorvos, 3 röntgenasszisztens, 2 egészségügyi szociális munkás), mivel meggyőződésük, hogy az ebben a betegségben szenvedőknek emberközeli ellátásra van szükségük. Ahhoz, hogy ne fertőződjenek újra, biztosítani kellene számukra a megfelelő és rendszeres étkezést, lakhatást, gyógyszereket, a kórházi vagy ambuláns kezelés, kontroll lehetőségét.

Tabak Lajosnak - akárcsak Kormos főorvosnak - az a véleménye, hogy az egészségesek társadalmának nemcsak az elesettekkel szembeni szolidaritás okán kellene minél többet tennie a szegények körében egyre nagyobb arányban terjedő tbc ellen, hanem azért is, mert ez az újból támadó kór kevesek betegségéből néhány év múlva közegészségügyi problémává terebélyesedhet.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.