A legszebb és legfontosabb modern magyar ex librisekből válogató kamarakiállítás nyílt Ex libris és képkultúra címmel az Országos Széchényi Könyvtárban. Az intézmény munkatársától megtudtuk: néhány tízezer forintért bárkinek lehet ex librise, ahogy Radnótinak, Kodálynak és Hofinak is volt, bár nyilván nem ennyiért.
Az ex libris közvetlen elődje a hasonló igényű, ám a könyv homlokára nyomott vagy kézzel rajzolt supralibros volt. A XV. századig, közelebbről a könyvnyomtatás elterjedéséig volt a jobb főúri, egyházi és királyi könyvtárak jellegzetes kelléke; megfigyelhető a Corvinákon is.
A mai értelemben vett könyvjegy Gutenberg fellépése után vált szélesebb körben népszerűvé, habár eleinte ugyancsak a legfőbb méltóságok köreiben terjedt, tudniillik nekik volt annyi könyvük, hogy érdemes legyen őket megjelölni.
A legkorábbi grafikusok neve homályba veszett, a tudomány jószerével egy mesterről tudja biztosan, hogy bokros teendői mellett olykor ex librisekre sem sajnálta a drága időt: Ajtósi Albrecht Dürerről. Mint a könyv szerzőjétől, a kiállítás rendezőjétől, a téma legkiválóbb magyar kutatójától, Vasné dr. Tóth Kornéliától tudjuk, hazánkban a XVII. és a XVIII. században kedvelte meg az ex libriseket az arisztokrácia bibliofil töredéke.
Pompás könyvjegye volt mások mellett a Nádasdyaknak, a Széchényieknek, az Illésházyaknak, és például Zrínyi Miklósnak, a költőnek is. Neki mindjárt kettő, éppen ahány felesége volt. Ex libriseit első, illetve második házassága során készíttette, az első portrén tükröződő mélabút a másodikon kifejezetten büszke tekintet váltja fel, ez is bizonyítja, hogy bármilyen veszett ügynek tűnik is az ilyesmi, érdemes még egyszer megpróbálkozni.
Az ex libriseken ekkortájt a család címere, némelykor a megrendelő arcmása, ritkábban a kettő kombinációja volt látható. Ez változott meg nagyon a XIX. század utolsó évtizedeiben és a múlt század elején. A szecesszió korában visszaszorultak a heraldikus könyvjegyek, a borítókat ellepték a tulajdonos foglalkozására, kedvenc szabadidős tevékenységére, hitvallására utaló grafikák, és miután angliai példára megalakultak az első gyűjtőegyletek (az első honi klub az 1909-es alapítású Szent György Céh volt), az ex librisek a könyvektől függetlenül is élni kezdtek. A kisgrafikákat ekkor már nem feltétlenül ragasztották be a fedél alá, hanem önálló képzőművészeti alkotásokként kezelték a műfaj barátai. E barátok között rengeteg a híresség is, sokak mellett saját rendelésű ex librisszel rendelkezett/rendelkezik Babits Mihály, Radnóti Miklós, Juhász Ferenc, Faludy György, Kodály Zoltán, Bajor Gizi, Károlyi Mihály, Horthy Miklós, Hofi Géza, Rodolfo, Jandó Jenő, Lázár Ervin, Csoóri Sándor, Szakonyi Károly és Kányádi Sándor.
Tudomásunkra jutott mindemellett, hogy egy 2002-ben megjelent, témába vágó könyv – a Szó-kép című kötet – készítésének örvén többek között Bodor Ádám, Csukás István, Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos számára is készült személyre szabott ex libris.
A könyvjegy készítéséhez szükséges kézi nyomóformát, azaz dúcot eleinte fából vagy rézből metszették avagy karcolták, manapság többnyire linóleumot használnak a grafikusok, de kezdenek betörni a számítógépes megoldások is – az ilyen persze elkerüli a lelkiismeretes gyűjtő érdeklődését.
Ex librist minimum tíz példányban, tipikusan 50-100 darabos szériákban szoktak rendelni, az ár az alkalmazott technikától, a darabszámtól és a megegyezés sikerességétől függ, de általában néhány tízezer forintnál nemigen kérnek többet a mesterek – tudtuk meg ugyancsak Tóth Kornéliától. Ő egy hozzávetőleg nyolcezer darabos kollekcióra büszke, de vannak sokkal nagyobb anyagok is, például néhai Galambos Ferenc bibliográfusé, akinek 50 ezres gyűjteményéből nemrég egy 500 darabos kontingenst ajándékoztak az OSZK-nak az örökösök.
A nemzeti könyvtár nagyjából 34 ezer ex librist őriz, a szakember ezekből válogatott. A könyvében 1050, a kiállításon 150 könyvjegyet mutat be a nagyérdeműnek. Három tételt emelünk ki, az első a Kodály Zoltán számára 1962-ben készült ex libris (Fery Antal munkája), amely amellett, hogy még a komponista életében keletkezett, és kiemelkedően szép, egy pretoriai magyar ex libris-kiállítás szereplőjeként Dél-Afrikát is megjárta. A másik bizonyos Gianni Mantero megejtő történetű könyvjegye. Az olasz építészmérnök a doberdói csatát választotta témául, és egy magyar grafikust bízott meg a munkával, a szakmában jól csengő nevű Drahos Istvánt, akiről hamarosan kiderült, hogy ő is ott volt ugyanaznap Doberdónál, csak persze a másik oldalon. A felek jó barátok lettek.
Végül pedig ott van Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni közös emlék-könyvjegye Vasné Tóth Kornélia rendelésére, amely 2014-ben, a költő halálának 70. évfordulójára készült. Gyarmati Fanni éppen abban az évben halt meg.
