Az MNB felügyelőbizottságának ugyanis az a dolga, hogy a szervezet működését vizsgálja: azt, hogy megfelelően használtak-e felminden, az intézmény fenntartására költött forintot. Ez Járai ra ugyanúgy érvényes szabály, mint bárki másra. A jegybank elnöke azonban úgy érzi, a szükségesnél is lelkesebb az fb elnöke, aki ott is hiányosságokra bukkan, ahol Simor András szerint nincsenek. Tény, bármely gazdálkodó szervezetnél lehet bármikor megtakarítási lehetőségeket bemutatni. Mégis olyan érzése van a kívülállónak a vitát figyelve, hogy a teljes igazság fedve marad: múltja miatt nem tud feltétel nélkül hinni Járainak, de hasonló fenntartásai lehetnek Simor kapcsán is.

Az fb-elnök Járaival az a baj, hogy egykor maga is ült abban a székben, amiben most Simor. Van tehát összehasonlítási alap, és az Járaira nézve nem hízelgő. Sem a költségek terén, sem a kamatpolitikát, illetve a devizahitelezés elterjedésében való részvételt vizsgálva. A mostani elnök 2007 márciusától irányítja a jegybankot, amikor már bőven tapicskoltunk a devizahitelekben.

Simor megítélését a ciprusi ügye nem javítja: ottani cégéből csak hosszas vívódás után volt hajlandó kiszállni, és elég durcásan. Most arról nem hajlandó nyilatkozni, mi lett az onnan kivett pénzzel. Szerinte elég, ha az adóbevallásában beszámol erről. Pedig most nem az. Amilyen a viszony közte és a fideszesek között, a látszatra is nagyon ügyelnie kell. Ha hagyjamagát gyanúba keverni, akkor olyan vitákat is legfeljebb csak döntetlenre tud hozni, hogy a jegybank működtetése pazarló-e.

Ez a helyzet nem változik meg egyhamar. Járai azért került az fb élére, hogy ne hagyja nyugton Simort. Azt már belátták a kormányban, hogy elmozdítani nem tudják az MNB vezetőjét. Azért rakták oda Járait, hogy Simor érezze a törődést. Így marad ez még két évig.

Azért játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha Simor bedobná a törülközőt. Ha Járai álláspontját (azért nem megfelelő a monetáris politika, mert nem támogatja a kormány gazdaságpolitikáját) betudjuk a kormányénak, akkor gyors és nagymértékű kamatcsökkentést kellene végrehajtania az új jegybanki vezetésnek. Matolcsy programja a belső fogyasztás felfutására alapoz: ezt magas kamattal nem lehet serkenteni, mert az csábítóvá teszi a betéteket, drágává a hiteleket (Orbánéknak azért lenne már most fontos a kamatcsökkentés, mert a végtörlesztés miatt felértékelődik a forinthitelek szerepe). A kamatvágás a jelenlegi gazdasági környezetben egyenlő lenne a forint nagymértékű leértékelésével, az árfolyamok ugyanis biztos elszállnának. Ez sem jönne rosszul a kormánynak: a gyengébb forint a drágábbá váló importon keresztül növeli az inflációt, így a költségvetés bevételeit, eközben javulnak a magyar kivitel esélyei. A devizaadósok ugyan rosszul járnának, ám számuk a különböző mentőcsomagokkal a kormány reményei szerint radikálisan csökkenthető.Maradmég az energia, az olaj, amit dollárban kell kifizetni: erre meg a rezsiköltségek befagyasztása a kormány receptje.

A kérdés már csak az, hogy ki vesz ezek után tőlünk államkötvényt.