Gyakori igazoltatások, zaklatások, sőt fizikai erőszak nehezíti a fedél nélküliek életét – derül ki A Város Mindenkié hajléktalan jogvédő csoport kutatásából. Az egyéves felmérés során négyszáz budapesti hajléktalant kérdeztek meg elsősorban szintén hajléktalan aktivisták. Főleg arra voltak kíváncsiak, hogy a fővárosi utcán élőket milyen hátrányos megkülönbözetés éri az állam képviselői részéről. – Az egyszerű beszólásoktól egészen a fizikai erőszakig mindenre kíváncsiak voltunk – hangsúlyozta az egyik készítő, Keresztes Jenő.

A négyszáz válaszadó átlagosan hét éve hajléktalan, közel negyedük már több mint tíz éve fedél nélküli. Több mint felük az éjjeli menedékhelyeket, ötödük az utcát jelölte meg lakhelyeként. Elhagyott épületekben, kunyhókban, sátrakban közel harmaduk él.

Megkérdezték tőlük, hogy mit gondolnak, mi jut eszükbe az embereknek a hajléktalanságról. A válaszadók fele szerint elsősorban a hajléktalanok külső jellemzői, hogy koszosak, büdösek. Ezt az agresszivitás követte, az alkohol- vagy kábítószerfogyasztás és a bűnözés. Emellett sokan gondolták, hogy az emberek negatív belső tulajdonságokat kapcsolnak a hajléktalanokhoz, a butaságot, a lustaságot, a szerencsétlenséget. – A hajléktalan emberek érzik, hogy rossz a megítélésük, sok negatív előítélet kapcsolódik hozzájuk, ez hatással van a saját magukról kialakított képükre is – magyarázza Keresztes Jenő.

A válaszadók 83 százaléka mondta azt, hogy a hajléktalanokat éri valamilyen hátrányos megkülönböztetés. A többség szerint ez elsősorban a nem hajléktalan civilektől érkezik (fiatalok, járókelők), míg a megkérdezettek harmada a közterület-felügyelőket, közel negyede pedig a rendőröket említette. Emellett más hatóságokat, a bkv-ellenőröket és a hivatalokban dolgozókat említették többen.

A megkérdezettek 75 százalékával bántak már megalázó módon, ebben nincs különbség a férfiak és a nők között. A legtöbben azt mondták, hogy a közterület-felügyelők, a rendőrök és a nem hajléktalan civilek alázták meg őket. De az egészségügyi dolgozókat és a szociális munkásokat is sokan említették, ami Keresztes Jenő szerint azért figyelemre méltó, mert ezeknek az embereknek kellene segítséget nyújtaniuk.

Arra a kérdésre, hogy hol tapasztaltak hátrányos megkülönböztetést, a legtöbben a tömegközlekedést említették. 43 százalékukat szállították már le azért, mert hajléktalanok. – Természetesen ebben benne vannak azok is, akik nem vettek jegyet, de olyanok is, akik például életkoruk miatt ingyen utazhattak volna – mondja, hozzátéve, hogy a hajléktalanoknak muszáj sokat utazniuk, mert az ételhez, fürdéshez, hivatalos papírokhoz, munkához a város különböző pontjain juthatnak hozzá, a jegyárak viszont megfizethetetlenek a többségük számára.

A tömegközlekedés után leggyakrabban a hatóságok részéről érte hátrányos megkülönböztetés a hajléktalanokat. 13 százalékuk egyenesen arról számolt be, hogy bántalmazták a közterület-felügyelők vagy a rendőrök. Jellemző egyébként, hogy előbbieket az utcán élők sokkal agresszívabbnak érzik, Keresztes Jenő szerint noha nincs annyi jogosítványuk, mint a rendőröknek, mégis sokkal erőteljesebben lépnek fel a hajléktalanokkal szemben.

A megkérdezettek negyede a szociális és egészségügyi intézményekben tapasztalt hátrányos megkülönböztetést, 14 százalékukat nem látták el, mert hajléktalan. A munkahelyi diszkrimináció is gyakori, a válaszadók negyedét nem vették fel valahova, annak ellenére, hogy megfelelt a feltételeknek. 23 százalékukat nem fizették ki a munka elvégzése után, 9 százalék arról számolt be, hogy emiatt rúgták ki a munkahelyéről.

Külön vizsgálták az igazoltatásokat, kiderült, hogy a kérdezést megelőző 30 napban a hajléktalanok 59 százalékát igazoltatták. A legtöbbüket közterületen, de 6 százalékukat „otthon”, vagyis éjjeli menedékhelyeken vagy kunyhókban. 47 százalékukat ébresztették már fel a hatóságok képviselői. Az igazoltatottak több mit fele szerint rutinból, külső megjelenésük alapján igazoltatták őket, 16 százalékuk említette, hogy szabálysértés vagy bűncselekmény miatt került sor az intézkedésre.

Az Alkotmánybíróság a héten megsemmisítette azokat a rendelkezéseket, melyek szerint szabálysértést követ el, aki az utcán él. A kutatás szerint a hajléktalanok 23 százalékával szemben intézkedtek az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított passzusok alapján. – Ez egy átgondolatlan, embertelen szabályozás volt. Nagyon reméljük, hogy az AB döntése után a hatóságok valamelyest visszavonulnak, és enyhül az utcán élők zaklatása – mondja Keresztes Jenő.

A kutatás szerint egyébként az érintettek 39 százaléka teljesen tisztában van emberi jogaival. Többségük azonban hozzáteszi, hogy hajléktalansága miatt nem tudja gyakorolni azokat. Ugyanakkor tavaly a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz csak 6 hajléktalan nyújtott be panaszt.