Van egy ház a Király utcában, amely mellett a legtöbben valószínűleg anélkül megyünk el, hogy akár csak egy pillantást is vetnénk rá – talán a szomszédos Gozsdu udvar vonja el a figyelmet, talán az épület földszintjén lévő, nem éppen különleges vagy érdekes kereskedelmi egységek veszik el a kedvünket attól, hogy feljebb pillantsunk. Pedig az erzsébetvárosi Prandtner-ház megviselt homlokzatán tíz érdekes dombormű is látható: pufók, angyalszerű figurák rajzolgatnak, fémet olvasztanak, kalapálnak – azaz: ötvösmunkákat készítenek.

A reliefek témája nem véletlen, hiszen ezt a házat 1812-ben Prandtner József ezüstművesnek tervezte Pollack Mihály (vagyis hamarosan kétszáz éves lesz). A Prandtner-ötvösdinasztia ebben a házban dolgozott hosszú időn keresztül, miközben a környéken számos másik arany- és ezüstműves, ékszerész, vésnök, cizellőr, óratok- és lánckészítő, szelencegyártó, galantrista, kézipolírozó is élt és dolgozott, nemesfémöntöde működött.

Vagyis joggal mondható, hogy a VII. kerület volt a hazai nemesfémművesség központja, a Király utca 11. szám alatti Prandtner-ház pedig ennek mai napig megmaradt emlékhelye. Kézenfekvő lenne tehát, hogy – hasonlóan a fotóművészek „klubjához”, a Mai Manó Házhoz – ebben az épületben alakítsák ki az „ötvösművészet Mai Manó Házát”. Minderről az ötletgazda, Bozsits József ötvös, ékszertervező iparművész beszélt lapunknak. Hozzátette, az ötvösművészeti központ megvalósítására létrehozott alapítványhoz mára többen csatlakoztak, miközben az alapítvány felkarolt korábbi kezdeményezéseket is. Útjaik találkoztak Zoltán Tamás ötvös iparművészével is, aki néhány éve kezdeményezte egy ötvösmúzeum létrahozását: felhívására folyamatosan érkeznek régi szerszámok, eszközök, műhelyberendezések, írásos és képi anyagok az ország egész területéről. Ezeknek azonban mostanáig nem sikerült megfelelő helyet találni, a tervezett ötvösközpontban viszont érdekes, nem csupán a szakma iránt érdeklődők számára is tanulságos mesterségtörténeti gyűjteményt lehetne belőlük létrehozni.

Ezen kívül a központban helyet kaphatna egy látványműhely, ahol a látogatók kipróbálhatnák az ötvösmesterséget, egy galéria, ahol hazai és külföldi, már nevet szerzett és még pályakezdő művészek alkotásaiból rendeznének kiállításokat. A tervek szerint rendszeresen lennének szakmai programok, előadások, beszélgetések, amelyek segítenék a terület kutatását, az információk átadását, a szakma népszerűsítését. A későbbiekben szeretnének egy szakmai könyvtárat is létrehozni, illetve ötvösművészeti, de a határterületekkel is foglalkozó folyóiratot alapítani és kiadni.

Az ötvösközpont ötletét számos szakmai szervezet támogatja (például a Magyar Iparművészeti Egyetem, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Ötvös Szövetség, számos iskola, a Budapesti Turisztikai Hivatal), és ha sikerül létrehozni, a fenntartást elsősorban kisebb-nagyobb szakmai cégek támogatásaiból, a központ saját bevételeiből (galéria, látványműhely, stb.), illetve pályázati pénzekből szeretnék megoldani.

Az elképzelés fontos része a ház homlokzatának felújítása, különös tekintettel a Dunajszky Lőrinc-féle domborművek helyreállítására – már amennyiben sikerül ebben a házban létrehozni a központot. Az ötletgazdák első lépéseket már megtették, felvették a kapcsolatot az illetékesekkel, és az eddigi tárgyalások alapján bizakodóak – úgy tűnik, nem lehetetlen, hogy hamarosan ötvösközpont nyílik a Király utca 11-ben.