Zár az unió, nincs pénz

Az uniós hatóságok értékelése szerint a legnagyobb probléma a „műveletek kiválasztására alkalmazott eljárásokkal” van: a minisztériumok úgy írják ki a közbeszerzéseket, hogy azokon nyilvánvalóan csak egy előre kiválasztott cég felelhessen meg a kritériumoknak. Egy másik jellemző hibacsoport, hogy az uniós beruházások nálunk jóval drágábbak az ugyanolyan tartalmú piaci beszerzéseknél, számos túlárazott tételt, személyi ráfordítást és el nem számolható kiadást tartalmaznak. További komoly gond, hogy mindez a magyar hatóságoknak nem tűnik fel: hiányos az ellenőrzési rendszer, még a visszatérő hibákat sem képes kiszűrni.

A bizottsági határozat konkrét beruházásokat is említ, de olyan formában, hogy azokat nehéz azonosítani (de az kiderül a szövegből, hogy csak az Orbán-kormány időszakában elbírált ügyekről van szó). Szerepel a tételek között mobil olló (nagy teljesítményű aprítógép) beszerzése kétszeres áron, présgép 400 százalékos felárral, 1,7 milliós személyi kifizetés olyan marketing- és koordinációs munkáért, amelynek 190 ezer forint lenne a piacon elfogadott költsége, szakértői vizsgálat 14 millió forintért 600 ezer helyett. A birtokunkban lévő dokumentumok alapján a bizottság nem is a leghajmeresztőbb beruházásokat használta elrettentő példának. A kifogásolt beruházási körben „Szélessávú körzethálózati fejlesztések” címén elnyerhető 20 milliárdból például 12,5 milliárdot öt, egyazon napon egy helyre bejegyzett offshore cég kapott meg ( egyikük tulajdonosánál korábban Seszták Miklós fejlesztési miniszter is felbukkant felügyelőbizottsági tagként) – márpedig érdemi gazdasági tevékenységet soha nem folytatott offshore vállalkozások feltőkésítése semmilyen gazdaságfejlesztési céllal nem indokolható.

Hogy az Orbán-kormány pályázatkezelési gyakorlata nem felel meg az uniós normáknak, és ebből a mostanihoz hasonló pénzügyi veszteségek következnek, arra a brüsszeli hivatalok már tavaly felhívták a figyelmet. Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője 2014 decemberében nyilvánosságra hozott egy uniós dokumentumot, amelyet a bizottság állított össze a 2013–14-es auditálások alapján a fejlesztési forrásokat használó operatív programok ellenőrzéséről az Európai Parlament számára. Az összes tagország összes uniós támogatási programját összehasonlító elemzésben Magyarország kirívóan rosszul szerepelt: a 13 operatív programunk közül kilencnél haladta meg a pályázatok hibaaránya az EU által tolerálható szintet. A pénzügyi ellenőrző bizottságnak megküldött, 2014. október végi állapotot tükröző adatok szerint a 13 magyar operatív program közül tíznek a minősítése volt hármas, vagyis a legrosszabb.

Az elemzés egyik táblázata azt foglalja össze, hogy az egyes tagállamok által jelentett, operatív programokra vonatkozó adatok milyen mértékben fedik a valóságot. Ebben az összesítésben a 28 tagország közül a 27. helyre soroltak minket, 66 százalékos hamis adatszolgáltatási aránnyal (ugyanez az adat Bulgária esetében 28,5 százalék, Görögország, Románia, Csehország és Horvátország esetében viszont nulla, vagyis ők minden adatot pontosan közöltek). Jávor szerint Magyarország gyakorlatilag az összes szóba jöhető mutató tekintetében a legrosszabbak között van: magas a hibás programok aránya, rendszerszintű probléma van a közbeszerzésekkel (ezeket gyakran előre kiválasztott győztesekre szabva írják ki), és teljesen megbízhatatlan az operatív programokkal kapcsolatos adatszolgáltatásunk. Az uniós támogatások célját, a tényleges gazdasági felzárkóztatást a pénzfelhasználás nem éri el, a források jelentős része néhány tucat oligarchához kerül. Ennek a jól dokumentált „alulteljesítésnek” pedig rövidesen ma még elképzelhetetlenül súlyos következményei lehetnek: a bizottság egyelőre csupán a gazdaságfejlesztési operatív program három prioritásánál vezetett be szankciókat, de brüsszeli információk szerint hasonló okokból hamarosan hat további operatív program pénzcsapjait is elzárhatják.